EMK és kapcsolódó írások
Beszélsz zsiráful?
http://www.pink.hu/lelek/beszelsz-zsiraful-2012342
Jánosi Valéria interjúja Jónai Éva Havával
Ha sóhajtottál már fel úgy, hogy „De jó lenne, ha megértenénk egymást!”, akkor minden bizonnyal segítségedre lehet az Erőszakmentes Kommunikáció (EMK). A módszer több, mint technika, inkább egy ítélkezésmentes szemléletmód.A hétköznapokban a beszédünkben gyakran használunk ítéleteket, szemrehányásokat, melyet a beszélgetőpartnerünk sérelmez. Ez vezet aztán oda, hogy együttérzés helyett csak veszekedésben lesz részünk.
Az Erőszakmentes Kommunikáció lehetőséget nyújt arra, hogy megmutathassuk igazi érzéseinket, szükségleteinket, és konkrét kéréseinket, hogy követelés, utasítás helyett kéréssel forduljunk egyms felé.
A módszer kidolgozója, Dr. Marshall Rosenberg, amerikai pszichológus, egy olyan kommunikációs rendszert hozott létre, amelyet bárki képes megtanulni, ha vágyik arra, hogy empatikusan, világosan, félreértések nélkül kommunikáljon. A dolog gyönyörűsége, hogy akkor is működik, ha csak az egyik fél ismeri a módszert.
A sakál is zsiráf, csak beszédhibás!
Jónai Éva Hava 1995-ben egy angliai nemzetközi konferencián találkozott először Rosenberggel, és ez a találkozás átformálta az életét. Azóta az EMK hazai terjesztésén dolgozik, képzéseket tart itthon és külföldön.
Az EMK gyakorlatában jelentősége van annak, hogy megkülönböztessük, amikor önmagunkról beszélünk és amikor a másikra figyelünk. Ez a fókuszváltás biztosítja azt, hogy mindketten, egymástól függetlenül ki tudjuk fejezni ami bennünk van, és valóban tudjunk egymásra figyelni. Ebben a figyelemben van rá esély, hogy mélyen megértsük egymást és olyan kapcsolatok szülessenek, ami túlmutat a hétköznapi felszines találkozásokon.
Marshall Rosenberg és az EMK trénerei sakál és zsiráf bábukat használva mutatják meg hétköznapi, ítéletekben gondolkodó nyelvünk és tudatos kommunikációnk közti különbséget. Ha sakál tudatosságunkban magunknál erősebbnek látjuk az ellenfelet, akkor „fuss!” ösztönünkkel elsomfordálunk, ha gyengébbnek, akkor belső „üss!” parancsszóra támadunk. Mindegy, hogy ezt milyen formában tesszük. Bár szelídebbnek tűnik, ha azt mondjuk, hogy „Ejnye, kisfiam, szomorúvá teszel, ha egyest kapsz.”, valójában nem kevésbé erőszakos, mint ha vöröslő fejjel üvöltjük, hogy „Büdös kölyök, sírba viszel a sok egyessel!”. Amíg a saját érzéseinkért a felelősséget a másikra hárítjuk, a „sakálnyelvet” használjuk. Az EMK segít tudatosítani, hogy bár a történések váltják ki belőlünk az érzéseket, de érzéseink valódi okai arról szólnak, hogy olyan alapvető szükségleteink kelégülnek-e, mint pl. a tisztelet, a megértés, az elfogadás, az autonómia, a bensőséges összekapcsolódás. Ez a szemlélet mentesít attól, hogy egymást vagy önmagunkat hibáztassuk érzelmeinkért – helyette szükségleteinkben, mint erőforrásokban keressük a megoldás útját. Például ahelyett, hogy azt mondanánk: „Csalódást okoztál nekem, mert tegnap nem jöttél.” valahogy így fejezzük ki magunkat: „Csalódottnak éreztem magam, amiért nem jöttél át, mert szerettem volna együtt lenni veled és megbeszélni néhány dolgot.”
Zsiráfnyelvtan
Rosenberg a „zsiráfnyelvnek” becézi azt az állapotot, amikor urai vagyunk a kommunikációnknak. A zsiráf nagyon erős, ámde szelíd állat, ő vált az Erőszakmentes Kommunikáció jelképévé. A „sakálnyelvvel” ellentétben, amikor „zsiráfnyelven” fejezzük ki magunkat, akkor tisztában vagyunk a saját érzéseinkkel és szükségleteinkkel, ezeket bátran vállaljuk, eszünk ágában sincs lemondani róluk. De amikor cselekvésre kerül a sor, a másik érzéseire és szükségleteire is képesek vagyunk odafigyelni.
