A Szavak Ablakok vagy Falak

“A szavak ablakok vagy falak.
Elítélnek vagy felszabadítanak.
Célom úgy szólni és úgy figyelni,
Ami mindenkinek a szeretet jelenti.”

Ruth Bebermeyer szavait az EMK mottójaként ismerjük.

Életünkben, gondolkodásunkban, tetteinkben a “falak” éppúgy jelen vannak mint a szélesre tárt “ablakok”. Mit választunk pillanatról pillanatra?

A konfliktus az élet és a fejlődés szerves része.
Nem megszüntetni kell, hanem érdemes megtanulni hatékonyan kezelni!

Egy nézeteltérés erőszakos szóváltássá fajulhat, amelyben érzelmi, lelki, vagy végső esetben fizikai sérüléseket szenvedhetünk — kölcsönösen. De egy vitát tekinthetünk annak a szélsőséges pillanatnak is, amikor lehetőség nyílhat az őszinteségre és az egymáshoz való kapcsolódásra — mind a saját, mind a partnerünk szükségleteinek és erőforrásainak felfedezésére és meghallására.

Ilyen esetben felfedezhetjük, hogy –

• Értékeink erőteljes kifejezése nem feltételezi a másik fél megtámadását,
• Az őszinteség előrevivőbb, ha kritika, ítélet és támadás nélkül fejezzük ki, mi történik bennünk,
• Minden ember természetéből fakadóan élvezi, ha hozzájárulhat mások jólétéhez – ha ezt saját akaratából teheti meg.

Amikor dühös vagyok, három dolog biztos:

• szeretnék valamit, amit nem kapok meg.
• azt mondom magamnak, hogy valaki “meg kellene, hogy adja nekem”.
• szavaim vagy viselkedésem azt fogják eredményezni, hogy nem kapom meg, amit szeretnék – vagy, nem olyan módon kapom meg, ahogyan igazán szeretném.

“A mi értelmezésünkben a szükségletek minden emberi lényre vonatkozóak és egyetemesek. Tehát, ha kapcsolatot találok azzal, hogy valakinek mire van szüksége, “egy vagyok vele”. Abban a pillanatban, amikor a másik ember megérzi, hogy engem ugyanúgy érdekelnek az õ szükségletei, mint a sajátom, akkor megtaláljuk a módját annak, hogy mindkettőnk szükségletei kielégüljenek.” (Marshall Rosenberg)

Hogyan támogatja az EMK gyakorlata az életünket?^

• felszabadíthatjuk magunkat a múltbeli tapasztalatok hatásai és a kulturális beidegződések alól;
• átalakíthatjuk a dühhöz, szégyenhez, bűntudathoz, depresszióhoz és elkülönüléshez vezető gondolkodási struktúrákat;
• felismerhetjük és szavaink teremtő erejével mozgósíthatjuk belső erőforrásainkat;
• feloldhatjuk személyes és társadalmi konfliktusainkat;
• olyan társadalmi struktúrákat hozhatunk létre, amelyek mindenki szükségleteinek kielégülését támogatják;
• kölcsönös tiszteleten, együttérzésen és együttműködésen alapuló kapcsolatokban élhetünk.

Az EMK “formatervezett, áramvonalas” kommunikációjának alapja a belső edzés^

Az EMK “formatervezett, áramvonalas” kommunikációja segít abban, hogy meghallgassam, amit nem könnyű meghallgatni, és kimondjam, amit nem könnyű kimondani.

A két ember között lezajló kommunikáció azonban “a jéghegy csúcsa”. A hiteles alapokat a bennem lévő belső munka teremti meg. A felkészülés olyan, akárcsak a napi edzőmunka a konditeremben. Kitartó belső munkám hatására egyre inkább képes vagyok:

• a középpontomban, tengelyemben maradni kihívások közepette is,
• 100%-osan figyelni — önmagamra éppúgy mint a másikra,
• dinamikus áramlásban tartani, hogy éppen ki beszél, és ki figyel,
• bizalommal vállalni a sebezhetőséget — ez erőmet tanúsítja,
• ünnepelni az egymásra figyelést, őszinteséget, autonómiát és összekapcsolódást.

Kommunikációnk 5 szintje^

Ha úgy éljük meg, hogy fizikai és érzelmi fenyegetettségben vagyunk, páncélba öltöztetjük testünket, lelkünket — ilyenkor a “páncélok” szintjén élünk.

Ha a versengés, rivalizálás világában élünk, érdemrendekkel, titulusokkal, státusz szimbólumokkal igyekszünk kiemelni magunkat — ilyenkor a “jelmezek” szintjén élünk.

Ha magányosságban, szeretet-éhségben, társadalmi játszmákban találjuk magunkat, álarcokkal védjük magunkat — “nincs semmi bajom”, “én akkor is udvarias maradok” és “jó gyerek”, “példás tanuló”, “jó szülő”, “jó feleség”, “megbízható alkalmazott”, “kellemes társalgó”, “szép nő”, “udvarias eladó”, stb. — ilyenkor az “álarcok” szintjén élünk.

