Esetmegbeszélés

Pedagógusok esetleírásai és Hava válaszai:

Halasszuk el a dolgozatot!

Sz. É. gimnáziumi pedagógus írja:

“Egy végzős csoport felvetette, hogy halasszuk el a dolgozatot – a szalagavató terhei miatt kértek halasztást. Nem utasítottam rögtön vissza a kérést, meghallgattam a tanulókat – ezért tudom, hogy a szalagavató volt a probléma, elmondtam nekik is, hogy nekem milyen erőforrásra van szükségem – tanulói együttműködésre – és megállapodtam velük, hogy milyen feltételekkel engedélyeztem a dolgot. Eredmény: /Remélem legalábbis, hogy van összefüggés/: olyan szép feladatmegoldásokat kaptam néhányuktól, amit eddig még nem.”

Hava válasza:

Jó lesz az enyém nélkül is!

Az egyik csoportban projektmunkát végeztünk. Az elkészült egyéni projekteket készülünk felragasztani egy csomagolópapírra, hogy az osztályterem falára feltegyük. Az egyik Fiú (F) a legelején közölte:

• F: Én nem akarom, hogy a projektemet feltegyük.
• V: Nagyon meglep ez engem, szomorúságot érzek, hogy nem engeded felragasztani. Miért döntöttél így?
• F: Csak nem akarom!
• V: Megnéztem a munkádat, sok energiát fektettél bele, ott lenne a helye a többi között.
• F: Jó lesz az az enyém nélkül is!
• V: Csalódott vagyok, hogy így gondolod, megérted azt, hogy miért érzek így?

A Fiú hallgatott, de a hallgatása mögött érződött, hogy elgondolkodik. Én így folytattam:

• V: Te is a csoportba tartozol, mindannyiunknak fontos, hogy a Te munkád is ott legyen a többi között.
• F: De az enyém nem is olyan jó.
• V: A Te munkád is ugyanolyan fontos nekem, és ugyanolyan örömet szerez a többieknek, mind az osztálytársaidé. Keressünk hozzá képeket, jó?
• F: Na jól van, akkor tegyük fel!

Hava visszajelzése:

Tetszik, hogy kifejezed az érzéseidet (meglepetés, szomorúság, csalódottság).

Nagyon tetszik, hogy kifejezted, milyen nagy érték számodra a Fiú munkája, és szeretnéd megtisztelni a munkáját azzal, hogy a kiteszed a csoport kiállításába. Ezzel hangot adsz az értékeidnek, mint:

• a közösséghez tartozás,
• a befektetett munka értékelése,
• minden csoporttag egyenrangú megbecsülése és ünneplése.

Tetszik, hogy kitartasz a tanítványod mellett akkor is, amikor ő lemond magáról, és megbecsüléseddel támogatod, amikor saját önbecsülése alacsony!

A kiállásodat példaértékűnek tartom, és valószínűnek tartom, hogy a tanítványod számára olyan megerősítést nyújt, amiből hosszú távon töltekezhet!

Van néhány dolog, amiben továbbléphetünk, ha a következő szempontok is értékesek számunkra:

• egyenrangú esélyekkel – együttműködően akarunk kommunikálni,
• meg akarjuk ismerni a beszélgető partnerünket, és meglátni, hogy mi motiválja,
• kölcsönösen őszinte és bizalmas kapcsolatot szeretnénk kiépíteni a másikkal, amiben újra és újra lehetőség nyílik hasonló összekapcsolódásokra,
• szeretnénk a fenti értékeket tudatosítani elültetni a kapcsolatunkban, és megerősíteni a tanítványainkban.

A fenti példában ahhoz a pillanathoz térek vissza, amikor harmadszor fejezed ki, hogy mi van benned, és ezt mondod:

• “Csalódott vagyok, hogy így gondolod, megérted azt, hogy miért érzek így?” – a Fiú hallgat, és a hallgatása mögött érződik, hogy elgondolkodik.

Ezen a ponton lehetőség van arra, hogy kölcsönös kommunikációba hívjuk a Fiút, valahogy így:

1. Lehetőség (kifejezem mi van bennem, és megkérem a beszélgető partneremet, hogy visszajelezne-e. Ezzel segítem azt, hogy valóban azt fejezzem ki, amit szeretnék, és a másik valóban azt hallja meg, amit ki szeretnék fejezni.)

