Interjú “zsiráfnyelven”

Hava bábukkalJónai Éva Hava 1996 óta terjeszti Magyarországon az Erőszakmentes, Együttműködő, Együtt érző Kommunikációt, és 2000 óta a nemzetközi szervezet által akkreditált trénerként vezet tanfolyamokat, bemutató előadásokat. Az Erőszakmentes Kommunikáció „becenevéről” — a „zsiráfnyelvről” — faggatjuk őt.

– Miért pont Zsiráfnyelv? Mi köze hosszú nyakú barátunknak az erőszakmentességhez, és főleg a kommunikációhoz?

A „zsiráfnyelv” elnevezés egy játékos metaforára utal, amit az EMK tanulása során használunk. Amikor ugyanezt a kérdést én teszem fel egy bemutató előadás során, sokszor meglepődöm azokon az ötleteken, amikkel a hallgatók állnak elő. Legutóbb például, azt hallottam valakitől, hogy a zsiráfnak olyan magas a nyaka, hogy van ideje gondolkodni, amíg az érzései felérnek a szívéből a fejébe. Marshall Rosenberg, aki az Erőszakmentes Kommunikációt, mint megtanulható módszert kidolgozta, hatalmas (13 kilós) szíve miatt választotta jelképül a zsiráfot. Számomra ez sokat mond a szív és a fej közötti kapcsolatról is — arról, amit Saint-Exupéry regényében a róka így fejez ki a Kishercegnek: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Szeretek még abba is belegondolni, milyen békességben élhet az a lény, akinek a feje magasan a lombok között van, ahol tiszta a levegő és csend van. A csend örömét legelőször egy libegőn ülve éreztem meg… Olyan magasról nézve milyen tágas kilátás nyílik a világra! Egy-egy probléma közepette, milyen jó, ha kitágul a látókörünk, ha el tudunk csendesedni, és sok választási lehetőségre látunk rá. Einstein szerint semmilyen problémát nem lehet megoldani azon a szinten, ahol a probléma van, csak egy magasabb pontról rálátva vagyunk képesek megérteni az összefüggéseket, és megtalálni a kivezető utat. A zsiráf ezt a szemléletváltást szimbolizálja az EMK-ban.

Műhelymunka során bábokkal szoktuk eljátszani, hogyan lehet hatékonyan, erőszakmentesen megoldani egy-egy helyzetet. Ilyenkor a zsiráf ellenpárja a sakál. Nem mintha az egyik „jó”, és a másik „rossz” volna. A különbség a „zsiráf” és a „sakál” között az, hogy a „sakál” a mindennapjaink olyan helyzeteit képviseli, amikor tehetetlennek érezzük magunkat, és reakcióinkkal többnyire egyre mélyebbre kerülünk az elkeseredésbe és fájdalomba, míg a „zsiráf” szemlélete és eszköze kivezető utat mutat az értelmetlen küzdelemből.

– Miért fogott meg téged ez a módszer? Előtte sem kommunikálhattál túl erőszakosan…

Köszönöm a bizalmat, amit a szavaidból hallok. A valóság azonban az, hogy ahogy visszatekintek az életemre, elég sok olyan eset jut eszembe, amikor nem ismertem más utat a tehetetlenségem, fájdalmam kifejezésére, mint önmagam és mások hibáztatása, harag, sértődöttség, visszaütés és büntetés. Ha egy konfliktust nem tudtam megoldani, vagy újra és újra megpróbálkoztam és megsérültem, vagy igyekeztem „szőnyeg alá söpörni” az egészet; „túlélni a helyzetet” azzal, hogy eltereltem a figyelmemet róla. Ma már tisztán látom, hogy mindig is bizalomra és megértésre vágytam: hogy a konfliktus feloldásán keresztül őszintébb, mélyebb, bensőségesebb kapcsolatba kerülhessek a másik emberrel. Az EMK eszközt nyújt ehhez, és ahhoz is, hogy a belső konfliktusokat feloldva önmagammal is harmonikusabb kapcsolatba kerüljek.

