EMK és kapcsolódó írások
Az új évezred új fegyvere!
– Nem rakéta, nem bomba, nem vegyifegyver, hanem az Erőszakmentes Kommunikáció!
A GROW TMI interjúja dr. Marshall B. Rosenberggel
Egy kedves budapesti lakás a helyszín, egy tipikus, mégis zseniális amerikai a beszélgetőpartnerem, aki, mint már annyian előtte, a lehetőségek hazájából indulva kidolgozott egy modellt, ezúttal egy kommunikációsat, és egész életét feltéve erre, alkalmazza azt a legkülönfélébb konfliktusokban, tanítja az embereknek a világban, hátha az jobb lesz tőle. Az elmélet kerek egész, nehéz benne lyukat találni, a gyakorlati alkalmazás sikerétől pedig leesik az állunk.
Az erőszakmentes kommunikáció (non-violent communication = NVC), és “zsiráfnyelv” képzési program és személyes tanácsadás Dr. Marshall B. Rosenberg azon kutatásából ered, hogy találjon egy módszert, mellyel erőszak nélkül lehet konfliktusokat megoldani, és békét teremteni családban, munkában, nemzetek között egyaránt. Hogy mindez hogyan működik, megtudhatjuk Marshall Rosenbergtől magától:
TMI: Robert Greene egyik cikkében olvashattuk nemrégiben, hogy a hatalom puha megközelítése teljesen nonszensz. Szerinte lehetetlen hatalomhoz jutni nyertes/nyertes szituációk révén, anélkül, hogy megsértenénk, vagy elnyomnánk bárkit is. Véleménye szerint minden játéknak megvannak a nyertesei és vesztesei, és a hatalom nem ismer morált. Mi az ön véleménye erről?
Dr. Marshall B. Rosenberg: Azt gondolom, igaza van, ha csak azt a hatalom koncepciót ismerjük, mely az elmúlt 5000 évben dominánsnak bizonyult. Ezt hívom én hatalomnak az emberek felett. Az, ha kényszeríthetlek valamire, vagy meg tudlak verni, Te pedig nem adhatod vissza, vagyis minél több lesz nekem a hatalmam, annál kevesebb marad neked. Ennek a hatalmi játszmának csak egy nyertese lehet. Ez a hatalom megköveteli, hogy olyan pozícióban legyél, hogy megbüntethesd az embereket, vagy megjutalmazhasd őket, ha azt teszik, amit te akarsz. Tudnod kell, hogy hogyan ébressz bűntudatot és szégyent bennük, hogy az általad vágyott cselekvésre hajtsd őket. Sajnos a legtöbb ember csak ezt a fajta hatalmat ismeri. Viszont létezik másik fajta hatalomfelfogás, amely szerint Robert Greene téved. Nem az emberek felett, hanem az emberekkel együtt gyakorolt hatalom. És azt mondom, ez a természetes hatalom az, amelynek használatára mi emberek és minden élőlény teremtve lettünk. A “hatalom az emberekkel együtt” azt jelenti, hogy úgy tudunk hatni másokra, hogy önként és szívesen járuljanak hozzá a mi jólétünkhöz.
TMI: Mindannyian rendelkezünk ilyen hatalommal?
Dr. Marshall B. Rosenberg: Persze, nem is jutottunk volna idáig nélküle. Gyermekként, ha éhesek voltunk az éjszaka közepén, valahogy kommunikálnunk kellett, ezért világossá tettük szüleink számára mik az érzéseink és a szükségleteink. Az a természetes hatalom, amikor mások hallják, hogy mik az érzéseid és a szükségleteid. Ez megérinti az embereket és válaszra készteti őket. Ez nem egy új koncepció, mindig is a mienk volt, csak eltávolodtunk tőle több ezer évvel ezelőtt politikai, teológiai, stb. okokból.
Én például sokat használom ezt a hatalmat. Nagyon régen nem vásároltam már magamnak élelmet. Miért? Mert azzal tudok boldoggá tenni egy csomó embert bárhol a földön, ha éhes vagyok és ezért megetethetnek. Mindkét fél szükséglete kielégül: én jóllakom, ők meg boldogok lesznek, de nem azért, mert én bárhol és bármikor elvárásként fejeztem volna ki feléjük, hogy ezt tegyék. Nem érzik vagy hiszik azt, hogy ha nem adnak enni, megbüntetem őket. Azért teszik, mert élvezik, örömöt okoz nekik. Ez az igazi hatalom.