Védekezés nélkül, sebezhetőségünkben, hitelességünkben egyre inkább megtaláljuk valódi biztonságunkat és erőnket — ilyenkor a “mez-telenség” szintjét választjuk.

Amikor áramlik a kommunikáció, őszinteség és együttérzés van közöttünk. Az összekapcsolódás megérintettségében, csendjében a “szívek” szintjére jutunk!

“Melyiket etetem?”^

A két farkas történetét a csiroki indiánok mesélik.

Egy este az öreg csiroki indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.

Azt mondta: ‘ Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.

Egyikük a Fájdalom Farkasa. — a düh, irígység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego.

Másikuk a Boldogság Farkasa. — az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit. ‘

Az unoka elgondolkozott, majd megkérdezte nagyapját: ‘ És melyik farkas győz? ‘

Az öreg indián mosolyogva válaszolt: ‘Az, amelyiket eteted.’

Négy választás – négy féle “fül”^

Hagyományos, betanult gondolkozásunk, hétköznapi tudatosságunk gyakran ösztönös, és menekülésre vagy megtorlásra késztet. Ezt így is nevezhetjük: “Üss, fuss és dermedj le!” reflex. Ez a késztetés korlátozott választási lehetőségeket kínál:

• Hibáztatunk és támadunk — másokat vagy magunkat. Megjelenik a DÜH!
• A dühre válaszul, azt gondoljuk, hogy velünk van valami baj. Megjelenik a BŰNTUDAT, SZÉGYEN, DEPRESSZIÓ!
• Dermedten állunk… és csak a “folyosón jut eszünkbe” mit lehetett volna mondani…
• “Szőnyeg alá söpörjük” a csalódottságot, hiszen már úgy is “sok ilyet lenyeltünk, ezt is kibírjuk”… “a kapcsolat mégiscsak fontosabb”!

Amikor tudatosak vagyunk, új választási lehetőségek nyílnak meg előttünk:

• A bántó üzenetek hatására saját gondolatainkra, érzelmeinkre és erőforrásainkra (szükségleteinkre) figyelünk. Felébred bennünk a MEGÉRTÉS és az EGYÜTTÉRZÉS önmagunk iránt. Képesek vagyunk arra, hogy kapcsolatot hozzunk létre önmagunkkal, megteremtsünk lelki egyensúlyunkat.
• Érzéseket és szükségleteket hallunk mások ítélete és dühe mögött, így mások iránt is felébred bennünk a MEGÉRTÉS, és az EGYÜTTÉRZÉS. Képesek vagyunk arra, hogy harmonikus, örömteli kapcsolatokat teremtsünk.

Lássunk egy példát a kétféle kommunikáció közötti különbségre.

Anna ezt mondja hugának, Beának:

– Önző vagy, csak magaddal törődsz, soha nem hívsz fel!

Bea:

– Még te beszélsz?! Te hányszor emeled fel a telefont? Csak számon kérni és követelőzni tudsz!

Anna:

– Hülye vagyok, minek kezdtem el ezt a beszélgetést! Nem tudom tartani a számat… Most aztán hallgathatok!

Bea:

– Csak én lehetek ilyen hülye, hogy eltűröm ezt a folyamatos nyaggatást!… Szállj már le rólam!

A folytatást ismerjük….

Bea “észbekap”, és két választást lát maga előtt:

… elmondhatja mi él benne most:

– Elkeseredem, amikor ezt hallom. Elfogadásra vágynék… Szomorú vagyok, mert fontos nekem a kapcsolatunk. Megértésre és könnyedségre vágynék.”

… vagy együttérzően odafordulhat Anna felé:

– Csalódott és elkeseredett vagy, és szeretnél biztos lenni benne, hogy nekem is fontos a kapcsolatunk, és szívesen hívlak fel?

És a folytatás:

Anna: — Igen!

Bea: — Örülök, hogy kimondtad, ami fáj neked, ahelyett, hogy csalódottan hallgattál volna…  és lemondtál volna rólam. Köszönöm! Van még benned valami, amit szeretnél, ha tudnék?

Anna: — Azt hiszem, hogy nem vagyok fontos neked. Téged annyi ember vesz körül, nekem alig vannak barátaim…

Bea: – Magányosnak érzed magad, és nagyon fontos neked a kapcsolatunk… szeretnéd tudni, hogy nekem is olyan érték-e, amikor együtt vagyunk, mint neked?…

Anna: — Hát, igen…

Bea: — Szívesen elmondom, mi van bennem.

Anna: ?

Bea: — Élvezem, amikor együtt vagyunk, beszélgetünk. De nagyon vágynék szabadságra és könnyedségre, hogy ne bűntudatból vagy szégyenből, hanem jókedvemből hívhassalak fel. Nagyon szeretném tudni, sikerült-e világosan kifejeznem magam, elmondanád, mi ment át neked abból, amit mondtam?…