– Nehéz megtanulni? Milyen képességek kellenek hozzá? Milyen helyzetekben használhatjuk?

Marshall Rosenberg gyakran nevezi „zsiráf-táncnak” ezt a kommunikációt. A tánc négy egyszerű alaplépésből áll, és ketten vagy többen táncolhatják együtt. Akinek már a „vérében vannak” lépések, nem is kell odafigyelnie a lábára; könnyedén, elegánsan táncol, gyönyörűség látni is, nemhogy belülről megélni! Így szerettem bele én is ebbe a táncba.

Aki még csak tanulja a lépéseket, előfordul, hogy erőfeszítéseket tesz, mégis gyakran megrántja, meglöki partnerét, vagy éppen rálép a lábára. Azt mondják, nem mindenki tud ösztönösen jól táncolni, és hasonlóan állunk a kapcsolatteremtő készséggel is. Ez nem azt jelenti, hogy le kellene mondanunk a táncról vagy az emberi kapcsolatokról. Az EMK azoknak is segítséget jelent, akik eleinte elveszettnek érzik magukat a kapcsolatteremtő készségben.

Az Erőszakmentes Kommunikáció alapja a mély hit az ember tiszta szándékában, még olyan esetekben is, amikor a tettek és a szavak egész mást tükröznek. Éppen ilyenkor van legnagyobb szükség a hitre és a bizalomra, hogy megtaláljuk az ártalmas tettek és a szavak mögött azokat a motiváló erőket, amik még romlatlanok, tiszták és az egyetemes emberi értékeket tükrözik. Ezekre épít az EMK – ezért képes a fájdalmakra gyógyírt teremteni, és békés választási lehetőségeket javasolni. Minden alkalommal csodának élem meg az átváltozást, ami ilyenkor történik az emberekben.

Marshall Rosenberg a 60-as évek óta tanítja az EMK-t, és gyakran használja erőszak- és háború sújtotta területeken mély sebeket szerzett emberekkel. Amikor valaki együttérző figyelmet kap, nyitottabb szívvel és nagyobb tisztánlátással képes szembenézni azokkal az érzésekkel, amiket magányosan nehéz lenne elfogadni vagy elviselni.

A figyelem tudatosságában fényre kerülhetnek és oldódhatnak a legsötétebb, legnehezebb érzelmek is. A bosszú, a düh átalakulhat gyásszá, szomorúsággá, csalódottsággá, majd érdeklődéssé; hogy vajon mi vitte rá a másikat azokra a tettekre, amik fájdalmat okoznak. Ilyenkor figyelmünk a másik felé fordul, hogy megértsük, milyen érzelmek és milyen emberi szükségletek késztethették a másikat arra, amit mondott vagy tett. Amikor a két oldal között kialakul a kölcsönös megértés vágya, olyan párbeszéd alakulhat közöttük, amiben a szavak „falak” helyett „ablakokká” válnak. Nem arról szól ez, hogy elfogadjuk a gonosz tetteket, de megértést kap a fájdalom, amiből a tettek születtek, és ez a megértés gyógyító mindenki számára.

Nem kis dolog ez az átalakulás, mert több ezer éves kultúra hagyományozott ránk gondolkodási szokásokat és hitrendszereket. Ezek arra tanítottak bennünket, hogy ítélkezzünk, elkülönültségben éljünk, és harcban álljunk a másik féllel, fajtával, néppel, nemmel, nemzedékkel, véleménnyel, stb. Ebben a megosztottságban feladjuk azokat az értékeket, amik örömtelivé, széppé teszik az emberi életet: a harmónia, a béke, a szeretet és a tanulás értékeit.

Azt szokták mondani, „számolj tízig, mielőtt cselekszel”. Ennek a népi bölcsességnek egy tudatosabb változata, amikor ösztönös reakciók helyett megállunk és 4 kérdést teszünk fel magunknak:

  1. „Mi történik most?” (1. lépés: ítéletmentes megfigyelés);
  2. „Mit érzek most?” (2. lépés: érzések);
  3. „Mire lenne szükségem?” (3. lépés: szükségletek, emberi jogok, életminőségek, egyetemes értékek);
  4. „Mit tehetnék most?” (4. lépés: kérés, megoldási stratégia).

