Tudatosságunk útja 2.

Az érzelmek, érzések világa^

Hétköznapi életünkben egy-egy akciót reakció követ. Fel nem ismert érzelmeink hatására többnyire azonnal, ösztönösen, betanult módon reagálunk. Később lehet, hogy megbánjuk a kimondott szót vagy elhamarkodott mozdulatot… korrigálni azonban gyakran nehezünkre esik.

Mi a helyzet a fel nem ismert érzelmekkel?^

Gyakran mondunk ilyesmit: “Úgy érzem,… nem figyelsz rám… túl érzékeny vagy… stb..”

Vajon milyen érzések ezek? Bizonytalanság… szomorúság… elkesereettség… magányosság… türelmetlenség?

A mondatunkat így kezdjük: “úgy érzem”, mégsem érzést fejezünk ki, hanem egy gondolatot!

Amikor “Úgy érzem...” szavakkal kezdek egy mondatot, biztos, hogy nem érzést, hanem gondolatot fejezek ki!

A gondolat észrevétlenül érzelmeket kavar bennünk. Érzés és gondolat összekeverednek, és mielőtt meggondolnám, már cselekszem is!

Nézzünk meg néhány hasonló kifejezést, amikben összekeveredik a gondolat és az érzés:

• cserben hagyott…”
• sarokba szorított…”
• kihasznál…”
• tennem kell valamit…”
• kisebbség érzetem van…”

Milyen érzésekkel reagálunk saját gondolatainkra?^

• “Cserben hagyott” – magányos, csalódott, kétségbe esett…
• “Sarokba szorított” – tehetetlen, zavarodott, ijedt…
• “Kihasznál” – feszült, indulatos…
• “Tennem kell valamit!” – ijedt…
• “Kisebbség érzetem van” – szomorú, csalódott, bizonytalan, tehetetlen…

Az érzések okát az eseményekben, személyekben és hivatalokban keressük^

“Azért érzem, amit érzek, mert XY ezt tette velem.”

Önmagunkat ugyanígy hibáztatjuk, szégyelljük, sőt büntetjük. Olyan indulatok ébrednek bennünk önmagunkkal vagy másokkal szemben, amiket aztán óvakodunk teljesen kifejezni, nehogy kárt tegyünk indulataink célpontjában, nehogy visszaüssenek, nehogy elforduljanak tőlünk. Elnyomott, elhallgatott indulataink nem tűnnek el: váratlan pillanatokban kirobbanhatnak, vagy ha erős önkontroll alatt “ügyesen” elrejtettük őket, meglehet, hogy mélyen belül fejtik ki áldatlan hatásukat.

“Mindig tied az utolsó szó!” — vagy — “Megszólaltál… (pedig szeretnék Veled összekapcsolódni!”

“Soha nem hallgatsz meg!” — vagy — “Újságot olvasol, miközben beszélek Hozzád. Szeretnék kölcsönös figyelemben Veled lenni most.”

Az EMK gyakorlata új utat kínál!^

Ehhez az úthoz lassításra van szükség. Mint amikor az úton egy “fekvő rendőr” vagy egy “körforgalom” kerül elénk, EMK tudatosságunk emlékeztet: “Vigyázz, lassíts, tégy egy fordulót befelé, önmagadba… Az EMK “koreográfiája” az akció és a reakció közé beiktat egy “kitérőt” — a szívünkben, zsigereinkben, testünkben rejtőző érzelmek, valamint a hozzájuk kapcsolódó erőforrás-szükségletek felé.

Érzelmi szókincsünk^

Érzelmeinket eddig többnyire szegényes szókinccsel fejeztük ki.

“Hogy vagy?”

“Kösz, jól… nem valami jól.. ne is kérdezd… pocsékul…”

Hétköznapi életünkben nem nagy gondot fordítottunk arra, hogy nevet adjunk az érzéseinknek. Pedig a név tudatosodást, kapcsolatot teremt! Ahogy keresem a legigazabb szavakat a bennem keletkező érzésekre, figyelmem fókusza egyre élesebbé válik. Amikor szavakkal közelítem meg a bennem kavargó érzéseket, tudatos kapcsolatba kerülhetek az érzéseimmel — és rajtuk keresztül önmagammal.

