Megnyílhat előttem a gyerekkel való kapcsolat…

A táborra való jelentkezéskor kicsit visszatartott az az információ, hogy gyerekek is lesznek a táborban és velük közös programok. Én nagyon ritkán kerülök gyerekekkel kapcsolatba, és azon ritka alkalmakkor is teljes bizonytalanság és tehetetlenség volt bennem, hogy hogyan viszonyuljak a gyerekekhez.

Mennyire ‘értelmesek’, mennyire kell ‘kicsinek’ lennem, hogy megértsük egymást? Itt a táborban (ill. kicsit utána) azonban rájöttem, hogy rossz volt a megközelítés. Nem kell nekem ‘kicsivé’ válnom ahhoz, hogy felvegyem a kapcsolatot velük, hanem éppen ellenkezőleg, a gyerekeket lehet “felemelnem”. Észrevehetem bennük azt a sok csodát, tüzet, lelkesedést, a jelenbe élést, az őszinteséget, a játékosságot, a valódit, amit minden pillanatban átadnak nekem. És még sok-sok dolgot, amit én még nem is tudtam felfogni, befogadni. Most már nyugalom van bennem és lelkesedés, hogy ezzel, a számomra új megközelítéssel, megnyílhat előttem a gyerekkel való kapcsolat lehetősége is.

Nagyon hálás vagyok neked Hava, az ötletért, a szervezésért, a táboros szülőknek, akik elhozták a gyerekeket a táborba és természetesen a gyerekeknek. És önmagamnak is, hogy részt mertem venni!

Elek Erika, Budapest 2009. szeptember 12.