A zsiráfnyelv alapvetően négy elemből áll: megfigyelésből, az érzések, szükségletek kifejezéséből és a kérésből – az erőszaktól való megszabadulás alapja ezeknek a megkülönböztetése.
A közérzetünket befolyásoló jelenségeket érdemes alaposan megfigyelni, és úgy fogalmazni, hogy abba érzéseket ne keverjünk. Ha ebben nem vagyunk tudatosak, akkor az érzéseink ítéletek formájában becsúsznak a történetbe. Például, ha azt mondom, hogy „Mindig csak én kereslek, te sosem hívsz fel”, ebbe már jó adag szemrehányás (ítélet) keveredett. Ám ha csak a pontos megfigyelésemet rögzítem, nem váltom ki a beszélgetőpartnerem ellenállását, és nem építek „kommunikációs sorompót”. Fogalmazhatok így is: „Az elmúlt hetekben én hívtalak.” Ez vitathatatlan megfigyelés, amit az érzelmeim maradéktalan kifejezése követhet.
Rendszerint nehezen megy az érzéseink kifejezése is, mert nem arra treníroztak minket, hogy befelé figyeljünk, hanem arra, hogy folyamatosan azt találgassuk, vajon mit gondolnak mások rólunk. Gyakori, hogy a tréningek résztvevői az „Úgy érzem” kezdetű mondatokat gondolatok megfogalmazásával folytatják. Például: “úgy érzem, hogy jelentéktelen embernek tartanak a munkatársaim“. Ehelyett fogalmazhatunk így: „Amikor a munkatársaim ezt mondják, elkeseredettnek érzem magam.”
A „zsiráfnyelv” harmadik eleme a szükségletek megfogalmazása. Ez is újdonság lehet a tudatunkban. Például elkeseredett családanyaként vagy családapaként gyakran gondolunk arra, vagy adunk hangot annak, hogy mennyit dolgozunk, ahelyett, hogy kifejeznénk, hogy pihenésre, rendre, nyugalomra lenne szükségünk.
Ha kifejeztem, hogy a konkrét helyzetben mit érzek és mire lenne szükségem, akkor jöhet a kérés megfogalmazása. Lényeges, hogy a kérés pontos, pozitív, megcselekedhető vagy visszautasítható legyen. Érdemes pontosan megfogalmazni a konkrét kérést. Ha a gyerekemtől azt kérem, hogy segítsen többet a házimunkában, abból még nem fogja tudni, hogy heti ötszöri mosogatást kérek tőle vagy a konyha felsöprését. Lehet, hogy beéri azzal, hogy egyszer kiviszi a szemetet, és én ettől ugyanolyan frusztrált maradok. A kérés abban különbözik a követeléstől, hogy visszautasítható, Ha kérdésként fogalmazuk meg a kéréseinket, akkor a másiknak módja van „igen”-nel vagy „nem”-el elfogadni vagy visszautasítani a javaslatunkat. A visszautasítható kéréssel a cselekvés szabadságát tiszteljük és teret adunk annak, hogy addig kommunikáljunk, amíg meg nem találjuk a mindkét fél számára optimális és megtartható megállapodásokat. Lehet, hogy mindez első hallásra időigényesnek tűnik. Hosszú távon azonban megtérül a befektetett idő, mert az ilyen pontos, egymást tisztelő megállapodásokat szívesebben tartja be mindkét fél.
A dühödnek is helye van!
Ennyi erőszakmentesség láttán az emberben felvetődik a kérdés, hogy hol a helye a haragnak a rendszerben? Az EMK szerint a harag egy „érzéscsomag”, ami mindig azt jelzi, hogy a háttérben nagyon erős érzések és ki nem elégített szükségletek rejlenek. Ha „zsiráfnyelven” kommunikálunk, akkor megtanuljuk, hogyan bányászhatjuk elő azokat az érzéseket, szükségleteket, amelyek a dühünk mögött állnak.
„Zsiráfnyelven” megtanulni éppoly feladat lehet, mint elsajátítani egy idegen nyelvet. Ha harminc évig „sakálul” beszéltem, nem két nap alatt fogok „zsiráful” megtanulni. Akárhányszor bejelentkezem egy EMK tréningre , mindig tanulok valami újat, mert nincs két egyforma együttlét. A résztvevők saját életükből hozzák a problémáikat, kérdéseiket. A „zsiráfnyelv” ereje azonban felbecsülhetetlen, érdemes megtanulni, mert képessé válunk úgy „nem”-et mondani, hogy nem kínlódunk napokig a bűntudattól, és megtanulunk kiállni magunkért anélkül, hogy Rambóvá válnánk.