EMK és kapcsolódó írások

Gondolataink hatalma: Ukk, Mukk és Fukk, a három okostóni története

Írta és rajzolta Őszi Zoltán (Édesvíz kiadó, Budapest, 2001)

CSIGAHÁZ

Ukk, Mukk és Fukk — a három rettenetesen okos és bátor gombamanó – körkörös védelemre rendezkedett be. Hátukat egymásnak vetve, fegyvereiket markolva álltak a lapulevél alatt. Ukk figyelt a fűcsomó irányába, Mukk nézett a gombaház felé, míg Fukknak a tuskó és környékének szemmeltartása jutott.

– Jó ez a körkörös védelem! — suttogta Ukk — Megtámadhatatlanok vagyunk.

– Úgy bizony! Így egy kupacban, a hátunkat egymásnak vetve akár két pillangótól sem ijedünk meg! .. bólogatott Mukk.

A harmadik testvér, Fukk nem szólt semmit. Kicsit unta már a körkörös védelmet, hisz reggel óta így álltak a lapulevél alatt, azóta, amióta az a tarka pillangó oly rettenetesen rájuk ijesztett. És most már délután volt! Ráadásul a keze is elzsibbadt, olya erősen markolta fegyverét, a verébtollat.

– Te mit látsz? — szólt hátra Ukknak Mukk.

– Semmit. — válaszolt amaz. — És te, Mukk?

– Én sem.

– Én látok egy üres csigaházat — suttogta Fukk, s a következő pillanatban hanyatt esett. Hanyatt, hiszen két testvére egyszerre lépett el a háta mögül, s kérdezték: — Hol?

A csigaház ott hevert a sárgán virágzó pitypangcsomó mellett, s teljesen elhagyatottnak tünt. A három okostóni az izgalomtól remegő lábbal állta körül, s érdeklődve tapogatta.

– Honnan tudod, hogy üres? — kérdezte suttogva Ukk.

– Miért? Látsz valahol csigát? — kérdezett vissza Fukk, aztán megkopogtatta a házat.  – Halló! Van itthon valaki, legalább egy csiga vagy egy biga?

Két testvére rémülten ugrott hátrébb.

– Pszt! Lehet, hogy itthon van, csak a háza mélyére húzódott! — suttogtak. — Mert lehet, hogy takarít a hátsó szobákban, de az is lehet, hogy vendége van, mondjuk, egy másik csiga, és titkos csigadolgokról pusmognak, és az is lehet, hogy ez egy bölcs csiga, és a csigalét nagy kérdéseiről töpreng a legcsöndesebb csigaházszobában, sőt az is lehet, hogy ő is megijedt attól a rettenetes pillangótól, és bent vacog a sötétben… — hadarták szaporán.

– Az ám! — kerekedett el Fukk szeme, s újra megremegett a lába. Lopva körbepillantott, nem közelít-e a pillangó, és azt motyogta: — lehetséges! Azok a pillangók rettegésben tartják az egész környéket… Észre sem vették, és máris a csigaház öblös bejáratának védelmében kuporogtak. Onnan pislogtak felváltva hol kifele, hol befele.

– Mégiscsak üres lesz a ház — nézett körül Fukk. — Szerintem a csiga elugrott a strandra, hogy felfrissüljön ebben a melegben.

– Ugyan — legyintett Mukk — a csigák szégyenlősek, és úszónadrágjuk sincs! Inkább lakást váltott, és mostantól az elhagyott szarkafészekben fog lakni. Mindig is nagyon nyújtogatta fölfelé a szemét!

– Hacsak… – kezdte ekkor Ukk.

– Hacsak? — néztek rá a testvérei.

– Hacsak nem éppen a pillangót kergeti! – emelte fel figyelmeztetően mutatóujját Ukk. — Mert észrevettétek, hogy reggel óta nem láttuk a pillangót? És itt ez a csigaház! Ez az üres csigaház!

– Hogy erre eddig nem gondoltunk! Hát persze! — csapott a homlokára Fukk. — A bátor csiga! Megelégelte, hogy a rettenetes pillangó időtlen idők óta rémisztgeti a környéket, és saját épségével mit sem törődve, harcba szállt vele.

– Igen, igen, így lehetett! — bólogatott a harmadik okostóni. — És, hogy gyorsabban kergethesse a pillangót, kibújt a házából, és úgy rohant utána…

A három kis gombamanónak elfátyolosodott a szeme a meghatottságtól.

– Milyen bátor ez a csiga!

– Milyen vakmerő!

– Milyen rettenthetetlen!

Megoldották a rejtélyt, amúgy okostúnikhoz méltón. A pillangótól immáron nem kellett többé félniük, s ennek nagyon örültek. Egyedül azt sajnálták, hogy oly sok más veszély maradt még a világban. A susogó szél, a zizegő fűszálak, a baljósan világító szentjánosbogarak…

Nem a hely vagy a körülmény, hanem egyedül a gondolat tesz valakit boldoggá vagy szerencsétlenné. (L Estrange, Sir Roger, angol szerző, 1616-1704)

Az ember gondolatai terméke. Amit gondol, azzá válik. (Mahatma Gandhi)