EMK és kapcsolódó írások

Te sakál vagy zsiráf vagy?

Matthew Brown interjúja, Patricia Dickinson brit EMK trénerrel, 2002. november 22.

Egy módszer, mely háborús övezetekben konfliktusok megoldására szolgált, most brit iskolákban kerül kipróbálásra. Matthew Brown a bábúk gyógyító erejét vizsgálja.

Pat Dickinson egy kicsi, modern osztályteremben ül, tinédzser lányok gyűrűjében, kik figyelmesen hallgatják őt. „Néha, mikor nézeteltérésem támad másokkal, ezeket használom” mondja, miközben magasba emeli kezeit, melyekben gyerekjátékokra emlékeztető, puha tárgyakat tart.

„Ez az én zsiráfom” folytatja kinyújtva könyékig érő kesztyűbábba bújtatott jobb kezét. „Ez pedig a sakálom” teszi hozzá, bal kezét megemelve. A lányok kuncognak, keresztbe teszik fehér zoknis lábukat, cipőjükkel csoszognak. „A nyelvet, amiről tanulunk, zsiráfnyelvnek nevezzük, ennek használatát célozzuk meg” mondja Mrs. Dickinson. „Mikor ítélkezők vagyunk, akkor a sakál beszél.”

Pat Dickinson biológia tanár és a lelkigondozás vezetője a West Sussex-i Burgess Hill független lányiskolában, melynek tandíja szemeszterenként eléri a 2500 fontot. A 15 lány, aki köré és kolléganője Rachel Williamson köré csoportosult, azon igyekszik, hogy empatikus hallgatóvá váljon. Körülöttük, a falakon elhelyezett, kézzel írt posztereken ilyenfajta szlogenek olvashatók: „Önértékelés fejlesztése”, „A büntetés nem oldja meg a problémát”, „Az emberi intelligencia legmagasabb fokú megnyilvánulása az a képesség, hogy megfigyelünk, anélkül, hogy értékelnénk.” Egy másik felirat szerint: ” Én felelős vagyok szándékaimért és azért, amit mondok. Te azért vagy felelős, ahogyan hallgatsz.”

A táblára nyomtatott betűvel a „zsiráfnyelv” négy alkotóeleme van feljegyezve: „megfigyelés”, „érzések”, „szükségletek”, „kérések”. A zsiráfnyelv, más néven Erőszakmentes, Együttérző Kommunikáció (EMK), egy egyszerű és hatékony modell, melynek segítségével együttműködően, együttérzően és tudatosan kommunikálhatunk. Az irányzat a 60-as években fejlődött ki Amerikában, és mostanra már izraeli, olaszországi, jugoszláv, svéd és brit iskolákban is használatos.

Pat Dickinson hét évvel ezelőtt találkozott az EMK-val, és állítása szerint ez a találkozás változtatta meg a meditációhoz, a tanításhoz, sőt még az emberi kapcsolatokhoz való viszonyulását is. „Igazán lelkesedem a módszer iránt.” mondja. Az EMK áll mindannak hátterében, amit az iskolában teszek. Ez az az alap, melyre a kommunikációmat építem.”

Mrs. Dickinson szerint amellett, hogy a technikát tanulói empatikus hallgatóvá való nevelésében alkalmazza, a módszer befolyásolta hozzáállását kollégái és a tanulók felé, sőt, vitás helyzetek kezelésében és az iskolai jelentések megírásában is pozitív változást hozott. Az iskola személyzetének más tagjait is kiképezte a módszer használatára, és minden ősszel megismerteti ezt a kommunikációs modellt a szülőkkel és az új kollégákkal. „Ez egy csodálatos eszköz, teljesen megváltoztatta az itteni légkört” állítja.

Az EMK módszerét Marshall Rosenberg klinikai pszichológus fejlesztette ki. „Semmi nincs, amit mi, emberek jobban élveznénk annál, mikor önként és szívesen járulhatunk hozzá mások jóllétéhez” mondja. „Az EMK egy olyan kommunikációs formát kínál, mely ezt lehetővé teszi. Ez a módszer rámutat arra, hogy az a fajta nyelvhasználat, melyet kultúránkból hozunk, mennyire elszigetel bennünket egymástól.”

