Hétköznapi szokásainktól az Együttműködő, Erőszakmentes Kommunikációig

Kommunikációnk jelentősége

Kommunikációnk híven tükrözi a fent bemutatott fejlődési folyamatot, és visszahat arra.

A hétköznapi élet során többnyire nem előre fogalmazzuk meg mondanivalónkat. Szavaink, arckifejezésünk és mozdulataink gyakran “önálló életet élnek”, és hatásukkal többnyire azután találkozunk, amikor már elhangzottak, megtörténtek. Ezért van jelentősége annak, hogy éberek legyünk arra, mit mondunk ki, mit kezdünk utólag az elhangzott szavakkal, és hogyan szeretnénk kifejezni magunkat a későbbiekben.

Az Együttműködő, Erőszakmentes Kommunikáció ehhez a tudatossághoz kínál gyakorlati eszközöket.

A kommunikáció tükrében

Az alábbi képen a körök két embert jeleznek. A rózsaszín kört kék vonalakkal, a kék kört rózsaszín vonalakkal töltöttük ki, és azt jelenítettük meg, ahogyan két ember kapcsolatában megjelenik a fenti piros háromszöggel jelzett tudatosság. Elképzelhetjük, ahogy két gombolyag fonál szálai összekeverednek egymással.

A rózsaszínnel jelzett ember (R) többnyire a kékkel (K) van elfoglalva, míg Kék gondolatai Rózsaszín körül forognak. Amikor megszólítják egymást, mindketten a másikról beszélnek:

R: “Te miért teszed/mondod ezt… Miért vagy ilyen…?”…
K (visszavonul, védekezik): “Nem tudom… Mit csináljak… Mindig elrontom.”

vagy:

K (visszatámad): “És te nem veszed észre, hogy már megint rólam beszélsz?”

Sokan nevelkedtünk abban a hitrendszerben, hogy “meg kell éreznünk, mit várnak tőlünk, és annak megfelelően kell cselekednünk, élnünk” … “másoknak is meg kellene érezniük, mire van szükségem, mert ha már ki kell mondanom, akkor biztosan nem szeret igazán”…Amikor a másikkal vagyunk elfoglalva, hatása alá kerülünk, és az ő szemein keresztül látjuk magunkat, akkor nem vagyunk saját érzéseink, értékeink, erőnk és szabadságunk tudatában. Ez a lelkiállapot egy korai gyermekkorunk valóságát vetíti a felnőtt életébe, amikor ott annak már nincs létjogosultsága.

Ki van ilyenkor “otthon” önmagában? Van-e esélyünk találkozni egymással, és együtt működni, amikor “egyikünk sincs otthon”?… Van-e esélyünk hatékony döntéseket hozni? Ez a lelkiállapot egy nagyon pici gyermek valóságát vetíti a felnőtt életébe, amikor ott annak már nincs létjogosultsága.

Chuck Spezzano “Ha fáj, az nem szerelem” című könyvében (Bioenergetic Kiadó, 2009.) érzékletesen ír erről:

“Ha valakivel egybeolvadunk, akkor nem érzékeljük a természetes határokat kettőnk között. Nem tudjuk, hol van a saját középpontunk… Az egybeolvadás meggátol abban, hogy beszéljünk azzal, akivel egybeolvadtunk, mert olyan közel érezzük magunkhoz, hogy azt hisszük, bizonyos dolgokat nem mondhatunk el neki… úgy érezzük, megbántaná őt az, amit elmondunk, és azt nem bírnánk elviselni. Érzelmeink ilyenkor rendkívüli módon felnagyítódnak. Ami neki fáj, az nekünk fáj, ha ő szenved, mi szenvedünk. Ha dühös, akkor majd felrobbanunk, ha ránk dühös, az még szörnyűbb… Az egybeolvadás nem teremti meg a növekedés, gyógyulás és gyarapodás érzését, a szeretet igen. Az egybeolvadásban valamilyen szinten mindig úgy érezzük, mintha éheznénk.”

Mit kínál az EMK?

Ebben a fejezetben az Együttműködő, Erőszakmentes Kommunikáció tudatosságának alapjairól beszélünk.

Az EMK gyakorlatában két egymást kiegészítő útja van az önmagunkért való kiállásnak és én-határaink védelmének (lásd: a kék háromszög tudatossága) és két független ember közötti kapcsolat építésének (lásd: a lila háromszög tudatossága):

az önkifejezés szabadsága: kiállás önmagamért
kapacsolatteremtés: a másik felé forduló empátia

A szabadság és a kapcsolatteremtés bátorsága

Bátorságra van szükségünk ahhoz, hogy kilépjünk a megszokott kommunikációs formákból, és apró szavak segítségével átformáljuk azt, ahogyan önmagunkat képviseljük és kapcsolatainkat építjük. Rollo May így ír a bátorságról, amely ezt az utat is jellemzi:

“A bátorság nem a kétségbeesés hiánya; inkább az a képesség, hogy előrelépjünk a kétségbeesés ellenére is. Az angol “bátorság” (“courage”) szó ugyanabból a tőből származik, mint a francia “coeur”, ami szívet jelent. A szív vért pumpál a karjainkba, lábainkba és agyunkba — lehetővé téve a többi szerv működését. Hasonlóan, a bátorság energiát ad a lélek erényeinek. Ez az alap, amely megteremti a személyiség összes többi erényét és értékét. Bátorság nélkül szeretetünk függőséggé, hűségünk megalkuvássá válik.”

- Rollo May (The Courage to Create, 1985)

Tartalomjegyzék

Pages: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13