“Hogy érzem magam, amikor haza érkezem?”

“Feszülten…” vagy éppen ”Megkönnyebbülten…”

Az érzés kimondása gyakran már önmagában felér egy feszültségoldással!

Érzéseim rólam szólnak!^

Érzéseimet már nem helyezem ki a külvilág különböző pontjaira — más emberekre, hivatalokra, eseményekre — hanem egyre inkább birtokolom érzelmeimet. Érzelmeimről beszélve olyan kifejezéseket használok, amelyek csak rólam szólnak.

Érzelmeink valódi oka — az erőforrás szükségletek, életminőségek, értékek^

Az EMK gondolkodása abban tér el meghatározóan a hagyományostól, hogy az érzéseket nem kiváltó okaikkal kapcsolja össze, hanem erőforrásainkkal, szükségleteinkkel.

Érzéseim azt jelzik, hogy erőforrásaim kielégültek-e, vagy sem^

Ennek felszabadító jelentősége van! Amikor egy helyzetet kényelmetlennek vagy fájdalmasnak élek meg, nem süllyedek a tehetetlenségbe, hibáztatásba — figyelmemet a kivezető út felé fordítom. Milyen erőforrásaim nem elégültek ki? Amikor erőforrásaim feltöltődnek, érzéseim is tükrözik a jólétet, áramlást.

“Hazaérkezve feszülten érzem magam, mert rendre, békességre lenne szükségem.”

“Hazaérkezve megkönnyebbülten érzem magam, mert végre nyugalmat találok.”

Erőforrásaimra-szükségleteimre figyelve, összekötöm a tudatosságot az érzelemmel — miután megneveztem egy szükségletet, igyekszem érzelmileg is átélni azt. Ilyen módon szinte előrevetítem magamnak a kimondott erőforrást, és megteremtem a magam számára azzal, hogy érzelmileg is beleélem magam.

Mit érzek — amikor éppen nem elégülnek ki bizonyos szükségleteim, erőforrásaim?^

– és néhány példa arra, hogy vajon milyen erőforrás-szükségletekkel kapcsolatosak ezek az érzések…

• Aggódó – biztonság
• Bizonytalan – támogatás, hit, remény
• Bosszús – támogatás, érzelmi biztonság
• Fél — (érzelmi és fizikai) biztonság, támogatás
• Csalódott – kölcsönösség, harmónia
• Csüggedt – ihlet, remény, hit
• Dühös – tisztelet
• Gyámoltalan – megerősítés, támogatás
• Feszengő – érzelmi biztonság, önbizalom, nyugalom
• Ideges – érzelmi biztonság, harmónia
• Ijedt – biztonság
• Kedvetlen – megértés, játékosság, kreativitás,
• Kényelmetlen — (érzelmi és fizikai) biztonság
• Levert – támogatás, elfogadás
• Magányos – közelség, érzelmi biztonság, szeretet, közösség, melegség
• Megdöbbent, meghökkent – biztonság, harmónia
• Megrendült – hit, remény, magamba vetett bizalom, támogatás
• Összezavarodott – tisztánlátás
• Reménytelen – remény, hit, bizalom
• Szomorú – együttérzés, támogatás
• Türelmetlen – harmónia
• Vonakodó –megerősítés, támogatás
• Zavarodott – tisztánlátás

