EMK-ÉLETKEREKÍTŐ JÁTÉKOK ©
Kik vagyunk?
Marshall B. Rosenberg, az EMK programjának megalkotója, és a nemzetközi szervezet
Dr. Marshall B. Rosenberg, amerikai származású pszichológus “Nonviolent, Compassionate Communication” (Erőszakmentes, Együttérző Kommunikáció) néven fejlesztette ki az EMK-t az 1960-as években. Az általa megalapított, jelenleg több mint 60 országra kiterjedő világszervezet sikerrel használja az EMK-t mediátori feladatokban, a humán erőforrás és a szervezet-fejlesztés területein, a társadalmi, szociális és gazdasági élet különféle területein. Az EMK gyakorlói a tudatosodásra és szemléletváltásra érzékeny egyéneken keresztül hatnak a világra, és jobbító erőként vannak jelen az élet számos területén.
Világszinten számos példát hallunk arról, hogy az EMK sikeresen járul hozzá iskolák, pedagógiai intézmények fejlesztéséhez. Legközelebbi szomszédaink közül Szerbiában az 1993-98-as években 4000 pedagógust és közel 100.000 diákot képeztek ki a “Smile keepers” (“A mosoly őrei”) az UNICEF által támogatott programja keretében Nada Ignatovic-Savic vezetése alatt. A program 2001 óta az általános- és középiskolákban a polgárjogi oktatás része, és az elmúlt években további 6000 pedagógus vett részt képzéseken. Nada Ignatovic-Savic Szerbiában bevezetett “Smile Keepers” programjának bemutatása angol nyelven: http://www.gewaltfrei-schule.de/upload/pdf/SmileK_Ifotes.pdf
Svédországban, Stockholm egyik kerületében, 1998 óta működik a “Skarpnäcks” szabad iskola, amelyet Marianne Göthlin és társai az EMK szemlélete alapján hoztak létre. Az iskola alapítói feltették magunknak a kérdést:
“Miért van az, hogy a pici gyerek csillogó szemmel, kíváncsian, érdeklődően megy iskolába, és néhány év elteltével nem lesz már élvezetes számára a tanulás?”
Olyan iskolát álmodtak meg, ahol a gyerekek önszántukból dolgoznak, jutalmazás és büntetés alkalmazása nélkül. Igyekeztek megérteni, hogyan és mit tanulnak szívesen a gyerekek, és úgy alakították ki az oktatás folyamatát, hogy abban aktív szerepet vállalhassanak a diákok is. A pedagógusok számára alapvető kérdés:
“Hogyan lehetek erős tekintély-modell mindazzal a tudással, amivel rendelkezem, miközben tanítványaimban is táplálom az erőt, az önállóságot és a felelősség vállalást?”
A belső továbbképzés ennek a megvalósításában támogatja az iskola pedagógusait.
2010. november 20-án Towe Widtstrand, svéd EMK tréner, előadást tartott Budapesten az iskola működéséről. Előadásának jegyzete a honlapunkon olvasható: http://emk.hu/kategoria/emk-cikkek
A “Skarpnäcks free school” honlapja: http://skolande.se
1995-ben jött létre különböző innovatív oktatás-nevelési, kommunikációs, mentálhigiéniai és egészségmegőrzési módszerek magyarországi terjesztésére. Az Együttműködő, Erőszakmentes Kommunikáció 1996. májusában, az Alapítvány által szervezett “Keresztutak” nemzetközi konferencia alkalmával jelent meg először Magyarországon. 1996-tól egyre inkább az EMK hazai megismertetése és terjesztése került az Alapítvány munkájának középpontjába.
Az EMK tudatosságának és eszközeinek hiteles, készségszintű elsajátítása saját élményeken alapuló tapasztalatokat és gyakorlást kíván. A SEAL-Hungary Alapítvány EMK Akadémiája 1996 óta szervez és tart bemutató előadásokat, képzéseket és gyakorló köröket.
2001 óta tartunk az OM által akkreditált továbbképzéseket pedagógusok számára. (A jelenlegi engedély szám: 100004/166/2011).
2004-ben indult el az EMK-Akadémia 270 órás (3 éves) társtréner képzése, olyanok számára, akik szeretnék elmélyíteni magukban az EMK gyakorlatát, és a jövőben egymással folyamatosan együttműködő csapatként, az alapítvány mentori támogatásával, maguk is vállalják az EMK tanítását.
Három felnőtt gyermekem édesanyja, és három kislány nagymamája vagyok. 1995 óta gyakorlom az Együttműködő, Erőszakmentes Kommunikációt ® (EMK). 2000 óta a nemzetközi Központ akkreditált trénereként tartok képzéseket, mediációt és egyéni konzultációt.
