Hétköznapi szokásainktól az Együttműködő, Erőszakmentes Kommunikációig
Empatikus figyelem
Amikor elhangzik egy ilyen kijelentés -
R: “Te tehetsz róla! Ezt nem így kellett volna elintézni.”
- gyakran visszavágunk, például:
K: “Semmi közöd hozzá, te csak foglalkozz a magad dolgával!”
- ezzel a “függetlenségi nyilatkozattal” az elutasítás, elfordulás útját választjuk (lásd: a kék háromszög önállósági harcai), és ez nem biztos, hogy boldogító választás hosszú távon.
Például:
R: “Te tehetsz róla! Ezt nem így kellett volna elintézni.”
K: “Csalódott vagy, és megértésre vágysz?”
“Könnyű azt mondani!!!”
Amikor tele vagyok indulatokkal, mert ”úgy érzem, nekem van igazam”, és kitartok amellett, amiben hiszek, amit én szeretek — mert “a Másik önző, érzéketlen, ostoba, helytelen nézeteket vall”, és szembeszállok azzal, amiben ő hisz, ami az ő számára fontos — akkor aligha fogok empatikus figyelemmel “melléülni”. Pártokra, részekre szakadunk. A küzdelemben magasra csap az energia. Mégis, kijózanodva, gyakran rájövünk, hogy az elkülönülésben látóterünk és teremtő lehetőségeink beszűkülnek.
“Vagy igazad van, vagy szeretet van” — állítja a “Csodák Útja” című önismereti kurzus (Course in Miracles, Arkana, 1985)
Miről szól ez az üzenet?
Szabad akaratunk azt jelenti, hogy hatni tudunk az összekapcsolódás — a szeretet — minőségére. Eldönthetem, hogy akarok-e küzdeni, hánykolódni az önmagammal és másokkal való kapcsolatban… vagy konstruktívan akarok részt venni benne. Hajlandó vagyok-e a nyitottságra az igazammal kapcsolatban? Hajlandó vagyok-e a pártatlanság útján járni, a kölcsönös megértés felé lépni?
“A megértés és a szeretet nem két dolog, hanem egy. Amikor megértés van, szeretet van. Elszáll a düh. A megértés kifejlesztéséhez azt gyakoroljuk, hogy minden élőre együttérzéssel tekintünk. A megértés szeretet. Amikor szeretet van, eredendő természetességgel teszünk olyat, ami megszabadít a szenvedéstől.”
– mondja Thich Nhat Hahn vietnámi szerzetes, költő (“Peace is every step”, Bantam Books, 1991)
A szándék-nélküliség és a pártatlanság a megértés alapjai
Anya: Megint titokban cigiztél, érzem a szagát. Már nem tudok mit csinálni veled. Nem kapsz zsebpénzt, majd nem lesz miből cigit venni.
Zoli: Anyu, értsd meg, mindenki cigizik az iskolában.
Anya: (A fiú megnyílására az Anya figyelmen kívül hagyja a “mindenki cigizik” túlzását, és arra figyel, hogy mi lehet fontos a fia számára.) Tényleg szeretném megérteni, miért kell azok közé tartoznod, akik cigiznek.
Zoli: Jó fejek. Lehet rájuk számítani. Akik nem cigiznek félnek… stréberek.
Anya: Szóval szeretnél azokhoz tartozni, akik nem félnek olyat tenni, ami tilos, vállalják a kockázatot, és összetartanak…
Zoli: A többiek unalmasak. Csak a jegyek számítanak. G. a dolgozatnál takargatja előlem a példát, nehogy meglássam.
Anya: Ez bosszant téged, szeretnéd könnyedébben venni a dolgozatot, és egymásnak segíteni, hogy jól sikerüljön?
Az Anya félretette a keserűségét és aggodalmát. Ráhangolódott arra, hogy milyen érzések és motivációk vannak a fiában. Valószinűleg sok minden van, amit Zoli elmondhat még neki, amivel egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Amikor ezután az Anya kifejezi, hogy mi van benne, a fiú figyelme is nyitott, befogadó.
Tamás: Iszonyú dühös vagyok rá, ez egy vaddisznó, nem ember!
Kriszta: Dühös vagy, és fáj, amit rólad mondott, és ahogy a leveledre válaszolt? Tiszteletet szeretnél?
Tamás: Igen! Senkinek nincs joga így beszélni velem! Mit képzel magáról ez a pökhendi alak?!
Kriszta: Fel vagy háborodva, és szeretnél tiszteletet és megbecsülést?
Tamás Nem érdekel az ilyen ember megbecsülése! De a többieket is befolyásolja, és most mindenki engem hibáztat!
Kriszta: Ez nagyon fáj, mert szeretnél a közösség része lenni…, a közösség megbecsülése fontos?
Tamás: Hát igen… Hogy tud az ilyen ember tükörbe nézni? Hogy lehet valaki ilyen szemét!?
Kriszta: Szeretnéd ha tudná, hogy ez neked milyen fájdalmas… és szeretnéd megérteni, mi viheti rá, hogy így beszéljen?
Az empatikus jelenlét jellemzői
A visszajelzés, visszakérdezés fontos eszközünk, amelynek segítségével finomítjuk megértésünket. Amikor a Beszélővel lépést tartva, figyelmünket a szavak mögött meghúzódó érzelmek és erőforrások felé fordítjuk, a megértésbe tett szellemi energia segít abban, hogy kölcsönösen tisztázzuk értékeinket, érdekeinket, és összefüggéseiben lássuk az eleinte homályosnak vagy kuszának tűnő helyzetet.
