A fogmosásról…

Nagyon dühös lettem a fiamra, mert több kérdezés ellenére is nem mondott igazat nekem egy ügyben.

Megkérdeztem hogy megmosta-e a fogát. 3-4x talán még többször is megkérdeztem, és az volt a számomra megdöbbentő, hogy olyan meggyőzően mondta hogy igen, hogy majdnem elhittem neki, de mivel túl gyorsan végzett, bementem a fürdő szobába, és hát a fogkefe bizony csont száraz volt..

Majd mikor látta hogy rajtakaptam, egy félmosoly jelent meg a szája sarkában, és nyomát sem láttam a megbánásnak sem akkor, sem később.. Iszonyú dühös lettem és a büntetésen gondolkodtam, hogy hogyan tudjam vele megértetni, hogy így megvezetni a másikat nem szabad.. meg hasonló gondolatok voltak a fejemben.. Tényleg nagyon dühös voltam, és magamban az iskolát, a barátait, az apját okoltam, hogy honnan tanulhatta ezt, mert korábban erre nem nagyon volt példa..

Hát ennyit az előzményekről..

Kb. 20 perc telt el, mire lett lehetőségem vele erről beszélni. Addigra lehiggadtam, és tiszta fejjel kezdtem el gondolkodni a történtekről. Arra gondoltam hogy ma este, az esti mese helyett egy kicsit hosszabb esti beszélgetést csinálunk.. de mivel fontos alapelv számomra, hogy az esti fektetés békességben és szeretetben legyen, mindenképp meg akartam ezt vele beszélni, eltökéltem hogy EMK-san fogunk erről a dologról beszélgetni, hogy a végén szeretetben és harmóniában válhassunk el ma estére.. úgy gondoltam ha EMK-val beszélgetünk jó lehet a vége.. :) szóval belevágtam..

Magammal kezdtem, hogy elmondtam én mit érzek, lényegileg nagy fájdalmat, mert őszinteségre van szükségem, éreztem is hogy átment és hogy érti. (meg vissza is ismételte..) és akkor átadtam a labdát, hogy mondja el hogy ő hogy van ezzel.. hirtelen nem is tudott rá mondani semmit, de aztán összeszedte magát.. és nekem nagyon nehéz volt szembesülni a ténnyel, hogy ő azért nem mondott igazat, mert tudta hogy ha bevallja, hogy nem mosta meg a fogát, akkor nincs választása, csak az, hogy visszaküldöm, így viszont ha elhiszem neki, akkor megúszhatja.. egyszóval arra lenne szüksége, hogy jobban odafigyeljek rá, és meghalljam ha neki semmi kedve az alapos tisztálkodáshoz, és lehessen néha úgy, hogy a kedvéért ez elmarad. Mikor visszaismételtem neki, nekem is fájdalmas volt megérteni, hogy valójában félelemből tette, mert úgy érezte, csak így tudja érvényesíteni az akaratát.. Tudtam magamról, hogy valóban nem engedtem volna neki, ha azt mondja, hogy nincs kedve megmosni a fogát és különben is, hagyjam már ezzel.. megértettem, hogy azért teszi, mert arra van szüksége, hogy tiszteletben tartsam őt, és azt is, ami ő szeretne..

Mikor ezeket mindketten kimondtuk, akkor összekapcsolódtunk, de úgy igazából mint a tréningen, és nagyon nagy szeretet járt át mindkettőnket. úgy éreztem, egészen tisztán, hogy semmi más nem érdekes ebben a világban, csakis ez a fontos, amit most érzünk.. és hogy ez egy csodálatos dolog, és még sok hasonlót, amit szavakkal nem is tudok kifejezni.. de nagyon jó felszabadító érzés volt mindkettőnknek. mert mindketten befogatunk valamit a másikból.

Így utólag technikailag is átgondolva, lehet, hogy az lett volna az igazán szép, ha vele kezdek hogy benne mi van, és félreteszem magamat, de számomra már a fenti is egy nagy eredmény. Most nagy boldogság és szeretet van bennem a fiam iránt, és hála az EMKnak hogy lehetővé tesz ilyen igaz találkozásokat..

Hava válasza:

Szia Eszter, köszönöm, nagyon meg vagyok hatódva, ahogy átérzem az összekapcsolódásotokat. Köszönöm, hogy részese lehetek!

Tetszik nekem, hogy magadról kezdtél el beszélni, hiszen neked volt mondanivalód, benned voltak erős érzelmek ő nem kezdett eről beszélgetni. Miután beszéltél, ő annak hatására mondta el, amit elmondott, hogy te voltál az első, aki kitárta a szívét. Érzéseid, nyitottságod, benne is hasonlókat váltott ki, így születhetett összekapcsolódás közöttetek.

Azt írod, “félmosoly jelent meg a szája sarkában”… eszembe jut Hellinger tanítása, aki azt mndja, hogy önkéntelenül is mosolygunk, ha valami olyat teszünk, ami belül fontos és kielégítő számunkra. Amire a fiadnak szüksége volt – ahogy írod – az akarata érvényesítése, személyes szabadsága. Amikor beszélgettetek ez elismerést, megértést kapott. Legközelebb valószínűleg könnyebben kifejezi majd, hogy mit szeretne. Hiszen számíthat a megértésedre, a kettőtök közötti bizalomra.

Köszönöm!

Hava