A függőségtől az összetartozásig

Az Út, amit mindannyian megteszünk…^

A függőségtől – a függetlenségen át – az összetartozásig^

Egyéni és kollektív fejlődésen megyünk keresztül, lépésről-lépésre, az autonóm, egyenrangú, egymást kölcsönösen támogató kapcsolatok kiteljesedésének útján.

2-dimenziós modell ^

– az egyéni és kollektív tudatosság hosszú, “rögös” útjáról…

Egyedi fejlődésünkben és kollektív evolúciónkban is lépésről-lépésre járjuk az utat az alárendelt, kiszolgáltatott függőségtől (szimbiózistól) … a függetlenségen (autonómián) át… a mindkét fél szabadságát biztosító, autonómián és kölcsönösségen alapuló összekapcsolódás és összetartozás felé.

… az alsó, piros háromszög jelképezi a kezdeteket, ahogyan mindannyian elindulunk ebben az életben… összeolvadva azzal a létformával, ami létrehozott bennünket, mint egyedet. Egyéni szinten a szülő-gyermek kapcsolat, kollektív szinten a törzsi és sokgenerációs nagycsalád közösség működik ilyen módon.

… a középső, kék háromszög függetlenségi harcaink idejét, a “dackorszak” és a “kamaszkor” dühkitöréseire és lázadásait jelzi… később a válásokat és újrakezdések sorozatában is ez a késztetés működik… és amikor mindez társadalmi méreteket ölt — a lázadások, felkelések és forradalmak időszakát éljük…

… felső, lila háromszög azt a felszabadult állapotot jelzi, ami egyenrangú kapcsolatoknak nyit teret.

A szimbiotikus együttlétből tehát kiválik az egyén, majd önmagára találva, és egyéni létében megerősödve, újra összekapcsolódik a közösségbe — immár szabad, önmagára tudatos lényként.

Elhatárolódás és folyamatos kapcsolattartás — egy homeopata szemével^

Bóna László, homeopata gyógyművész, “Méreg, ami éltet” című könyvében (Katalizátor Kiadó, 2009, 59-60. oldal)) az életenergiáról szólva így ír a kiválás folyamatáról:

“Mindennek, ami egyediségében, önmagában létezik, két alapvető funkcióra kell alkalmasnak lennie ahhoz, hogy egyáltalában éljen és önmaga legyen. Egyrészt, hogy képes legyen teljes egészében elhatárolódni a külvilágtól, kiválni a világegyetemből, és zárt, belső világot alkotni. Ettől lesz ő Ő, egyed. Ha nem tudna elkülönülni, akkor nem létezne Ő-ként, csak egy lenne magával a világgal, a világ átjárná őt, és ő feloldódva lenne az egészben. Másrészt viszont az egyed, ha el tudja magát választani az egésztől, és zárt, belső világot képes alkotni, arra is képesnek kell lennie, hogy a külső világgal folyamatos kapcsolatot tartson fenn, hogy a környezetétől őt ért hatásokra válaszoljon, védekezzen ellenük vagy befogadja őket magába. E kettősség nélkül nem létezne egyediségben élő élőlény. És ebből következik az életerő azon sajátossága, hogy az immáron külvilágtól elkülönülni, önmagát zárt egységként megalkotni képes élő egyed minden őt ért külső hatásra első reakcióként egy ellenerővel válaszol. Ez az első automatikus, ösztönös reakciója, hiszen éppen ezáltal lesz tapasztalata arról, hogy van.

Ha megértjük az életerő ezen sajátosságát, akkor a gyógyítás során nem ellene teszünk az ellenerővel reagáló életerőnek, hanem az ellenerejét fordítjuk arra, hogy képes legyen helyreállítani az egészséges egyensúlyt”

A hétköznapi életünkben megtanultunk ellenerőre ellenerővel reagálni. Az EMK szemlélete azt javasolja, hogy empátiával — elfogadó, megértésre és tudatosságra törekvő figyelemmel forduljak afelé, ami itt és most VAN. Ahol ellenállást találok, gyakran a másság törekszik elismerésre, autonómiára, érvényességre. Bóna László írása ennek az ellenállásnak életadó létjogosultságát tudatosítja bennem.

Az EMK gyakorlata során megtapasztalhattam, hogy amikor teret és elismerést kapott az eddig ellenállásba fordult oldal, megnyílik a másik oldal felé. Így éli meg a teljességet. Bóna László így ír erről:

“Az egészséges életerő az automatikus ellenhatás után különféle reakciókat képes mozgósítani saját egyensúlyának fenntartása érdekében. Meg tudja különböztetni, mi válik a hasznára, mit épít be magába, és mit ürít ki… nem csak ellenhatással tud reagálni, tud például növekedni és tud differenciálni.”

Ahogy az ellenállásból megnyílok a másik oldal felé, lehetőségem van megismerni annak értelmét és értékét a magam számára. Differenciáló, megkülönböztető képességemmel megkereshetem a kapcsolódási felületeket. Ebben a kapcsolódásban nemcsak a mindkét fél számára gazdagító eredmények képeznek értéket, hanem maga a kapcsolódás, ami által a két egyén, két pólus között közösség alakul ki.

Khalil Gibran, “A Próféta” című könyvéből…^

(Édesvíz Kiadó, 1996, 24.27. oldal)

Khalil Gibran így ír az egyenrangú, kölcsönösségen alapuló kapcsolatról:

És akkor Almitra szólott újra, és azt mondá. És a Házasság. Mester?

És ő így válaszolt.