Amikor vállalatoknál dolgozom és elkezdem nekik mesélni az erőszakmentes kommunikáció folyamatát, azt mondják: “Ember, ez lehet, hogy működik a családban, de Te nem érted az üzleti életet. Ebben a világban elevenen felfalják az olyan embert, aki az érzéseiről kezd beszélni.” Hát igen, ez a hagyományos hatalomkép.
TMI: És Ön megpróbálja egyensúlyba hozni a puha és a kemény hatalom felfogást?
Dr. Marshall B. Rosenberg: Nem, én megpróbálok még több hatalmat adni, persze a másik fajtából. Nem szeretem a puha hatalom kifejezést. Sokat dolgozom hadviselő országokban, ahol a fegyver a hatalom forrása és az egyetlen nyelv, amelyet a másik fél megért. Nem mondhatom azt, hogy: “Hadd mutassam meg a puha hatalmat.” Azt mondom, hogy hadd mutassak valamit, ami sokkal hatalmasabb. Sokkal valószínűbb, hogy ezzel eléritek, amit akartok. És még olcsóbb is, mint a fegyver.
TMI: Mit gondol, hol van a fordulópont a fejükben?
Dr. Marshall B. Rosenberg: Amikor nyitottá és érzékennyé válnak arra, hogy milyen érzés kényszerítve lenni valamire, és belátják, hogy a kényszerrel szemben természetes az ellenállás. A másik fordulóponthoz úgy jutnak el, hogy kipróbálják magukat néhány nagyon konkrét szituációban az NVC folyamata szerint. Az elmélet mellett nagyon gyakorlatias készségekre és tudatos alkalmazásukra is szükség van. A legtöbb embernek van készsége arra, hogy az emberek feletti hatalmat gyakorolja. Tudják, hogyan büntessék meg gyerekeiket, fegyelmezzék alkalmazottaikat. Most viszont meg kell szerezzék az emberekkel együtt gyakorolt hatalomhoz szükséges készségeket.
Sok ember egyszerűen azt gondolja, hogy érzelmileg intelligensnek lenni azt jelenti, hogy van önkontrollunk és mosolyogva tudjuk azt közölni valakivel, hogy: “Mérges vagyok!”, de túl érzelmes embernek tarják magukat ehhez.
Az erőszakmentesség az én értelmezésem szerint nem az, hogy jófejnek, vagy kedvesnek kell lenni. A legtöbb erőszakot kedves emberek követték el a földön. Amit nem akarok tanítani, az a műkedvesség, vagy az, hogy mosolyogjunk, amikor mérgesek vagyunk. Másrészről pedig, amikor úgy fogalmazunk, hogy érzelmes emberek vagyunk, akkor lekorlátozzuk, kalitkába zárjuk magunkat. Veszélyes absztrakció érzelmes embernek nyilvánítani magunkat. Szerintem még nőnek és férfinak is veszélyes hívni magunkat, mert már ezzel is egy sor korlátozás és címke lesz érvényes ránk – hogy mik lehetünk és mit tehetünk, mit nem. A mi tréningünk azt javasolja, hogy sose címkézzük magunkat, mert az egy statikus nyelv, az élet viszont egy folyamat, amely percről percre változik.
Vissza a kérdéshez: Sem mosollyal, sem anélkül, nem javasoljuk azt mondani a másiknak, hogy: “Mérges vagyok!” vagy “Frusztrált vagyok!”, mert az érzés magában veszélyes információ. Könnyen hangozhat támadásként vagy vádként. Mondjuk mérgesen kiabálva, úgy ahogy a hangulatunk diktálja, de ne önmagában. Az érzés csak akkor értékes, ha általa azonosítani tudjuk a szükségletet, ami generálta. Vagyis ne fejezz ki egy érzést anélkül, hogy nem kötnéd azt, ahhoz, amire szükséged van. És még itt sem szabad megállni, míg nem tettük hozzá, hogy mit kérünk a másik embertől az adott pillanatban. Tehát a helyes mondat úgy hangzik, hogy: “Frusztrált vagyok, amikor ezt mondod, mert őszinteségre van szükségem és tegnap valami egészen mást mondtál. És azt szeretném kérni Tőled, hogy akkor most mondd meg, mi az igazság. És ha mérges vagy, légy mérges, fejezd ki teljes lényeddel, légy összhangban magaddal.”
