EMK és kapcsolódó írások

Byron Katie: Kísérlet az igazi hallgatásról

Tölts azzal egy teljes napot, hogy másokat hallgatsz! Csak engedd be elmédbe a szavaikat, anélkül, hogy felülírnád őket a saját gondolataiddal! Teszteld le az elméletet, miszerint az emberek akkor tudják a legjobban és legpontosabban kifejezni magukat, ha figyelmes hallgatóságra találnak. Fogadd be, amit mondanak, és közben ne gondolkozz folyton azon, hogy valójában mit is akarnak közölni. Bízz benne, hogy mire a végére érnek, teljesen világos lesz. Ha azon kapod magad, hogy be akarsz fejezni helyettük egy mondatot – akár hangosan, akár a fejedben – parancsolj megállj-t magadnak.Lenyűgöző élmény hallani, milyen ajándékok bukkannak ki az emberek száján, ha hagyjuk, hogy megérleljék a gondolataikat, és nem szakítjuk félbe őket. Néha egészen olyan érzés, mintha egy teljesen új emberrel beszélgetnénk (főleg, ha az illető a házastársunk). Ha így teszel, rájöhetsz, hogy amikor azt gondoltad, kiismertél valakit, csupán a saját vélekedéseidet erősítetted meg vele kapcsolatban. Jó módja ez az apró félreértések azonnal tisztázásának. Egy barátom például elmesélte nekem, hogy az egyik munkatársa valamiért folyton dühös volt rá. Aztán, amikor egy nap, mindenféle kisegítés és közbevágás nélkül hagyta, hogy befejezze, amit mondani akart, a kollégája hihetetlenül hálás volt neki. A haragja teljesen eltűnt, és sugárzó arccal közölte vele, mennyire örül, hogy együtt dolgozhatnak.

Másokkal kapcsolatos érzékelésedet és vélekedésedet rendkívüli módon meghatározza mindaz, amiről úgy gondolod, hogy már tudod róluk. Éppen ezért, amikor valóban meghallgatod őket, olyasvalakivel találkozol, aki nem felel meg a prekoncepcióidnak. Az egészben az a legizgalmasabb, hogy ez a másik, újonnan felfedezett ember általában sokkal bölcsebb és kedvesebb, mint aki a te fejedben élt. Lehet, hogy közben még azokról a gondolatokról is megfeledkezel, amik megmondják, ki vagy te. Igazi hallgatóvá válsz, olyasvalakivé, aki nyitott és tényleg érdeklődő. Talán kiderül, hogy te is sokkal bölcsebb és kedvesebb vagy, mint a milyennek azelőtt képzelted magad. Meglátod, milyen könnyű érdeklődőnek lenni, ha az ember egyik meglepetésből a másikba esik, mert észreveszi, mennyivel több van valakiben, mint amire számított.

Ha valóban meghallgatod a másikat, meglehet, hogy kezdetben zavartnak érzed majd magad. Az identitásod, amit rendszerint kemény munkával próbálsz fenntartani, hirtelen összeomlik. Többé nem leszel az az ember, aki kétségbeesetten keresgél a mentális dokumentumai között, miközben valaki beszél hozzá, és csak arra vár, mikor dobhat be végre valamit, amivel lenyűgözheti őt. Ez az ember nem más, mint teher, a másokkal való igazi találkozás akadálya. Amikor szó szerint meghallgatod a beszédpartnered, valaki, akiről nem tudtad, hogy te vagy, végre találkozhat valakivel, akiről nem tudtad, hogy ismered.

Byron Katie: “Szükségem van a szeretetedre – vagy mégsem?” (Édesvíz Kiadó, 2009) 77-78.oldal.