Együtt születtetek és együtt is maradtok mindörökre.
Együtt lesztek akkor is, amikor a halál fehér szárnyai szétszórják napjaitokat.
Bizony mondom, együtt lesztek, még az Isten csöndes emlékezetében is.
De együttlétetekben legyenek távolságok.
És a mennyek szellői táncoljanak kettőtök között.
Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék.
Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között.
Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegből.
Kínáljátok egymást kenyeretekből, de ne ugyanazt a cipót egyétek.
Daloljatok, táncoljatok együtt, és vígadjatok, de engedjetek egymásnak egyedüllétet.
Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra rezdülnek.
Adjátok át a szíveteket, de ne őrizzétek egymás szívét.
Mert szíveteket csak az Élet keze fogadhatja be.
És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel.
Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól.
És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik.

Popper Péter: “AZ EMBER NEM TULAJDON!“^

(“Belső utak könyve” Saxum Kiadó Kft, 2005)

A másik ember teljes birtoklásának kölcsönös vagy egyoldalú igénye talán élvezetes egy szerelem kezdetén. De tartós együttélés során kötelékké, húsba vágó bilinccsé válhat. Megalázza mindkettőjüket. Az egyikből rabtartó, fegyőr válik, titkolt belső bizonytalansággal és szorongással, örökké gyanakvó és vádaskodó féltékenységgel.

A féltékenység mélyén mindig kisebbrendűségi érzés húzódik meg: másokkal összehasonlítva csak alulmaradhatok. „Nem lehet semmiféle örömöd rajtam kívül!” – ezt próbálja rákényszeríteni a másikra. Akit pedig rabságban tartanak, azt folyamatosan megalázzák. Megalázza a bizalmatlanság, szuverenitásának folytonos megsértése. Végül lázadozni kezd az ellen, hogy tulajdonként, birtokolt tárgyként bánnak vele, s néha éppen ez a lázadás hajtja hűtlenségbe. A birtoklásra törekvő néha agresszív és durva, néha azonban könyörgő alázatossággal, önsajnálattal próbálja zsarolni a másikat. Mit is mond Melinda, az elébe térdelő Ottónak, a Bánk Bánban?

… Kézbe kéz és szembe szem
Így szokás ez minálunk.
Aki itt letérdel
Az vagy imádkozik, vagy ámít!

Nehéz esetek^

Előfordul, hogy a gyermekkori függőség elhúzódik, és felnőtt szabadságunkat korlátozza. Lehet, hogy beletörődéssel, apátiával, lemondással vagy tehetetlen küzdelemmel reagál az egyén. Ilyenkor találkozhatunk olyan ellenállással, amelyet Bóna László “elhangolódott életerő”-nek nevez. Ezt írja:

“Az elhangolódott életerő belerögzülhet egy adott reakciómódba. Nem tesz mást, mint ellenhatással reagál, így véli fenntartani saját létét, hiszen ebben a reakciómódban éli át legerőteljesebben azt, hogy van.”

Hogyan reagálok erre az EMK gyakorlatában?

Empátiával és még empátiával és még… Elengedem azt az elvárást, hogy “Ha elég empátiát adtam, hamarosan ő is képes lesz a másik oldalra figyelni.” Ha empátiára van szükségem, máshol keresem ennek a lehetőségét. Ha újra és újra képes vagyok az ellenállásnak elfogadó, megértő figyelmet adni, növekszik az esélye annak, hogy helyreáll az “elhangolódott életerő” egynsúlya.

Az Integritás négy alappillére — ami Erőt ad!^

Tudatommal uralom érzelmeimet!^

1. Felismerem a valódi érzéseket, amikor éppen jelen vannak
2. Megkülönböztetem a különböző érzéseket és érzeteket pl. az éhséget a félelemtől
3. Megtalálom az érzéseket a testben
4. Fenntartom az érzések tudatosságát egészen addig, amíg lecsendesednek – anélkül, hogy a hűtőszekrény, a bárszekrény, a TV, a telefon, vásárlás vagy más elterelő mozdulatok felé meneküljek
5. Felismerem az érzések valódi forrását (szükségletek, erőforrások)
6. Kifejezem az érzéseket mások felé — számukra érthető módon

Felelősséget vállalok a teremtő erőmért!^

1. 100%-os a felelősséget vállalok magamárt
2. Felelősséget vállalok a kommunikáció fenntartásáért a közös megértés pillanatáig
3. A védekezésből a tanulás felé lépek
4. Másoknál is aktívan elősegítem és inspirálom a 100%-os felelősségvállalást

Hiteles a kapcsolatom önmagammal és másokkal!^

1. Figyelmemet az “itt-és-most” pontos megfigyelésére irányítom – hibáztatás és ítélet nélkül — együttérzéssel és az együttműködés szándékával
2. Felismerem, hogy a test jelzései és megélései hitelességgel vagy visszafogottsággal kapcsolatosak-e
3. Rejtőzködés helyett feltárok — egyértelműen kommunikálok
4. Bármely helyzetben a hitelesség forrrása és kezdeményezője vagyok
5. Hitelesen kommunikálok kényszer és erőszak hatása alatt is

Kifogástalan egyezségeket kötök!^

1. Felismerem, hogy az egyezségek nem ránk kényszerített szabályzatok, hanem minden résztvevőt kölcsönösen gazdagítanak és növelik az életerőt
2. Nem kötök nem-kívánatos egyezségeket
3. Megkülönböztetem a nem-kívánatos egyezségeket azoktól, amiket szeretnénk megkötni
4. Betartom a megkötött egyezségeket
5. Megváltoztatom a nem-működő egyezségeket

Gay & Kathlyn Hendricks ( httpv://www.hendricks.com ) forrása alapján átdolgozta Jónai Éva Hava