Katartikus volt a megismerkedésem az EMK-val, amikor Marshall Rosenberggel, az EMK megalapítójával találkoztam egy angliai konferencián, és megtapasztaltam, hogy az emberi kommunikációnak és az empátiának micsoda felszabadító, gyógyító ereje van. Ez az erő azóta is mély hatással van az életemre. Úgy mondják, hogy a tanító azt tanítja, amire éppen neki van a legnagyobb szüksége. Az én esetemben igaznak találom a mondást, és van még mit tanulnom nap mint nap!
Az 1970-90-es években angol tanárként egy olyan játékos tanítási módszert dolgoztam ki, amiben a gyerekek minden érzékszerven keresztül, közösségi játékok során sajátíthatják el a nyelvet. Fontos volt számomra, hogy a játék-keretek és a csoporton belüli kapcsolatok minden résztvevő számára lehetővé tegyék az önfeledt együtt-játszást. Célom volt, hogy hasonlóképpen ahhoz, ahogy tudatunk emlékszik a kellemes élményekre, és testünk mozdulat-mintákat sajátít el, úgy épülhessen be az új nyelv a gyerekek életébe a maga sajátos, egyéni és egyetemes módján. Ezzel a tanítási módszerrel a 90-es években sokfelé megfordultam a világban konferenciákon, nyelviskolákban és tanárképző intézményekben. A játékok, amiket kidolgoztam, két könyvben és egy 45 perces (video) DVD anyagban jelentek meg az 1990-93 években. (“Jonai Silhouettes — Multi-Modal Language Foundation System”, ILS Nyelviskola és Pannónia Filmstúdió 1990, és “Playful Learning and Teaching”, Buk Kft. 1993)
A 90-es évek óta változatosan kanyargott az életem. A tanulás és a játék iránti szenvedélyem élő maradt. 1999-ben “The dance of the Ugly Duckling” (“Rút kiskacsa tánca”) címen írtam egy tanulmányt, ami 2010 augusztusában jelent meg a Sense Publications kiadó gondozásában a “Wheels of the Soul in Education” (“A lélek nevelésének kerekei”) című antológiában. Életrajzi metafóra számomra ez a mese. Folyamatosan tanulok, ébren tartom magamban a Rút Kiskacsa útját a nehézségeken át a hattyúvá válásig.
Az EMK játékkártyák ötlete és kidolgozása 2008-ban indult el. Ahogy a játékcsomag fejlődött, utólag döbbentem rá, hogy az utam spirál vonala visszavitt oda, amit szenvedélyesen szeretek: gyerekekkel együtt játszani, a közösségi tanulás csodáit megélni és megismerni. Ehhez kívánok sok örömet ismerős és ismeretlen játszó társaimnak!
Hava
Már kicsi koromtól fogva a tánc, az egész testet, lelket mozgásba hozó “beszéd”, amit magaménak érzek és használok. Sokáig eszembe se jutott igazán nyitottnak lenni a hétköznapi életben, mert azt gondoltam, hogy nincsenek szavak és keretek arra, hogy a tánchoz hasonló hitelességet, kapcsolódást megéljek. Hivatásomul is azt választottam, hogy a tánc tanításán keresztül adom át, amit a harmóniáról, szabadságról és rendről, férfi és nő viszonyáról tapasztalok. Hiszen az én műfajomat milliónyi életélmény, tudattalan tudás és érzés csiszolta, kristályosította időkön át. Élő, tertmészetes közegében tanultam a néptáncot: táncházakban, falusi ünnepeken, és archív gyűjtésekről. A Táncművészeti Főiskola Néptánc – Pedagógia szakán szereztem diplomát 1996-ban. Huszonévesen azonban olyan megrázó magánéleti változásokon mentem át, hogy elkezdtem keresni a mindennapjaimban is azt az egymásrahatást a fizikai, lelki, szellemi folyamataink között, amit a táncban már régóta ismerek. Foglalkozni kezdtem többféle önismereti és személyiség fejlesztő módszerrel, a saját élménytől a vezető/oktató/terapeuta szintig.
Az EMK-ról legelőször anyámtól, Jónai Éva Havától hallottam. Akkor került a figyelmem középpontjába, mikor láttam, hogy a szép elveken túl, valóban, legalább 30 év berögződésein tud változtatni. Amikor Hava elkezdett tréninget tartani, elmentem hát, és lenyűgözött az egész nap atmoszférája: egyszerre éltem meg szabadságot és koncentráltságot, figyelmet. Ilyenkor a jelen pillanatról van szó, mégis gyógyul a múlt is, és energiát kapnak a vágyott jövőre vonatkozó célok. Nincsenek “jó” és “rossz” oldalon állók, minden ember érzelmei és szükségletei figyelmet kapnak — és ha megkapják, megértés születik. 2006-ban elvégeztem a társtréner képzést, zárásként pedig egy kilencnapos nemzetközi táborban vettem részt, amelyet Marshall Rosenberg, a módszer megalkotója tartott. Mielőtt magam is tréningeket tartottam volna, rengeteg saját élményen, tapasztalaton keresztül töltődtem fel, a környezetemben alkalmazva azt.