• V: Csalódott vagyok, amikor hallom, hogy nem akarod kitenni a munkádat, mert érték számomra, hogy mindenki, aki a csoporthoz tartozik, megmutathassa a munkáját a “világnak”. Ezzel ünnepeljük a sok energiát, amit te is és mások is belefektetetek. Szeretném tudni, sokerült-e olyan világosan kifejeznem magam, ahogy szerettem volna. Elmondanád, mit hallottál most tőlem?

2. Lehetőség (kinyitom empatikus figyelmemet a Fiú felé, és megkérem, hogy mondja el, mi van benne.)

• V: Megnéztem a munkádat, sok energiát fektettél bele, ott lenne a helye a többi között.
• F: Jó lesz az az enyém nélkül is!
• V: Elmondanád, mi van benned, amikor ezt mondod? Esetleg elégedetlen vagy a munkáddal, többet vártál volna magadtól, mint amit sikerült megvalósítanod?
• F: Az én munkám nem olyan jó mint a többieké.
• V: Amikor összehasonlítod a saját munkádat a többiekével, csalódottság van benned… értékesnek látod mások munkáját, és te is szeretnél felfedezni új dolgokat, és megmutatni a többieknek, mi mindenre jöttél rá…?

Kérdéseimmel a nyitottságomat fejezem ki, hogy figyeljek a másikra, és megismerjem milyen érzések vannak benne, és milyen értékek és elvárások szerint működik. Figyelmemmel támogatni tudom őt abban, hogy ráébredjen saját értékeire, és a jövőben könnyebben tudja azokat mozgósítani.

Mi akadályozhat engem abban, hogy ilyen módon megnyíljak a másik felé?

• “Nincs idő arra, hogy beszélgessünk, gyorsan el kell végezni a dolgot, mert már vár a következő tennivaló”

Az EMK használata közben valóban több időt töltünk kommunikációs kapcsolatban, mint az egymást követő tennivalók világában. A befektetett idő és figyelem azonban bőségesen megtérül azzal az energiával, amit a bizalom, együttérzés, szeretet áramlás nyújt számunkra. Naponta 5-10 elvégzett feladat után estére elfáradunk. Még esetleg elégedetlenség és hiányérzet is marad bennünk. Milyen űrt akarunk kitölteni azzal, hogy annyi mindent elvégzünk? Ha néhány kapcsolatban megállnánk, és figyelmet szentelnénk az összekapcsolódásnak, lehet, hogy számban kevesebb feladatot tudnánk elvégezni, de lélekben feltöltődnénk, és este mosolygóssá válna a pihenésünk.

• “Ha meghallgat, biztosan rájön, hogy jót akarok neki.”
• “Kockázatos meghallgatni, mi van a másikban. Nem akarok esélyt adni adni annak, hogy az legyen, amit ő akar.”

Amikor különféle okokból nem hallgatom meg, mi van a másikban, könnyen lehet, hogy ő maga sem ébred tudatára, hogy mi minden van benne – mi kedvetleníti el, és mi lelkesíti… Figyelme inkább mások véleményére, elvárásaira összpontosul. Feladja önmegfigyelését, önismeretét. Hétköznapi világunkban sokan élünk így. Az EMK az önismeret útja. Érték, ha napról napra egyre jobban ismerem magam, egyre jobban számíthatok magamra – és érték, ha másokat is támogathatok az önmagukkal való kapcsolatban. Ezért van jelentősége annak, ha teret adok a kölcsönös egymásra figyelésnek.

Ha időt számok arra, hogy megismerjem a másikban működő élményeket, motivációkat, hosszú távú együttműködő kapcsolatot építhetek vele. Ha hajlandó vagyok arra, hogy saját szempontjaim mellett a másik szempontjait is meghallgassam – és ezzel érvényesítsem, ez nem jelenti azt, hogy feladom saját szempontjaimat, inkább arra felé irányul, hogy mindkettőnk szempontjait figyelembe vegyük. Így olyan egyezségeket tudok kötni, amit mindkét fél szabad akaratából, jó érzéssel, lelkesen teljesít.

Nekem ez örömteli módon működik. Próbáld ki, hogy működik a Te életedben!