Nem az igaz érzés teszi erőszakossá a kommunikációt, hanem amikor másokat vádolunk, azért, amit mi érzünk. Ez a központi kérdés. Hogy tudatosak legyünk az érzéseink kifejezésében és abban, hogy sosem a másik ember a bennünk lévő érzés okozója. Csak mi vagyunk felelősek a saját érzéseinkért. Ha kifejezzük az érzésünket, fénysebességgel el kell jutnunk a szükségleteinkhez.
TMI: És mi történik, ha nem tudjuk pontosan, hogy mit is érzünk?
Dr. Marshall B. Rosenberg: A szükségleteket még nehezebb azonosítani, mint az érzéseket. Az olyan helyzetben a legbölcsebb dolog hallgatni, amíg nem kapcsolódunk össze magunkkal és érzéseinkkel. Mert akármit is mondasz ilyenkor, valószínűleg más irányba visz el, mint ami az igényeidhez vezet.
TMI: És mi lesz a frusztrációval?
Dr. Marshall B. Rosenberg: Nem mondom, hogy el kell nyomni, csak azt mondom, hogy addig nem szabad felszínre hozni, amíg nem vagyunk tisztában az érzéssel, a mögötte rejlő szükséglettel és a konkrét kéréssel.
TMI: Mi történik, ha csak akkor jutunk el érzéseinkhez, amikor már “felrobbantunk” és megsértettünk egy csomó embert.
Dr. Marshall B. Rosenberg: Olyan nincs, hogy megsértünk valakit, olyan van, hogy ő megsértődik. Ha számára nem okoz örömet a Te frusztrációd, illetve személyes támadásnak veszi és megsértődik, nem Te vagy felelős érte.
TMI: Daniel Goleman azt mondja, hogy hirtelen érzelmi reakcióink biológiai eredetűek és a túlélésünket szolgálták a régi időkben. Mit tudunk ezzel kezdeni ma?
Dr. Marshall B. Rosenberg: Amit Goleman mond az nagyon fontos, hogy az érzések természetes funkciói életünknek, ők mozgósítanak minket, amikor valamelyik igényünk hiányt szenved. Ez a természet rendje, időtől függetlenül. Ha például éhesek vagyunk, mert a szervezetünknek táplálékra van szüksége, az éhségérzet az, ami zavar és evésre késztet minket. Vagyis az érzés az Goleman szerint, ami természetünkből eredően lépésre, cselekedetre késztet minket.
TMI: Hogyan fedezhetjük fel érzéseink mögött meghúzódó szükségleteinket?
Dr. Marshall B. Rosenberg: Eleinte nehéz lesz, mert arra neveltek minket, hogy ezt ne tegyük. Valós szükségleteinket elnyomó rendszerekben élünk, már nagyon régóta. Néhány száz évvel ezelőtt azt mondtuk, hogy mostantól ne a királyok kontrollálják az életünket és ki is próbáltuk, hogy a demokrácia hogyan működik. De a gondolkodásmódunk mit sem változott, senki sem tanított meg minket, hogy a demokráciához radikálisan másképp kell gondolkodni. Ugyanúgy gondolkodunk és élünk most a “szabadságban” is, mint annak idején az elnyomó uralmak alatt.
És egy ilyen rendszerben az utolsó dolog, amit az embereknek tanítani akarnak az, hogy megéljék valós érzéseiket és szükségleteiket. Az emberek nem jó rabszolgák, ha tudják, hogy hatással vannak saját életükre.
TMI: Van olyan kérdés, melyet feltehetünk magunknak, ami segít könnyebben azonosítani érzéseinket és szükségleteinket?
Dr. Marshall B. Rosenberg: Csak az, hogy mit érzünk, és mire van szükségünk. De sosem tudhatod, vagy ismerheted meg tudatosan az érzéseidet. Úgy kapcsolódsz velük össze, hogy meghallgatod és megfigyeled őket. Aztán pedig megpróbálod szavakkal leírni a benned zajló életet. Ez az egyik legnehezebb dolog: véges szavakkal kifejezni a benned kavargó végtelen érzéseket. Meg kell tanulni és fejleszteni kell azt a nyelvet, mely a leginkább megfogja és kifejezi érzelmi világunkat és nem zavarja össze más dolgokkal. A folyamat például úgy zajlik, hogy én megkérdezem:
“Hogy érzed magad?”