Az EMK képzések és a tánc mellett, a kettő ötvözésével egy társulat létrehozásán is dolgozom, ahol a téma a néphagyomány “beszédes” mozgásvilága.
Az ÉLETKEREKÍTŐ JÁTÉKGYŰJTEMÉNY izgalmakkal és csodákkal teli világot tárt fel számomra, már az alkotás során is. Nagy öröm elképzelnem, ahogy a közös játék megteremtheti a felismerések és lehetőségek gazdag világát, az egymással való találkozás kincseit sok ember számára.
Juli
Gyerekkoromat végig kísérte a rajzolás, alkotás, kreativitás. Nem terveztem a pályámat, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Nem tudtam. Arra emlékszem, amikor gimnáziumban németórán fogalmazást kellett írnom “az én álomfoglalkozásom”-ról, a rajzfilmes szakmáról írtam, de talán nem is gondoltam komolyan. Azt sem tudtam hogy lehet az emberből rajzfilmes… És az élet úgy hozta, hogy érettségi után Édesanyám egy pályázati felhívásra hívta fel a figyelmemet a Pannónia Rajzfilmstúdióba. Jelentkeztem, felvettek egy tanfolyamra. Itt tanultam Dargay Attilától, nem csak animációt, hanem azt, hogy hogyan keltsek életre egy figurát. Mindig azt mondta, “akkor jó, amikor már visszabeszél a papírról”. Megszerettette velem a figuratervezést. 20 évig dolgoztam rajzfilmes mozdulattervezőként.
6 évvel ezelőtt megismerkedtem az EMK módszerével és általa Havával. Kezdetben tréningjein vettem részt, majd egyre inkább megfogalmazódott bennem, hogy szeretném én is trénerként tovább adni mindazt, amit általa megismertem. Az emberek és a kommunikáció felé fordulásom felváltotta a rajzfilmezést. Amikor Hava felkért, hogy segítsek a kártyák rajzolásában, nagy örömmel vetettem bele magam a tervezésbe, mert ebben összekapcsolódik életem két fontos területe. Öröm számomra, ha a kis figuráim megszólalnak és megszólítanak, és legfőképp, hogy segíthettem vele az EMK könnyedebb, kézzel foghatóbb tanulásában. Jelenleg EMK trénerként dolgozom és mellette gyermekszobákat festek, dekorálok saját figuráimmal.
Hívatásomat tekintve tanító, tánc- és drámapedagógus, EMK társtréner vagyok. Negyed évszázadot eltöltve az iskolában, mindig fontosnak tartottam az érzelmi intelligencia fejlesztését, a kapcsolatok, a közösség építését. A társadalmi elvárás ezzel szemben pedig inkább az értelmi képességek növelésére fektette a hangsúlyt. Paradigma-váltásra van szükség a továbblépéshez, melyre úgy tűnik megérett az idő.
Közel tíz évvel ezelőtt kezdett egyre inkább foglalkoztatni a gondolat: „Hogyan lehetne egy harmonikusabb, békésebb világot teremteni? Hogyan élhetnénk szabadon, szeretetteljes, egymáshoz és önmagunkhoz is őszinte, meghitt kapcsolatokban?
Ahogy körbenéztem, nem láttam ilyet se szűkebb, se tágabb környezetemben. Útkeresésem közepette találtam rá az EMK-ra, arra a kincsre, mely alapjaiban változtatta meg az életemet.
Belső átalakulásom során minőségi változások következtek be magán- és közéleti kapcsolataimban. Ekkor értettem meg igazán Gandhi híres gondolatát, miszerint, ha a világban változást szeretnénk látni, azt előbb magunkon kell kezdeni.
Jónai Éva Hava társtréneri képzésén kaptam meg az alapokat, s Hava ösztönzésére vittem be az EMK-t az iskolai gyakorlatba. 2006-ban kezdtem meg a munkát az akkor még elsős osztályommal. Mára talán „zsiráf osztály” vált belőlük, mindenesetre konfliktusaikat képesek segítséggel erőszakmentesen kezelni. Hiszem, hogy a velük folytatott úttörő munka egy békésebb, szebb világ alapjainak letétele.
Kollégáimmal 30 órás tréning keretében osztottam meg tudásomat. Rendszeresen hívnak szakmai fórumokra, ahol egyre szélesebb körben viszem hírét az EMK-nak. Alkalomszerűen szülői csoportokkal is dolgozom, melyre egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik.
Lívia