Visszajelzések, személyes megtapasztalások

Balatoni Anna, óvónő visszajelzése az ÉLETKEREKÍTŐ játékokról

A fiam óvodájában hallottam először az EMK-ról, láttam az ÉLETKEREKÍTŐ kártyákat, és mivel éppen továbbképzést kerestem (drámapedagógia, vagy testnevelés ), örömmel olvastam a honlapotokon, hogy akkreditált képzést tartotok.

Az első alapozó képzésen nagyon meglepődtem, nem csupán azért mert másra számítottam (konflikuskezelés, drámajátékok…), hanem mert úgy éreztem egy másik világba csöppentem… maradandó élmény volt!

Maradandó, mert pár nap, sőt hét múltán észrevettem hogy minden „szabad” percemben azokon a dolgokon gondolkodtam amiket az EMK-n hallottam, tapasztaltam. Akkoriban döbbentem rá, hogy tulajdonképpen évek óta „robot üzzemmódban” voltam, alig vagy egyáltalán nem gondolkodtam az élet dolgairól. (két kisgyerekes anyaként óvónői beosztásban dolgozom – ezt nem mentségként írom) Tettem a dolgom, nap nap után ment, de én ott sem voltam, már arra gondoltam, mi lesz a következő tennivalóm… És amikor Nálad voltam megállt a rohanó idő, lecsendesült minden bennem, körülöttem, és magamra figyeltem végre. Döbbenetes volt megtapasztalni, mennyire jól esett „magamban lenni”! Nagyon sok dolgot megértettem, abból, amiket Tőled hallottam, tanultam. Mindig izgatottan vártam a következő alkalmakat, hogy újabb és újabb felfedezéseket tehessek.

Két alapozó képzés után, elkezdtem a játékvezetőit – hiszen ez a része vonzott ide eredetileg -, és bár eleinte kicsit nehezen nyitottam, szép lassan, tudatosan, egyre többet engedtem be, és mertem megmutatni magamból. A társak, akiket megismertem a közös játék során, még most is elevenen élnek bennem, és a pillanatok is amiket együtt megéltünk, örömmel tölt el, amikor eszembe jutnak…

Van egy kis bizonytalanság bennem, hogy nem tudom elég jól, EMK-san megfogalmazni a mondandómat, és tudom, hogy van még mit tanulnom… Az EMK bölcsessége elindított, és több pszichológiai témájú könyvet elolvastam a nyáron az EMK Utikalauz után (Anthony de Melo-Ébredj tudatára, Daniel Coleman: Érzelmi intelligencia, Adele Faber: Beszélj úgy… és a Testvérek féltékenység nélkül, Gary Chapman :Egymásra hangolva, Muriel James: Nyerni születtünk, Kádár Annamária: Mesepszichológia  és még várom az alkalmat hogy folytassam a sort) olvasmányaimban figyeltem, észrevettem az EMK-t, sok helyen visszaköszöntek az alapelvek és az a gondolatom támadt, hogy Rosenberg valamiféle „eszenciát” állított elő.

Kiváncsiságom célja, hogy elsősorban magamat megismerjem, jobbá, többé tegyem,  ahhoz, hogy értékeket adhassak át a felnövekvő nemzedéknek. (Akik leginkább mintákat követnek.)

Mélyen elgondolkoztatott, amit az első alkalommal az ítéletekről hallottam, az elnémulásodról meséltél, elkezdtem figyelni, és megértettem miért mondtad. Amióta rádöbbentem hogy az empátiáról eddig alkotott fogalmam mennyire téves, és mekkorát tévedtem amikor azt hittem én „bezzeg csak jót akartam”-mal tényleg jót is tettem, figyelek rá, hogy ne a korábbi berögződések jöjjenek elő belőlem. Sokat javultak a kapcsolataim ennek hatására. Ahogyan bennem változás történik, úgy érzem a körülöttem lévőkben is.

Megtapasztalom nap mint nap, hogy milyen súlyos probléma a kommunikáció hiánya, elégtelensége, mennyi dühöt, fájdalmat szül az emberekben. Sokszor azzal az alapvető problémával kezdődik minden, hogy az emberek azt sem tudják, mit éreznek. Sajnos ez a része Nekem is nagyon nehéz, a saját érzéseimet megfogalmazni… ezt tanulom én is a gyerekekkel közösen. A játékok, az érzelmi töltet az, amin keresztül a 3-7 évesekre hatni lehet, ami megmarad bennük, általa elmélyül a tudás. Célom, hogy az EMK-s elveket a játékgyűjtemény játékain keresztül, azokat  ovisoknak átformálva, élményekben gazdagon adjam át: hogy tanuljuk meg kifejezni érzéseinket, megfogalmazni szükségleteinket, másokra odafigyelni, empátiát adni, nemet mondani, kérni, köszönetet mondani…

Amikor játszunk a csoportban, nem felejtem el, hogy „rosszul is érdemes csinálni”, és megpróbálom az adódó alkalmakat felhasználni, megragadni. A nyáron nem dolgoztam, így most kezdem a félig új csoportommal az évet, és ha közös játékra még nem is volt túl sok alkalom (megismerkedős játékok) a beszoktatás során is tudtam alkalmazni az EMK-n tanultakat. Például, amikor úgy ölelek meg egy síró kiscsoportost, hogy elfogadom, amit érez, sokkal hamarabb megnyugszik, mintha azt bizonygatnám, hogy „ugyan már, mindjárt itt lesz Anya, olyan jó neked itt, stb…”.

Az ismerkedő („behuzalozós”)  játékra hamar ráéreztek a gyerekek, később már arra is figyeltünk, hogy a szemükkel válasszanak ki valakit, aki tudni fogja, hogy neki szánták a zsiráfot. (ha a dobás nem is sikerül jól) Működik! Tizenhárom gyerek még csak most töltötte bea három évet! Már csak a türelem hiányzik néha, ha túl sokan vagyunk, meg egy kis szervezési rutin részemről…

Az „itt vagyok” játéknál ők nagyon élvezik, ahogyan áradt feléjük a figyelem, látható ahogyan feltöltődnek vele, számomra azért is volt meglepő, mert én első alkalommal, még emlékszem, mennyire zavarba jöttem… aztán arra is emlékszem, amikor a beengedésre koncentrálva egyik alkalommal sikerült megélnem ezt a feltöltődést.

Az „érzés posta”, eddig előbb utóbb mindig nevetésbe fulladt, de szerencsére néha játék közben támadnak jó ötleteim, rögtönzök, és van, amikor jól sül el: -„úgy látom „érzés járvány” tört ki”, amikor a játékos-bolondos kedvet  mindenki elkapta…, jött egy orvos és beoltott mindenkit „szomorúsággal”…

Sokszor hasznosítom a mesék feldolgozásánál, pl. amikor mesélek közben néhányan mozdulatokkal kísérik, vagy érzés szobrokba dermednek, vagy szerepekbe helyezkedve, szereplők szemszögéből vizsgáljuk a meséket.

A játékokkal , élményekkel, belsővé válik ez a fajta „tudás”, ami az életünket teszi szebbé! Köszönöm Neked, hogy hozzám is eljutott belőle, és igyekszem ezt a „tudást” folyamatosan gyarapítani, reményeimben még egy-egy képzésen újra találkozni Veled, Veletek, és az EMK-val. Köszönöm!

Budaörs, 2014-01-28

Balatoni Anna