“Azt érzem, hogy ez rossz.” – kapom a választ.
“Ez egy gondolat, próbáld meg az érzést visszaadni, ne egy analízist.”
“Azt gondolom, hogy ha valaki ilyet tesz…”
“Ez megint vélemény, értékelés. Hogy érzel, milyen szóval tudnád legjobban kifejezni, ami benned zajlik? Csak figyelj magadra.”
“Nincsenek róla érzéseim.”
“Ó, remélem ez nem igaz. Mert mindig vannak érzéseink, nélkülük meghalnánk. Legfeljebb nem vagy velük összekapcsolódva. Milyen szóval lehet leírni az érzéseid?”
“Iszonyú mérges vagyok.”
Hát ezt értem én az alatt, hogy összekapcsolódni az érzéseinkkel és megtalálni rá a szavakat, anélkül, hogy más gondolatot, véleményt belekevernénk.
TMI: Hogy lehet mindezt megvalósítani egy nagyvállalatnál? Ha mindenki a saját érdekeit követi, hogyan haladhat a cég egy adott irányba?
Dr. Marshall B. Rosenberg: Amikor mindenki tisztában van a másik és a saját szükségleteivel, könnyű egy olyan utat találni, amellyel mindenki igénye kielégíthető. A fő problémát nem a szükségletek különbsége okozza, hiszen mindannyian emberek vagyunk és ugyanarra van szükségünk. Egy letisztázott stratégia kell, amely mindenki igényével találkozik.
A céges igények is emberek által kerülnek kifejezésre. Nem számít, hogy mi a struktúra, mindig az ember és a szükséglet határozza meg a döntéseket. A cégek nem léteznének emberek nélkül. Lehet, hogy valakinek a munkahelyi biztonság a fontos, lehet, hogy másnak a társaság maga vagy a profit, de ezek mind emberek különböző igényekkel a cégen belül.
TMI: Az EQ-t (érzelmi intelligencia) mondják ma a legfontosabb vezetői kompetenciának. Ön hogy látja, mi változott a világban, hogy a technikai képességek után az érzelmiek kerülnek előtérbe?
Dr. Marshall B. Rosenberg: Nem gondolom, hogy megváltozott volna a világ. Már sok-sok éve szerte a világon, ha találkozunk valakivel azt kérdezzük: Hogy vagy? Ez egy lényegi kérdés, akár családban, akár munkahelyen. Ha kapcsolatba akarunk kerülni valakivel és kommunikálni, belépési engedélyként szükséges tudnunk, hogy van a másik. Pusztán technikai kompetenciákkal szerintem sosem működtek jól a vezetők.
Volt egy eset egy céggel, ahol nem értették, miért nem használják az emberek az újonnan létrehozott információs technikai rendszert. Kiderült, hogy azért, mert olyan volt, mintha robotokkal találkoztak volna, egyszerűen nem volt emberi kapcsolatra lehetőség. Akármennyire is technikai információra, vagy kognitív ismeretre van szükségünk, nagyon nagy biztonságot jelent, ha nemcsak ebbe látunk bele, hanem az illető “szívébe” is.
Természetesen az a leghatékonyabb, ha a vezetők mindkét kompetenciával rendelkeznek. Készségekkel és technikai tudással, amivel emberi módon tudnak bánni és úgy tudnak másokhoz kapcsolódni, kommunikálni velük, hogy tiszteletet, bizalmat és biztonságot ébresszenek bennük.
TMI: Van olyan helyzet, ahol az NVC nem működik?
Dr. Marshall B. Rosenberg: Igen, több is. Általában két oka van annak, ha nem úgy alakul egy folyamat, ahogy azt szeretném. A siker egyébként számunkra az, amikor minőségi emberi kapcsolatok jönnek létre, vagyis szükségleti szinten mindenki összekapcsolódik. Megértik érzéseiket és tisztázzák saját igényeiket, illetve meghallgatják mások igényeit.
Az egyik oka a kudarcnak, ha nem kapunk elég időt. Ha például összesen kétórányi összejövetelbe egyeznek bele a felek és nehéz eljutni mindenki érzésének és a szükségletének a kifejezéséig.
