EMK-ÉLETKEREKÍTŐ JÁTÉKOK ©
Javaslataink a játékok sikeres vezetéséhez
A kártyacsomag olyan játékokra és gyakorlatokra ad lehetőséget, amelyek az iskolai és családi keretekbe egyaránt beépíthetők.
Ha lehetőség van rá, előnyös, ha földön, szőnyegen, párnán ülünk. A földdel való testi érintkezés felszabadítóan, ugyanakkor megnyugtatóan hat a gyerekekre. Szabadon mozoghat a gerinc és kiegyelítődhet a gerencfolyadék áramlása, ami hatással van a jó közérzetre, valamint a fizikai-, érzelmi-, akarati- és szellemi működésre.
A kör kialakítása azért nagy jelentőségű, mert ennek segítségével közösen tartjuk a teret, ahol mindenki egyenlő eséllyel, biztonságban érezheti magát. Mindenki mindenkivel szem-kontaktusba kerülhet, ami a kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás alapja. Minden más alakzattal szemben – akár szabályos sorok vagy rendezetlen halmaz, amiben egyik résztvevő közelebb, a másik távolabb foglal helyet, és egyesek takarásban vannak – érezhető a kör alakzat biztonságos, bensőséges, megtartó ereje.
Ősidőktől fogva jelentősége van a kör alakzatnak, a kör alakú építményeknek, mint például a megalit kultúra kőkörei, a jurta kör alapja, körtemplomok, az ókori körkörös építmények (arénák, agórák) csakúgy mint a legendás Artúr király kerekasztala. A kör az egészet, a teljességet, az egységet szimbolizálja. Az ősi népi bölcsesség és a gyerekek őrzik az analógiás, mágiás gondolkodást, és a szimbolikus látásmódot – így a körnek kimondatlanul is jelentősége van számunkra.
A játékok bemutatásába több helyen belefogalmaztuk a lehetséges instrukciókat, ilyen módon is segítve a játékok vezetését. Az instrukciókat célszerű röviden, világosan, pontosan ismertetni.
A könnyed kezdeményezést segíti, ha a kényszert vagy nehézséget előrevetítő kifejezéseket, mint például:
“kell…, kellene…, próbáld meg…”
így módosítjuk, például:
“kipróbálhatjuk… megtehetjük… léphetünk… mi lenne ha…“
A tanulás, megértés, megismerés – mindannyian tudjuk – “rögös út”. A “nem értem, nem tudom, zavarban vagyok” állapotától az “értem, tudom, világos, boldog vagyok” állapotáig vezető folyamat, sok tévesztésen, próbálkozáson, a teljes köd és a világosság váltakozásán keresztül vezet. Mindannyian ismerjük azt az élményt, amikor az “elakadtam” tehetetlenség érzése és a “feladom” késztetése “mégis vállalom” szándékká és erővé változik. A csoport empatikus tere és a játék élménye ebben a belső átalakulásban mélyre ható szerepet játszik.
Ha pedig a játékokon, személyes élményeken keresztül vezető módját választjuk mindennek, akkor még nyilvánvalóbb, hogy elfogadást, türelmet, megértést kíván. Az egymásra épülő játékok sorában megtörténik, hogy nem pontosan azt veszik ki a résztvevők a játékból, amire rá szerettük volna vezetni őket, vagy valami sikertelenség elvonja a figyelmüket attól, aminek mi értelmét látjuk a tanulási folyamatban. Fontos, hogy kifejezhessék, tudatosíthassák pillanatnyi élményeiket. Módunk van arra, hogy megosszuk velük, amit mi láttunk, de semmiképpen ne írja felül a mi meglátásunk az övéket, inkább érvényesítsük, amit hallunk tőlük, és helyezzük mellé a mi képünket is, ha szükségesnek tartjuk. Így amikor eljutnak a megértésig, azt valóban magukénak fogják érezni, és ez a megbecsülés megerősíti bennük a tanultakat.
Ha elindul egy játék, és nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk, érzékelhetjük a feszültségeket… és talán egyre gyakrabban képesek vagyunk kimondani,
„Ez így sikerült. Rendben van!… Ez volt a próbajáték… Ez volt a főpróba 
Most kipróbáljuk újra (másképp). Mit javasoltok, (mire figyeljünk…, mit változtassunk…) hogyan játsszuk most?”
Lehet tévedni, kiesni a ritmusból, és lehet nevetni magunkon. Ezzel önmagunkat és a gyerekeket is felszabadítjuk a „hibázás” vagy sikertelenség terhétől. A hibázás lehetősége és könnyedsége a kísérletezésre, új utak és megoldások felfedezésére bátorít!
Érdemes a foglalkozásokra készülve megterveznünk a játékok sorrendjét, fejlődési ívét. A játékok egymásra építése segít abban, hogy gördülékeny és élvezetes legyen egy-egy alkalom. Ki is írhatjuk magunknak a sorrendet egy poszteren, színes, jól olvasható betűkkel, hogy mindenki számára szem előtt legyen.
Ugyanakkor, élvezetessé és felszabadulttá teszi a folyamatot, ha terveinket könnyedén el tudjuk engedni. Ha ilyenkor rugalmasan, spontán improvizálunk, a résztvevők számára is példát adunk, hogyan tudnak ők is továbblépni, ha elakadtak.
Alkalomról alkalomra épül a csoportban a bizalom, az összetartozás élménye. Ami az első játék alkalomnál kihívás volt, második-harmadik alkalommal megerősödhet, kreatív lehetőségekkel bővülhet.
Egy-egy játékot addig érdemes játszani, amíg a gyerekek önfeledten játszanak, magasra hág a lelkesedés. Éppen ilyenkor érdemes megtalálni azt a pillanatot, amikor egy új játékra váltunk. Ha addig játszunk egy játékot, amíg lankad a lelkesedés, akkor legközelebb nem szívesen játsszák újra.
Az örömteli játék a leghatékonyabb tanulásra ad lehetőséget!
A vezető lelkesedése átsugárzik a csoport tagjaira, és teret nyújt az önfeledt játékhoz.