Mit érzek — amikor éppen kielégülnek bizonyos szükségleteim, erőforrásaim?^

– és néhány példa arra, hogy vajon milyen szükségletek elégülhettek ki…

• Bizakodó — hit, remény, jövőkép…
• Bizalomteljes – hitelesség, elfogadás, autonómia…
• Boldog – kapcsolódás, szabadság, inspiráció, kreativitás…
• Derűs – jövőkép, autonómia, békesség…
• Elégedett, büszke – értelem, önbizalom, kreativitás…
• Energikus – együttműködés, ihlet, kreativitás, spontaneitás…
• Hálás – szépség, rend, tisztelet, megbecsülés…
• Ihletett – jövőkép, szépség, rend, autonómia…
• Izgatott – játék, mozgás, spontaneitás…
• Kielégült – kapcsolat, játék, mozgás, pihenés…
• Lelkes – kreativitás, inspiráció, játék…
• Meghatott – gyengédség, támogatás…
• Megkönnyebbült – hit, tisztánlátás, kapcsolat…
• Meglepett – szépség, kapcsolat, értelem…
• Nyugodt – bizalom, biztonság, jövőkép, tisztnlátás…
• Reményteljes – jövőkép, igazság, elfogadás…
• Vidám – kreativitás, könnyedség, kapcsolódás…

Szükségleteink tudatossága^

Az EMK gyakorlása során teremtő, kreativitásunkat, probléma megoldó képességünket és autonómiánk határait tágítjuk akkor, amikor az tudatosítjuk szükségleteinket — értékeinket, erőforrásainkat, lehetőségeinket!

Abraham Maslow “piramis modellje”^

Maslow (1908-0970) szükségleteinkről és motivációinkról szóló híres piramis modelljét látjuk, amely végisköveti fejődésünket a fizikai szükségletek kielégítésétől, mint alaptól… az érzelmi biztonság… az összetartozás… és az elismerés szükségletén át… az önmegvalósításig.

Sokféle fejlődéselmélet igyekszik 2-dimenzióban ábrázolni azt a komplex utat, amit bejárunk.

Abraham Maslow és Carl Jung modelljének egy sajátos változata^

Maslow 5-lépcsős modelljéhez Carl Jung munkássága nyomán még egy réteg kerül hatodik szintként, amit így is nevezhetünk: az Univerzumhoz való kapcsolatunk tudatosságának szükséglete.

Én itt egy a szükséglet-motiváció modellnek egy olyan szines változatát mutatom be, ahol a lépcsők a vizszintes irány helyett átlósan futnak. Ezzel azt igyekszem sugallni, hogy fejlődésünkben kezdettől fogva jelen van minden szükségletünk motiváló hatása. Még ha nincs is tudatunk felszínén minden erőforrás szükségletünk, tudattalanban működő hatásuk mégis jelentősen hat életünkre.

Minden szavunkkal, minden tettünkkel olyan szükségleteink kielégülésére törekszünk, amelyek életerővel, energiával töltenek fel.

Szükségleteink — életminőségeket, erőforrásokat, értékeket, lehetőségeket fejeznek ki. Ezeket elvont (nem cselekvést jelentő és nem személyragos), életet tápláló (erőt adó, “pozitív”) szavakkal fejezzük ki.

Milyen erőforrás-szükségleteink, értékeink vannak, amelyeknek már a képzeletbeli megélése is életenergiával tölt fel?^

Lássunk néhány példát:

• Fizikai szükségletek, pl.: fizikai biztonság, gondoskodás,levegő, víz, élelem, érintés, hajlék, alvás, pihenés, szexuális kifejezés, testmozgás, az élet védelme (védelem az életünket veszélyeztető létformákkal szemben — vírusok, baktériumok, rovarok, ragadozó élőlények — és főleg az ember)
• Kapcsolódás — önmagamhoz és másokhoz, pl.: érzelmi biztonság, bizalom, elfogadás, együttérzés, elismerés, empátia, figyelmesség, gyengédség, szeretet, közelség, közösség, megértés, melegség, őszinteség (nem: “megmondom őszintén, hogy hülye vagy!”, hanem az erőt adó őszinteség, ami rólam szól, és lehetővé teszi, hogy tanuljunk korlátaink megtapasztalásából), támogatás, tisztelet, hozzájárulás az élet gazdagításához (olyan hatalom, ami nem másokon uralkodik, hanem másokkal együtt teremt, és hozzájárul az élet szépségéhez)… stb.
• Integritás, önmagammal való személyes összhang, pl.: értelem, hitelesség, igazság, jelenlét, jövőkép, könnyedség, kreativitás, nyugalom, spontaneitás, tisztánlátás, önbecsülés, mesterré válás, beteljesítés, siker…stb.
• Autonómia, szabadság, hogy döntsek, tervezzek és kivitelezzek…(álmaim, céljaim és értékeim megválasztása, és a megvalósításhoz vezető út megválasztása)
• Megemlékezés, ünneplés: örömünnep — az élet teremtésének és álmaink beteljesülésének megünneplése, a veszteségekre – szeretteink, álmaink stb. elvesztésére – való emlékezés (gyász)
• Játék, móka-mulatság, kacagás…
• Lelki közösség – az élettel, a világegyetemmel való összhang, pl.: béke, ihlet, harmónia, hit, humor, remény, rend, szépség…