Nemcsak konfliktusok megoldásában, hanem az örömök megünneplésében, a kérések és köszönetek kifejezésében, az élet apróbb-nagyobb tanulási lehetőségeiben is hatékonyan segít ennek a négylépéses gondolkodási ciklusnak a követése.

Marshall Rosenberg így ír róla könyvében, amely Magyarországon „A szavak ablakok vagy falak” címen jelent meg (Agykontroll Kft. 2001): „Az EMK olyan nyelvi és kommunikációs készségeken alapszik, amelyek a legnehezebb helyzetekben is segítenek megtartani emberségünket. Valójában nincs benne semmi új. Mindaz, amit az EMK egyesít, már évszázadok óta ismert. Emlékeztet arra, amit mindig is tudtunk ‒ hogy miként érdemes nekünk, embereknek egymáshoz viszonyulnunk – és segít úgy élnünk, ami valóban tükrözi is ezt a tudást. A kommunikációnak ez a formája egyszerű, mégis rendkívül mély átalakító erejű.”

– Gyakran kérdezik olvasóink, hogyan lehet valakit rávenni arra, hogy egy módszert az arra nagyon rászoruló megismerjen. Itt konkrétan erőszakosan kommunikáló főnökökre, férjekre, feleségekre, szülőkre gondolok. Mit mondjunk nekik, hogy eljöjjenek velünk, mondjuk egy EMK tréningre?

Ezt a kérdést nekem is gyakran felteszik egy-egy tanfolyam elején, és hozzáteszik még, „Valójában nem is nekem volna szükségem erre a tréningre, hanem neki!”. Hallom belőle, hogy a kérdező valószínűleg frusztrált, csalódott vagy elkeseredett a kapcsolatai miatt, és arra vágyik, hogy biztonságos, harmonikus kapcsolatban élhessen közvetlen rokonaival, munkatársaival. Nagyon szeretne figyelmet, támogatást, gyengédséget kapni. Örülök, amikor egy későbbi visszajelzésben olyan tapasztalatokról számol be, hogy sikerült úgy reagálni egy helyzetre vagy megszólítani valakit, hogy a konfliktus váratlanul lecsendesedett és új fordulatot vett ‒ a megértés felé.

Ilyen kisebb-nagyobb sikerek hozzák el a rokonokat, munkatársakat a következő tanfolyamokra. Sokszor eszembe jutl Mahatma Gandhi szava: „Először önmagunkban kell elérnünk azt, amit a külvilágban szeretnénk megvalósítani.”

– Mondanál néhány szót arról, hogy zajlik egy ilyen tréning? Milyen helyzetgyakorlatok vannak? Van valami köze az Agykontrollhoz?

Minden tréning kicsit másképp zajlik a résztvevők igényeinek és közreműködésének megfelelően. A legfontosabb az, hogy mindenki a saját élethelyzetében ismerhesse fel a megoldási lehetőségeket. Sok belső munka folyik, és a kérdések, felismerések megosztása kisebb nagyobb körökben. Izgalmasak a szerepjátékok és gyakorlatok, amikben beleélhetjük magunkat a szemben álló partnerek helyzetébe, és így mély élményeket szerezhetünk az empátia erejéről.

A négylépéses folyamat egy-egy részének részletes megismerésekor példamondatokon keresztül figyeljük meg, hol lehetnek a sikeres kommunikációt gátló csapdák, és mi működik.

Marshall Rosenberg könyvének kiadására az Agykontroll Kft.-vel szövetkeztünk, mert az ő segítségükkel sok olyan embert érhetünk el, akik keresik az önmegismerés és fejlődés útjait, nyitottak arra, hogy jobbító szándékkal forduljanak mások felé, és ismerika befektetett erőfeszítések értékét, örömét.

– Kiknek ajánlod ezt a módszert?

Mindannyiunknak…

Szeretettel,

Hava