Ajánlott irodalom, könyvajánló

Marshall Rosenberg előadásai Budapesten, 1996 május és augusztus

M ROSENBERG ELOADASAI BUDAPESTEN 1996-97

A SEAL-Hungary Alapítvány kiadványa letölthető (scannelt formában).

Részletek a KÉTFÉLE MOSOLY című fejezetből (4. oldal)

… Életcélom annak tanulmányozása, hogyan lehetséges megakadályozni azt, hogy embertársaink szenvedését élvezzük, valamint, hogy hozzájáruljunk ahhoz a pszichológiai folyamathoz, melynek révén örülünk mások boldogságának.… Lassan megértettem, milyen belső motivációk vezérelnek bennünket magunk és társaink ellen irányuló erőszakos cselekedeteinkben. Caarl Rogers, Abraham Maslow és Martin Buber munkái révén megismerkedtem az emberi fejlődés azon tényezőivel, amelyek meghatározzák az együttérzés összetevőit. Életem során olyan emberekkel kerültem közeli kapcsolatba, akik beépítették mindennapjaikba az együttérzést és könyörületességet. Tőlük sokat tanultam.

E különböző tapasztalataimból arra  a következtetésre jutottam, hogy a nyelv rendkívül fontos az együttérzés tolmácsolásában. Azok az emberek, akik élvezik embertársaik szenvedéseit, a hibáztatás és elutasítás verbális eszközeivel fejezik ki magukat. Ezt a nyelvet szakmai körökben “életidegen kommunikáció”-nak nevezem, a könnyebb megértés céljából pedig egyszerűen “sakálnyelv”-nek.

Másrészről, azoknak, akik megértően, együtt érzően viselkednek önmaguk és mások irányában, a nyelv eszközként szolgál kapcsolatteremtéseikben. Oktató munkám során “zsiráfnyelv”-nek hívom a kommunikáció e formáját, mert ez a szív nyelve. A zsiráfnak hatalmas szíve van. A zsiráf gyengéd és erős is egyben, ezért jó szimbóluma lehet annak a nyelvnek, amely közvetíthet saját értékeink felismerésében.

Részlet a HOGYAN TANÍTSAM MAGAMAT “ZSIRÁFUL”? című fejezetből (5.oldal)

Miután e két nyelvet felfedeztem, rájöttem arra (ami meg is rémisztett), hogy a “sakálnyelv” az én anyanyelvem is. Láttam, hogy milyen könnyen tudtam másokat kategóriákba sorolni és kielemezni, mialatt alig voltam képes azt kifejezni, hogy bennem mi játszódik le. Elkezdtem hát gyakorolni a “zsiráfnyelv”-et. Nem volt könnyű. Már régóta csak a “sakál”-t használtam. Detroit utcáin nőttem fel, ahol megtanultam az “utcai sakál”-t. Abban az időben, a nekem nem tetsző illetőt a “Te marha” kifejezéssel aposztrolfáltam. A klinikai pszichológiai tanulmányaim megtanítottak a “szaksakál” dialektusára. Ekkor a primitív “marha” helyébe a sokkal kifinomultabb “álneurotikus skizofrén” lépett. Hozzá kell tennem, hogy a “zsiráfnyelv”-ben nincsenek olyan szavak, amelyekkel másokat kritizálunk vagy minősítünk. Amikor “zsiráful” szólunk, akkor arról beszélünk, hogy mi játszódik le bennünk, és nem arról, hogy mi a bajunk másokkal.