Gyakorlásunk elején, amikor még működnek bennünk a régi tudatosság reakciói (tehetetlenség, hibáztatás, stb.), megelégszünk azzal, hogy számon kérjük az élettől, vagy életünk szereplőitől a ki-nem-elégült szükségleteinket. Pedig a tudatunk többre képes annál mint hogy bárkitől függjünk szükségleteink teljesítésében! Ha elengedjük a régi mintákhoz való kötődésünket, felszabadíthatjuk magunkat, és képessé válhatunk arra, hogy a szavakkal felidézett erőforrásainkat mozgósítsuk — és másokat is támogassunk ebben! Hogyan?

Érzelmeink szoros összefüggésben vannak erőforrás szükségleteinkkel. Az érzelmek jelzik, hogy kielégül-e egy erőforrás szükségletünk vagy sem. Éppen az érzelem és a szükséglet közötti szoros kapcsolat az, ami befolyásolja hogylétünket. ”Ha nem elégül ki egy adott erőforrás szükségletem, akkor rosszul vagyok…” Ha rosszul vagyok, nem sok esélyem van rá, hogy erőm legyen megteremteni a magam számára, amire vágyom. Megtehetem, hogy úgy döntök, “elegem van a rosszul létből”, és kipróbálom, milyen, amikor feltöltöm magam bizalommal, hittel…

Szükségleteim kimondásakor megtehetem, hogy beleélem magam azoknak szépségébe… megengedhetem magamnak hogy ráhangolódjak, hogy is érzem magam, amikor az adott erőforrás szükségletem kielégül. Feltöltöm magam hittel, bizalommal, mozgással, pihenéssel, egy-egy felemelő könyv vagy zene ihletével, szeretteimhez való kapcsolódással, játékossággal, intimitással. Önmagamat segítve, és segítséget, támogatást kérve, képessé válok arra, hogy kis lépésenként elinduljak afelé a szükségletem, erőforrásom felé, amit kitűzök magam elé.

Szükségleteim tudatállapotok, amelyek mindig is fogalmi szinten maradnak — ezért kívülről cselekvések által nem teljesíthetők, csak megközelíthetők! Szükségleteim beteljesítését sem magamtól sem mástól nem kérhetem számon.

Ugyanakkor, befogadó, elfogadó, ellazult állapotban képesek vagyok ráhangolódni egy-egy felidézett tudatállapotra. Ebben az állapotban teremtő, probléma megoldó képességemet és autonómiám határait tágítom, amikor tudatosítom szükségleteimet, és konkrét tetteket tűzök ki magam elé, amivel közelebb kerülhetek ahhoz, hogy — folyamatosan táguló lehetőségként — megéljem szükségleteimben tudatosított értékeimet.

A szükségletek, az EMK felfogásában, az életenergia mozgását idézik…  ”az élet önmaga iránti vágyát hozzák mozgásba”. Bár, ahogy mondják, az igazi Tao — Tudatosságunk Útja — nem fejezhető ki szavakban, a Tao, maga az élet áramlása. A szükségletek — maga a Tao. (Wes Taylor, EMk tréner)