A másik ok az, ha én magam részévé válok a folyamatnak. Sok olyan példám van, amikor az adott szituációban nekem is szembesülnöm kellett az érzéseimmel és szükségleteimmel, hogy meg tudjam hallgatni másokéit. Ha az előítéleteim, vagy megoldatlan problémáim miatt nem tudok tovább a folyamatban maradni, nem tudjuk megteremteni azt a kapcsolatot, ahol mindenki szükséglete találkozhat.
De egyben ezek is a legjobb tanulási lehetőségek és sokat segítenek a későbbiekben, mert fel tudom őket használni, megvizsgálva magam, hogy mi is zajlott bennem, mi az, ami eddig elkerülte a figyelmemet.
TMI: Gondolja, hogy vannak (NVC-re) képezhetetlen emberek?
Dr. Marshall B. Rosenberg: Legtöbbször, amikor nem sikerült elérnem az embereket, azért volt, mert minősítettem őket valamilyennek. De ahogy megnyitom magam és sebezhetővé válok, rögtön működni kezd.
Egyszer egy fiatal nőtől, akit fogyatékosnak nyilvánítottak, az első nem-verbális jelet az ötödik napon kaptam. Bármikor is a folyamattal tudok maradni, nincs senki, aki elérhetetlen lenne. Lehet, hogy nincs meg mindig a türelmem, de ez nem a másik ember hibája, hanem az enyém, vagy nincs meg a bátorságom, de ez nem jelenti azt, hogy elérhetetlen, csak azt, hogy én nem tettem meg mindent, hogy elérjem őt. Az érzések és a szükségletek révén mindenkivel össze lehet kapcsolódni.
TMI: E kommunikáció szerint élni azt mutatja nekem, hogy mindig nagyon nyitottnak és sebezhetőnek kell lenni a környezetünkben. Nem veszélyes ez?
Dr. Marshall B. Rosenberg: Káros hatású nyitottnak lenni, ha nem tudjuk, hogy fogadjuk azt, amit nekünk mondanak. Amikor a tréningeinken megtanítjuk az embereknek, hogyan mutassák ki sebezhetőségüket, megmutatjuk azt is, hogy hogyan birkózzanak meg azzal, amit a kommunikáció során a partnerüktől kapnak. Hogyan hallgassák és hallják meg a másik fél érzéseit és szükségleteit. Nem elég a zsiráf nyelv, fel kell tenni a zsiráf füleket is.
TMI: Milyen különbségek vannak az NVC és az EQ között?
Dr. Marshall B. Rosenberg: Nincs konfliktusban a kettő. Goleman felhívta a figyelmünket az érzések fontosságára és szerepére, amelyet életünkben játszanak. Ez jó, de azt gondolom mi egy kicsit tovább mentünk azzal, hogy az érzéseket a szükségletekhez kötöttük. Nemcsak azt akarjuk, hogy az emberek elmondják, hogyan éreznek, hanem hogy találják meg a mögötte rejlő kielégítetlen igényeiket. És kérjenek valami olyat a másiktól, amivel ez beteljesültté válik. Mi megmutatjuk az embereknek, hogy hogyan gyakorolják EQ-jukat a maguk és mások javára konkrét helyzetekben.
TMI: Hogyan kapcsolható össze az NVC elmélete a különböző motivációs elméletekkel?
Dr. Marshall B. Rosenberg: Teljesen jól, különösen Maslow-éval, aki hangsúlyozta annak a fontosságát, hogy tudatában legyünk a szükségleteinknek. Ők a szükségleteket és a motivációt kötötték össze, mi a szükségleteket és az érzéseket. A tréningen mi is megmutatjuk a különböző szinteket, hogy segítsük a saját igények azonosítását. A fő szükséglet és legnagyobb öröm egyébként számunkra az, hogy gazdagítsuk magunk és mások életét, és hozzájáruljunk jólétükhöz.
TMI: Azt mondják az EQ nő a korral, az érettséggel. Igaz ez az erőszakmentes kommunikációra is?
Dr. Marshall B. Rosenberg: A korral nem nő magától, sőt a kicsik nagyon hamar megnyílnak és elmondják érzéseiket, igényeiket, viszont minél több társadalmi nevelést kapott valaki, annál inkább élet-elidegenítő módon él, és annál nehezebb visszatalálnia a gyökerekhez. Neveltetésünk révén sajnos a kapcsolatokat “kell”-ekkel teli börtönnek látjuk.
