EMK és kapcsolódó írások

Ahogy érdemes vitázni…

Kovács Ágnes cikke a Men’s Health magazinban, 2006 szeptember

Az üzleti, a jogi világban, politikai pályára vagy a médiába készülve természetes, hogy vitakultúrát tanuljunk. Ám a „párkapcsolati alkalmassági vizsgán” nem kérik az erről szóló bizonyítványunkat. Sajnos ez nem jön automatikusan a beszédkészséggel, ahogy a nemzőképesség sem tesz minket jó szülővé.Alacsonyan repülő tányérok helyett…

Párunkkal gondjainkra a megbeszélést alkalmazzuk, mint gyógymódot, és gyakran nem is vesszük észre, hogy pont ez által mélyítjük el közöttünk a szakadékot. „Én nem azt akartam mondani, amit ő hallani vélt, és én nem hallottam meg, amit ő mondani akart.” Értetlenül nézzük, ahogy gyűlik a feszültség, vagy röpködnek megint a szavak, háborús zónává válik a kapcsolat. Miért? Rendre visszatérnek vitahelyzetek, ahol egyikünk diadalmasan felülkerekedik, a másik pedig megverten kullog el, s a dolgok egyre csak rosszabbodnak.

A nézeteltérések megnyugtató rendezésre leginkább akkor van mód, ha benne mindkét fél nyer. Elképzelhetetlen? Pedig létezik ilyen. Úgy érzik mindketten, hogy a vita által gazdagodtak, jobban megismerték egymást, társuk világát, s általa a világot, új nézőpontokat kaptak, közös álláspontra s közelebb kerültek egymáshoz, növekedett kettejük közt a szeretet. Világszerte „Erőszakmentes kommunikáció” néven ismerik a módszert. Lényege, hogy empátiával figyeljünk oda a másikra, saját érzéseinkért vállaljuk a felelősséget, s közösen keressünk mindkettőnk számára előrelépést jelentő megoldásokat. Ha már Koszovóban és más háborús övezetekben is bevált közelebb hozni ellenséges álláspontokat, talán Önöknél is sikerre vezet.

Szeretkezzünk szavakkal

A jó beszélgetés és a jó szeretkezés sokban hasonlít egymáshoz. Kérdéseimmel körbetapogatódzom ezen a felfedeznivaló, izgalmas területen – a partnerem lelkivilágán. Tapogatódzásommal egyben neki is segítek jobban megismerni önmagát. Együtt keressük, hogy mi hiányzik a „kielégüléséhez”, boldogságához, vagyis a mélyben megbúvó szükségleteit. Ez alig különbözik attól, mintha erogén zónái, orgazmusának kulcsa után kutakodnánk. Próbálkozom itt-ott, és erősen fülelek a visszajelzéseire. Ő is azon igyekszik, hogy segítsen – felelősséget vállal a saját „kielégüléséért”. Mindketten érezni fogjuk, mikor haladunk jó irányba.

Akárcsak a szeretkezésben – ha egyszerre az egyik ad s a másik befogad, jobban tud figyelni a másikra. Ilyenkor letesszük a saját problémáinkat, társunkra figyelünk, nem türelmetlenkedünk. Nem riposztozunk, nem látjuk el tanácsokkal tolakodóan, nem bagatellizálunk. Inkább visszatükrözzük számára, mit értettünk abból, amit mondott, hogy addig pontosíthassa, míg végül összesimul kettőnk értelmezése.

Mi bújik egy alsónadrág mögött?

Milyen szükséglet bújhat meg egy hidegen tálalt kávé, egy szennyes mellé dobott alsó miatti pörlekedésben? (Behelyettesíthető bármely, napi, jelentéktelennek tűnő aprósággal.) Mindannyinkban közös elemi szükségletek rejlenek. Még a gonosznak, megátalkodottan rossznak érzett cselekedetek mögül is egy segélykiáltás hallik – a vágyakozás a bizalomra, bíztatásra, a szeretetre, empátiára, hogy kiélhessük kreativitásunkat, kipihenhessük magunkat, és persze, vágy az érintés, a kielégülés, béke, harmónia, rend után… Ha Ön valóban utána mer járni annak, kedvese miért pörölt oly hevesen egy „vacak gatya” miatt, elképzelhető, hogy a mélyben azt a vágyát találja, hogy Ön elismerje az Önért hozott erőfeszítéseit – megbecsülje azokat – s végső soron, mutassa ki megbecsülése által is a szeretetét. Így végső soron egy boxeralsó miatti perpatvar arról is beszélhet, hogy gyakrabban sóvárogná az Ön szerető ölelését? (Csakhogy a galád gatya miatt, ugye, megint elmaradt?) S találkozhatnak vágyaikban végre!

Közös orgazmus

A szükségletek közös felismerésében megteremtődik az egység – az „egyidejű orgazmus” érzése. Ha el tudom mondani, hogy a másiknak mire van szüksége, 20 perc alatt megvan a megoldás a problémára. Ám a szükséglet megfogalmazásáig eltelhet 20-30 év… Férfiaknak az érzelemkifejezés talán még ijesztőbb és nehezebb, mint a nőknek. Bevallani, hogy boldogságuk függ a szükségleteik kielégítésétől… ez ellentmond a több évezredes férfiideálnak – „Hősként állni mindent vihart, senkire sem ráutalva!” Uraim, tegyük ezt az ideát immár nyugodtan félre. Segít, ha az „Erőszakmentes Kommunikáció” technikáit saját érzéseink megértésére alkalmazzuk az önmagunkkal folytatott párbeszédben. Önelfogadást és – horribile dictu – egészséges önszeretet tanulhatunk, kiegyensúlyozottabb, jobb partnerré válva. Párkapcsolatunkban így igazán nagyot alkothatunk: egy békés szeretetközeget, amelyben két ember szeretetet, biztonságot talál, és maximálisan kibontakozhat.

Dr. Marshall B. Rosenberg: „A szavak ablakok vagy falak” c. könyvének elolvasása után azt kívánja az ember, bárcsak került volna kezébe hamarabb. A Magyarországi Erőszakmentes Kommunikáció Központ programjain (www.emk.hu , www.cnvc.org ) tréningeken érezhetnek rá ezen újfajta párbeszéd örömeire, és mediációt, segítséget is kérhetnek, míg önmaguk gyakorlottá nem válnak benne. Sok sikert!