A visszajelzésnél a kérdés forma jó eszköznek kínálkozik, hogy a szót újra és újra visszaadjuk a Beszélőnek, aki hálásan fogadja, ha kífejezheti, és egyre jobban tudatosíthatja magában, hogy mit él át.
A visszajelzés során a Befogadóban megjelenő érzés eligazítást nyújthat azzal kapcsolatban, hogy vajon milyen érzések lehetnek jelen a Beszélőben. Kezdő gyakorlóként az érzések és erőforrások tudatosítása kihívás lehet, és előfordul, hogy a visszajelzésben nem találjuk el pontosan, hogy mi van a másikban. Ha társunk nem jártas ebben a folyamatban, esetleg hevesen tiltakozik, amikor rákérdezünk az érzésére:
“Nem, dehogyis! Nem ezt érzem… Nem erre van szükségem! Hogy hogy nem értesz?!”
Csökkenthetjük a hasonló kitörések erejét, ha visszajelzésünket kérdő hangsúllyal fejezzük ki. és teret adunk a válasznak. Így könnyebb a Beszélőnek helyesbíteni, pontosítani. Ha a visszajelzésben “nem találtam el”, mit szeretne kifejezni a Beszélő, további elszántságra van szükségem, hogy ne vegyem visszautasításnak a Beszélő indulatait, és képes legyek figyelemben, ráhangolódásban maradni. Ez a szándék az, ami egyre inkább megnyitja az összekapcsolódás útját.
Az empatikus visszajelzés különös lehetősége az indulatok visszatükrözése. Képzeljünk el egy felháborodott, magából kikelt partnert, aki így szól:
R: “Megint nem írtad meg időben! Nem lehet rád számítani! Máskor meg sem kérlek!”
“K” is feldúlt, válaszában egyszerre védekezik és támad:
K: “Nem igaz, eddig mindig megírtam időben. Miért kell ebből ekkora patáliát csapni?! Nagyon sok dolgom volt, igazán megérthetnéd!”
“R” újabb kitöréssel reagál…
Ha elengedi a védekezést és a visszatámadást, “K”-nak lehetősége van arra, hogy “R” felé fordulva saját feszültségéből táplálkozó empatikus üzenettel jelezzen vissza, így a visszatükrözés eszközével saját fellobbanó indulatait is kifejezheti:
K: “Fel vagy háborodva (!!) mert nagyon fontos neked, hogy időben megkapd, és számíthass rá?!”
A “K” által visszatükrözött indulat medret kínál “R” indulatainak is. MIndketten megélhetik érzéseiket, és azok már nem elválasztják, hanem összekapcsolják őket!
A Beszélőnek teret adó, csendes figyelem a kapcsolatteremtés alapja. A csend és a visszajelzés érzékenyen időzített váltakozása nagy segítségére van a Beszélőnek, hogy felszínre hozza és kifejezze, hogy milyen gondolatok, érzések és erőforrás-szükségletek élnek benne.
- szavaink sokszor nem érnek célba, vagy nem úgy, ahogy szeretnénk,
- amikor nincs lehetőségünk minden szempontból végiggondolni a helyzeteket, gyakran születnek meggondolatlan kijelentések, döntések,
- a félreértések békés tisztázására alig van időnk, türelmünk, eszköztárunk,
- az egyszemélyes döntéseket a másik fél gyakran sérelmezi és meghiúsítja,
- mindez aláássa az együtt gondolkozás, együtt teremtés lehetőségeit.
Ha a lassítás hatékony kommunikációs eszközökkel párosul, nagymértékben javítja kapcsolataink és döntéseink minőségét.
A metakommunikáció — például a partnerek fizikai közelsége, távolsága – fontos szerepet játszik a kommunikációban. Van, aki szeret közelebb állni vagy ülni partneréhez, van akit a közelség feszültté tesz. Fontos megtalálnunk a mindkét fél számára elfogadható távolságot. Hasonló a helyzet az érintéssel. Van, aki a feszültség pillanataiban nehezen tűri az érintést. Fontos, hogy figyelemmel, társunk határainak, érzékenységének tiszteletével adjunk érintést.
Előfordul, hogy a Beszélő számára olyan felszabadító hatással van ez a minőségű figyelem, hogy elsírja magát. A sírás feloldást, megkönnyebbülést jelent számára. Valószinűleg eléggé biztonságban érzi magát ahhoz, hogy megengedje ezt magának. Csendes jelenlétünk, nyugalmunk gyógyító hatást jelent számára. Ha ilyenkor igyekszünk vigasztalni, védelmezőn átölelni, simogatni, zsebkendőt kínálni, könnyen úgy értelmezheti, hogy társának már nehéz ezt elviselni, és visszafogja magát attól, hogy minden fájdalmát, szomorúságát elengedje, amit csak tud.
“Tanulóvezető”
Egy hétköznapi beszélgetésben “furcsa és szokatlan” lehet az empatikus visszajelzés gyakorlása. Kezdeti lépéseinknél Beszélgető társunk esetleg idegenkedve figyeli, “mit művelünk”. Ilyenkor érdemes “kitennünk magunkra a Tanuló vezető táblát”, valahogy így: