Gyerekszáj

Bükki Tamás, EMK társtréner, 2 éves koruk óta használja az ÉLETKEREKÍTŐ kártyákat gyermekeivel. Ezt írja:

Szólok Máténak  (4 éves), hogy megyünk a játszótérre.
– Hurrá! Annyira izgatott vagyok. Megnézzük a kártyákat? — mondja.
– De Máté, minek, hiszen tudod, hogy izgatott vagy!
– Igen, de még annyi minden más is van bennem!

Mátéval éppen hintázunk egy váci játszótéren. Mellettünk lévő hintában egy kislány, akire anyukája rászól, hogy ideje már indulni. A
kislány közli, hogy ő nem megy sehová.
– Akkor itt hagylak — mondja az anya, és megy.
– Jó, menj csak! — Sír és toporzékol.
Az anya visszajön és ad neki egy pofont, majd elrángatja. Megkérdem Mátét, hogy szerinte mire lett volna szüksége ennek a kislánynak.
– Hát biztonságra Apa.

– Hányszor kell még mondanom, hogy gyere fürödni! — kiabálok Mátéval (5 éves).
Sírva jön.
– Ha így üvőltesz, tisztára megrémülök. Ezt nem így kell!
– Hát hogyan, mit csináljak, ha huszadszor szólok és nem mozdulsz
– Hát beszéljük meg! Hozhatom a kártyákat?

Dóri (2.5 éves):
– Ne csúfolgasd a kistestvérem!  Mit hallottál belőlem?

Dóri így szól az 5 éves testvéréhez:
– Tudod Máté, szeretném, hogy biztonságban legyen a kirakóm. Mit hallottál ebből?

Dóri felfigyel arra, hogy Szemi kutya ugat:
– “Szerintem… talán biztonságra van szüksége.