EMK-ÉLETKEREKÍTŐ JÁTÉKOK ©
Redő Júlia
Előszó
A játékcsomag lehetőséget kínál arra, hogy a szülők és pedagógusok gyermekeikkel, tanítványaikkal együtt játszva lépésről-lépésre sajátítsák el az EMK készségeit. A játékok nemcsak feltöltődési és tanulási lehetőséget nyújtanak a résztvevők számára, hanem kihatnak a gyerekek és a velük játszó felnőttek kapcsolatára, és ezen keresztül a családok, közösségek életére is. Belülről fakadó élményeken keresztül fejleszthetjük érzelmi szókincsünket, kreativitásunkat, megkülönböztető és kifejező készségünket, valamint intelligenciánk olyan rétegeit, amelyek a közoktatási intézményekben jelenleg háttérbe szorulnak. A játékban kialakult kapcsolatok csökkenthetik azoknak a destruktív viselkedéseknek a számát, amelyeket valószinűleg a megértő emberi figyelem, valamint az egymás és önmagunk iránti tisztelet krónikus hiánya okoz. Személyes használatban a kártyacsomag élethelyzeteink játékos megfejtésére, megoldások feltárására nyújthat lehetőséget.
A játék belülről fakadó élmény, a gyermekek természetes létformája. Kisgyermekkorban a tanulás és a játék egy és ugyanaz az élmény. Felnőtt korban a tanulás gyakran összekapcsolódik a szenvedésen keresztül szerzett, fájdalmas élményekkel, ami mögött az az őseinktől örökölt üzenet van, hogy a tudásért “meg kell szenvedni”. A hagyományos iskolai keretek között a tanulás elsősorban az általánosan kötelező ismeretek elsajátítását jelenti, amire a diákok gyakran az elszigeteltség és magányosság érzéseivel, önbizalom hiánnyal, és az elvárásokkal szembeni ellenállással reagálnak.
Vajon fel tudjuk-e szabadítani a tanulást a “kötelező” szenvedéstől, az elkülönüléstől és az ellenállástól?
Össze tudjuk-e újra kapcsolni a tanulást a játékkal, ahogy kisgyermekként természetes volt számunkra?
Gyermekeink sokat segíthetnek nekünk, hiszen a játék élménye kezdetektől fogva az övék. Játszani jó – gyermekként is, felnőttként is: a játék örömforrás. A felnőtt ember is tud játszani, hiszen az „olyan, mintha” átélése természetes számunkra. A játék és a játék utáni vágy életünk része marad. Az örömteli, játékos tanulás további tanulásra inspirál, és az egész életen végighúzódó, tudatos fejlődés alapjává válik.
A játékok egyik alapvető feladata a kapcsolat-felvétel, a kapcsolat-tartás és a közlés megkönnyítése. Így maga a játék szocializáló tevékenység, melynek során a közösségben való életre készülünk fel. Bármelyik játékot próba-helyzetként élhetjük meg, amely felkészít arra, hogy az életben képviseljük önmagunkat. Új viselkedési mintákat próbálhatunk ki, melyeket aztán beilleszthetünk mindennapi életünkbe. Olyan mélyre ható felismerésekre van lehetőség, hogy meddig tart az „én”, és hol kezdődik a külvilág… hogyan hatok a külvilágra, és hogyan hat az rám… hogyan és mikor függetlenítem magam tőle, és hogyan-mikor olvadok össze vele. A részvétel éppolyan készültségi állapotot igényel mint a mindennapi élet szociális szerep-vállalásai, kiélezett helyzetei – ugyanakkor, mindez elfogadó légkörben, biztonságos közösségben, tapasztalt vezető támogatásával történik, és a résztvevők önmagába vetett bizalmát és hitét erősíti.
Általános jelenség, hogy úgy tanulunk könnyen és örömmel, ha valakit vagy valamit szeretünk, tisztelünk – ha összetartozást élünk meg vele. A csoport megtartó terében tanulni, a csoporttól tanulni, legtöbbünk számára erőteljes, gazdagító élményt jelent. Az együtt-játszás során mindenki azonos szituáció részese. Ezen keresztül épül egy olyan közösség, amelyben a csoport inspirációjától bátorítva, mindenki a saját ritmusában cselekedhet és fejlődhet.
“Nem az a dicsőség, hogy soha nem bukunk el, hanem hogy mindahányszor felkelünk.” — mondja Konfuciusz. A játék a próbálkozások, kísérletek – és ezzel együtt a hibázás és az esendőség világa.
A mozogni, járni, beszélni tanuló kisgyermek megannyi hibán, elvétett mozdulaton keresztül, belső késztetésből, újra és újra nekiindulva – játszva – tanul. A játék kihívás. Bárkivel előfordulhat, hogy elakad, és hibásan vagy egyáltalán nem old meg egy feladatot. A csoportban, az együttlétek során szabadon tévedhetünk, nem jár érte szidás vagy rossz jegy. Ilyenkor a csoport közös tudása segít. Oldottan, spontán kérdezhetünk, kezdeményezhetünk. Gyógyító és gazdagító élmény, hogy a csoport a hibákat is képes a javára fordítani. Így válik az elakadás valami nagyszerű dolog – az összefogás és a közösségbe vetett bizalom – elindítójává!