Az egyik csoportban projektmunkát végeztünk. Az elkészült egyéni projekteket készülünk felragasztani egy csomagolópapírra, hogy az osztályterem falára feltegyük. Az egyik Fiú (F) a legelején közölte:

F: Én nem akarom, hogy a projektemet feltegyük.
V: Nagyon meglep ez engem, szomorúságot érzek, hogy nem engeded felragasztani. Miért döntöttél így?
F: Csak nem akarom!
V: Megnéztem a munkádat, sok energiát fektettél bele, ott lenne a helye a többi között.
F: Jó lesz az az enyém nélkül is!
V: Csalódott vagyok, hogy így gondolod, megérted azt, hogy miért érzek így?

A Fiú hallgatott, de a hallgatása mögött érződött, hogy elgondolkodik. Én így folytattam:

V: Te is a csoportba tartozol, mindannyiunknak fontos, hogy a Te munkád is ott legyen a többi között.
F: De az enyém nem is olyan jó.
V: A Te munkád is ugyanolyan fontos, ugyanolyan örömet szerez a többieknek, mind az osztálytársaidé. Keressünk hozzá képeket, jó?
F: Na jól van, akkor tegyük fel!

Tovább olvasom »