EMK-ÉLETKEREKÍTŐ JÁTÉKOK ©
2. Fejezet
EMK-ÉLETKEREKÍTŐ JÁTÉKOK ©
Játék, tanulás és kommunikáció közösségben
„Keveset játszunk. S ha játszunk, akkor is mit és hol? „Játékos, szórakoztató” vetélkedőkön ügyességi játékokat. Egy közismert példa: „Kössünk kanalat egy madzag egyik végére, a másik végét a nadrág övébe, s a lengő kanállal – kultikus mozgásokat végezve – pöcköljönk egy gyufásdobozt a célvonalig, a közönség harsány „kacajától” kísérve.” Játszunk fantáziátlan, üres, csak időtöltésre alkalmas játékokat a diszkófényekkel, a sci-fi filmekbe illő hangzavarral csábító játéktermekben. Játszunk még szerencsejátékokat, társasjátékokat, logikai játékokat, a snóblitól a bridge-ig. Ahogy Christian Morgenstern írja, „minden emberben egy gyermek is rejtőzik, aki játszani akar” – ennek a rejtőző gyermeknek jobb játékokat is ajánlhatunk a fentieknél.”
– Kaposi László, drámapedagógus
Beköszöntő
Játszunk!
- “Ki játszik ilyet, majd megmondjuk milyet?” Így galoppoztunk összekapaszkodva körbe az udvaron, hogy gyűjtsük a játszótársakat, mert a játék egy választás: Ki akarja elhagyni most azokat a kereteket, amiben vagyunk, és átlépni a tudatos közös teremtés világába?
Most is a fülemben cseng, ahogy gyerekkorunkban játék közben fel-fel kiáltottunk: “Mondjuk hogy…!”
- “Mondjuk, hogy én vagyok az anya, és Te az apa, és most jössz haza a munkából!” … “Mondjuk, hogy én mérges lennék… “ “…és mondjuk, hogy ez egy váza… igen, és mondjuk hogy…”
…Folyt a játék, és mikor valakinek új ötlete támadt, kimondta a varázslatos szót, ami szinte repült a lelkesedéstől, mint a mesebeli táltos paripa, mikor a gazdája felpattan rá, ő pedig megkérdezi: “Hogy menjünk édes gazdám, mint a szélvész, vagy mint a gondolat?” És persze úgy repültünk vele mi is, mint a gondolat. Micsoda áramlásban voltunk, micsoda bizalommal nyitottsággal voltunk egymás felé, ahogy a játék ihletének átadtuk magunkat! Most is repes a szívem, amikor felidézem ezt az önfeledtséget, a szabadság óráit.
Hiszen itt van helye az esemény görgetésének, és van helye a rátekintésnek, az újragondolásnak, a közös döntéshozásnak, mert ha valami újat szeretnék, akkor mindig van mód arra, hogy behozzam az ötletet, hogy megtárgyaljuk, ki, mit szól hozzá, és hogy megéljük ahogyan működik.
Mikor játszunk, hivatalosan tüzet szüntetünk a vitákban, a fennálló hierarchiát elengedjük, hogy ki a nővér, ki az öccs, ki a jó tanuló, ki a gazdagabb, aki “menő cuccokban jár”, és ki szegényebb… és mindennek az alapja az öröm, hogy itt mind együtt akarunk lenni, elfogadni a Játék szabályait, játszani! A játékhoz efelé az egyenrangúság felé forduló alázatra, megnyílásra van szükség, és cserébe fesztelen lelkesedés és minden világok biztonságos megjárása lehet a feltöltő erőnk!
Az EMK-ÉLETKEREKÍTŐ © játékoknak azért örülök igazán, mert az elsajátítás eredeti módját képes megteremteni.
A módszeres tanulás mindig lineáris fókuszú, véigigvezet egy tervezett úton a kijelölt tudásig: “Le ne térj az útról Piroskám!” – Mondja a féltő édesanya is a lányának a mesében. Pedig mennyi gyönyörű virág, ízletes gyümölcs, megannyi illat, a fák közt beszűrődő fények és árnyékok csodálatos hangulata terem az erdőben! Ezek olyan utakra hívják Piroskát, ahol igaz, hogy az élet veszélyeivel is találkozik, de épp úgy a támogató erőkkel is, és legfőképp a számára igazán fontos és aktuális tanulságokkal. A mese megismertet az élet minden tényezőjével, nem csak azzal, amivel a féltő-aggódó nevelés kívánja megismertetni a felnövekvőt. Mi több, azzal bíztat, hogy a kalandok vége jóra fordul!
Ezek a tanulságok az egymással való érintkezésről, annak egészségesebbé, szebbé tételéről szólnak. Az ideálisat hétköznapi gyakorlatba ültetni azonban nem könnyű! Az EMK hatékonysága ezen a téren annak köszönhető, hogy kommunikációs módként a mindennapok eszközévé válhat. Ám a “Zsiráf-nyelvet” is – ahogyan kidolgozója, Marshall Rosenberg az EMK-t “becézi” – épp olyan feladat lehet elsajátítani, mint bármilyen más nyelvet: vagy a szavakat és sorrendiségüket keresgélve botorkálunk eleinte, vagy élő közegében, természetesen tesszük magunkévá, a gondolkodásmóddal együtt, szinte észrevétlenül.
A játékkal mintha egy más országba utaznánk. A játék világot teremt, hangulatot áraszt, nyitott, bizalommal teli légköre az EMK szemléletmódjának élő közege is. Itt humorral, izgalmakkal, lelkesedésben vagyunk együtt, ahol az erő és a katarzis élményét a másik legyőzése helyett a sokféleség találkozása és kapcsolódása adja. Hasonlóan a meséhez – mederben tartva, mégis szabad teret hagyva – megannyi névre szóló, személyes felismerésre lelhet, aki fejlődni kíván. Olyanokra, amelyeknek fajsúlyosságát egy másik ember, általában még a tanár sem térképezhette volna fel előre.
A játék világa tehát egy olyan eredeti közege a tanulásnak, ahol “kikapcsolódott állapotunkban” természetes reakcióink közelében, könnyedén építhetünk be szeretetteljesebb szocializációs szokásokat.
Ennek tudata ihlette az EMK-ÉLETKEREKÍTŐ © Kártyacsomagot és játékgyűjteményes könyvet gyerekek és felnőttek számára.
Szeretettel bocsájtjuk útjára.