Különbség abban van, hogy a legtöbb kultúrában a nők könnyebben hallják meg érzéseiket és többet gyakorolják az empátiát. Szerintem, ez azért van, mert gyerekként papás-mamást játszottak, babáztak, törődtek velük, míg mi fiúk háborúsdit játszottunk kint az udvaron. Viszont a férfiak könnyebben ismerik fel szükségleteiket. Ennek oka, hogy a nőnek, anyának, feleségnek, mint hivatalból másokról gondoskodó embernek, nem nagyon lehettek saját igényei. Ő az, aki másokkal törődik, s ez megint a kulturális kondicionálás következménye.
TMI: Mindenütt a világon tanítják az erőszakmentes kommunikációt. Jól érzem, hogy az érzések és a szükségletek mögött valami több is meghúzódik, például egy új társadalomkép és struktúra. Mi az elnyomó társadalom alternatívája?
Dr. Marshall B. Rosenberg: Ez egy nagyon fontos kérdés. Ha csak azt tanítanánk az embereknek, hogy hogyan kommunikáljanak jobban az elnyomó társadalomban, akkor még támogatnánk is azt. Ettől az emberek csak jobban tolerálnák a meglévő struktúrákat és rendszert. Nagyon fontos, hogy felszabadítsuk magunkat, de ez csak az első lépés. Utána állhatunk neki átformálni a struktúrákat. A programunkkal azt szeretnénk elérni, hogy az emberek, amilyen hamar csak lehet, felismerjék, hogy nem elég a gondolkodásmódot és a kommunikációt megváltoztatni, meg kell újítani azokat a struktúrákat, melyek elszakítottak bennünket a természetünk szerinti élettől.
TMI: És van elképzelés az új struktúráról?
Dr. Marshall B. Rosenberg: Maga a struktúra rendkívül különböző lehet, egy közös pont viszont az, hogy az alapegysége a kommunikációs folyamat. Az emberek kifejezik igényeiket és ezen igények jelentéséből születik meg maga a szervezet. A folyamat az elsődleges és ebből ered a struktúra, melynek alapegységét hívom én zsiráf táncnak – emberek kölcsönös cseréjének a szükségletek szintjén.
TMI: A TMI-ban azt mondjuk “Putting hearts to work”, az NVC azt mondja “Giving from the heart”, vagyis szívből jövő szeretettel adni. Mit jelent ez pontosan?
Dr. Marshall B. Rosenberg: Azt jelenti, hogy bármit is teszünk másokért, az a saját életünk gazdagítására, és szükségleteink kielégítésére szolgál. Nem másokért tesszük, amit teszünk. Szívből jövő szeretettel adni azt jelenti, hogy teljesen odaadjuk magunkat, nem önzőn, nem üresen, hanem tényleg a saját szükségletünket megjelenítve adunk. Önként. Nem a büntetés elkerülése végett, nem jutalomért, nem szégyenből, nem kötelezettségből, hanem a szívünk mélyéről.
Itt van például a fiam esete. A házunk előtti bejáró takarítását osztottam rá feladatként, amikor leesett a hó. Rengeteget kellett harcolni vele, hogy megcsinálja. Lakott az utcában egy mozgássérült hölgy, akinek sokkal hosszabb volt a kocsibejárója, mint a mienk. Mégis, ahogy leesett a hó, a fiam megtisztította az ő járdáját önként és dalolva. Senki sem kérte rá és soha nem is dicsekedett vele. Szívből csinálta, a saját jóérzéséért és öröméért. Azáltal viszont, hogy mi köteleztük őt, minden örömét elvettük a feladattól.
TMI: Miért pont zsiráf?
Dr. Marshall B. Rosenberg: Azért hívjuk mi zsiráf nyelvnek, mert a zsiráfnak van a legnagyobb szíve.
TMI: Mi az Ön víziója?
Dr. Marshall B. Rosenberg: Egy olyan világ, melyben az erőforrások békésen, egyenlően és méltányosan kerülnek elosztásra, és ahol a konfliktusokat békésen kezelik.
Sajnos hely szűke miatt az interjúból sok történet és gondolat kimaradt. Ha az erőszakmentes kommunikáció és a zsiráftréning felkeltette érdeklődését, jó hírrel szolgálhatunk, mert Marshall B. Rosenberg és kollégái rendszeresen tartanak tréninget Magyarországon is.