Archívum

Kiadásra készülünk: “ÉLETKERÍTŐ JÁTÉKOK ÉRZÉS-KÁRTYÁKKAL ©”

Bevezető az ÉRZÉS-kártyák játékaihoz

Ebben a játékcsoportban a piros színű ÉRZÉS-kártyák megismerésével foglalkozunk. A kártyák vizuálisan jelenítik meg az érzéseket, játék közben pedig mozgással, gesztusokkal, mimikával szerzünk élményt róluk. Kapcsolatot teremtünk az érzésekkel hanglejtésen, hangsúlyon és improvizált dallamokon keresztül is. Mindezekkel fejlesztjük beleérző készségünket, gazdagítjuk és aktivizáljuk érzés-szókincsünket.

A bevezető játékokban a mindennapi helyzetektől távolságot tartva, könnyeden, kreatívan figyelhetünk az érzésekre. Élvezhetjük azok váltakozását, áramlását… és ez életkedvvel, energiával, játékossággal tölt fel.

Érzéseinkkel a szívünkben… gyomrunkban… vállainkban… egész testünkben találkozhatunk. A kellemesek könnyedséget hoznak, ellazítanak vagy erővel töltenek fel, a kellemetlenek gyakran megfeszítenek vagy elgyengítenek. Tudatosítjuk, hogy hányféleképpen jelennek meg bennünk, fejlesztjük megfigyelő készségünket, és az eddiginél közvetlenebb kapcsolatba kerülhetünk önmagunkkal is.

Az érzések hol finoman, csendesen jelennek meg, hol nagy erővel, hangosan törnek fel bennünk. Figyelmünk hatására megelevenednek és folyamatosan változnak: megszületnek, növekednek, majd egyszerre csak, mintha kipukkadnának, szertefoszlanak…. és új érzések jönnek… Mi csak figyeljük őket… Érzelmi reakcióink tudatosságával egyre inkább érzéseink gazdáivá válhatunk.

Rumi, a XIII. századi költő ,“Vendéglő” című versében így ír az érzésekről:

Az emberi élet – vendéglő.

Minden reggel új vendég jön:

Öröm, kedvetlenség, félelem…

Pillanatnyi tudatosság jön,

Mint váratlan vendég.

Üdvözöld őket!

Még ha egy csapat bánat is,

Akik durván kisöpörnek a házból

Minden bútort,

Mégis tiszteld meg őket.

Lehet, hogy valami

Új gyönyörűségnek csinálnak helyet.

A sötét gondolat, a szégyen, a düh,

Üdvözöld őket az ajtóban nevetve,

és hívd be őket mind.

Légy hálás, bárki jön,

Mert mindenkit vezetőként

Küldtek neked.

Mit tanulhatunk érzéseinktől?

Érzelmeink rendkívül meghatározóak közérzetünkben, választásainkban, mégis az önfegyelmen kívül nem sok útmutatást kapunk arra, hogy mit kezdhetünk velük, hogyan kezelhetjük őket. Nem mindegy, hogy melyik intelmet tartjuk szem előtt: ” Uralkodj magadon!” vagy “Légy a magad ura!”. Amikor “uralkodom magamon”, akkor figyelmen kívül hagyom és elnyomom, ami bennem él. A “magam ura” kifejezés egy mesebeli szegény legényből lett királyfit idézhet fel, aki saját gyengeségein keresztül is megtalálta az utat, szembenézett a sárkányokkal, és megtapasztalta az erejét. Mi, hétköznapi emberek akkor tudunk saját magunk királyává és királynőjévé válni, ha megismerjük és erővé alakítjuk magunkban az érzéseket.

A köznapi nyelvben “jó érzés, rossz érzés” meghatározásokon kívül alig használunk többet annak kifejezésére, hogy mi van velünk. Szokatlan lehet azt hallani, hogy “Lelkesedés van bennem”…, “Keserűséget érzek”… vagy “Feszült vagy?” Ha néven nevezzük érzéseinket, akkor a szavakon keresztül “érvényessé” válhatnak ezek az állapotaink is. Ha figyelmen kívül hagyjuk őket, attól még nem tűnnek el, sőt váratlan helyzetekben felkészületlenül érhetnek, és időnként elsodró erővel bukkanhatnak fel. Ha sikerül mélyre temetnünk őket, az elnyomott érzések testünkön, egészségünkön keresztül üzennek.

A mesék birodalmában a nagyhatalmú dzsinnek, táltos lovak vagy sárkányok erejét is szolgálatunkba állíthatjuk, ha kapcsolatot teremtünk velük. Hasonlóképpen, ha bizalommal fordulunk érzéseink felé, figyelmünk fényében még a lehangoló vagy feszült érzések is átalakulnak, és tetterővel, életerővel töltenek fel.

Élet helyzeteinket talán mindannyian másképp oldanánk meg, és ez gyakran elválaszt bennünket. Az érzéseket azonban, ahogy egy-egy helyzet érint bennünket, valamennyien ismerjük. Ezekre hangolódva meg tudjuk szólítani egymást. Már maga a nyitottság és a figyelem, amivel az érzések felé fordulunk, olyan kapcsolatot teremthet közöttünk, ami a kölcsönös megértés és együttérzés alapja lehet. Képesek vagyunk összehangolódni, és megtalálni a mindenki számára legjobb megoldást. Az együttérzés a szív intelligenciája. Erről beszél Antoine de Saint-Exupéry amikor így fogalmaz “A kisherceg” című könyvében: „Jól, csak a szívével lát az ember…”

Az alábbi játékok tehát segítenek abban, hogy fokozatosan megtanuljuk beazonosítani és kifejezni az érzéseket, méghozzá valóban könnyed és szórakoztató természetességgel.