A 40-es évek Detroitjában felnőve, Dr. Rosenberg hamar megtapasztalta az emberi kapcsolatok sötétebb oldalát. „Több, mint 30 ember lett gyilkos merényletek áldozata a szomszédságunkban. Mikor pedig iskolába kerültem, ráébredtem, hogy pusztán családnevem képes másokban indulatot és erőszakot kelteni. Ezért kezdett el érdekelni az, hogy mi késztet embereket ilyenfajta viselkedésre a másság iránt.”

Az EMK egyfajta ítéletmentes nyelvhasználat, melynek négy fő alkotóeleme van. Megtanuljuk megfigyeléseinket egy adott szituációval kapcsolatban magyarázat vagy vélemény hozzáfűzése nélkül közölni; felismerjük a bennünk zajló érzéseket; ráébredünk, hogy az adott érzéshez milyen – ki nem elégített – szükséglet kapcsolódik, ezután megfogalmazzuk a kérést, melynek teljesítése igényeink kielégülését eredményezné. Ez egyszerűnek tűnhet, bár, ahogy Pat Dickinson mondja: „A folyamat egyszerű, de használata gyakorlást igényel.”

A módszer gyakorlati megvalósításában gyakran bábúk is részt vesznek. „Azért kezdtem el a zsiráfot szimbólumként használni, mert ennek az állatnak van a legnagyobb szíve a szárazföldi állatok közül, nyakát pedig az együttérzés szolgálatában nyújtja ki.” – mondja Dr. Rosenberg.

A tréning során megesik, hogy a beszélő zsiráfbábút húz kezére, hogy így emlékeztesse magát az ítéletmentes kommunikáció használatára, a hallgató pedig zsiráffüleket visel az empatikus hallgatás szándékának kifejezéseként. A sakálfigura akkor kerül felmutatásra, mikor értékelő vagy vádló szavak hangzanak el. Dr. Rosenberg sikeresen használja ezt a módszert különböző cégek, intézmények alkalmazottaival, rendőrségi vezetőkkel, utcai bandákkal, szerb és horvát csoportokkal. „Időbe telik, de ha képes vagy meghallani és megérteni a benned és a bennem zajló folyamatokat, akkor egyszer csak azon veszed észre magad, hogy kölcsönösen egymás jóllétének biztosításán fáradozunk.” állítja.

Dr. Rosenberg kezdeti pesszimizmusa ellenére, az EMK hasznosnak bizonyult különböző közösségek felkészítésében a faji megkülönböztetés megszüntetésére a 60-as években, a fiatalokkal és az utcai bandákkal folytatott munka terén, valamint problémás gyerekekkel foglalkozó iskolákban. Módszere hamarosan olyan felkapott és elismert lett, hogy először munkatársakat fogadott, majd 1984-ben létrehozta az Erőszakmentes Kommunikáció Központot Californiában.

Az EMK jelenleg öt kontinensen, többszáz oktató által elérhető; önkéntesek százai használják iskolákban, az üzleti életben, egészségügyi intézményekben, börtönökben, rendőrségeken és közösségi csoportokban. Az EMK folyamata a konfliktusmegoldó stratégiák részeként működött Izraelben, Sierra Leonéban, Boszniában, Sri Lankán és Ruandában.

Bridget Belgrave egyike a hat brit oktatónak. „Rengeteg mindenki számára nyitott programunk van, és a résztvevők egy része tanár”, állítja. Nem tudjuk, hogy módszerünk hol arat majd sikert, ezért több iskolával és pedagógusképző tanfolyammal is szeretnénk azt megismertetni.”

Az EMK teljesen magával ragadta Jane Wheelert, a londoni Sarah Bonnell Iskola zenetanárát. Csakúgy, mint a Burgess Hill, ez is lányiskola, de ezen kívül minden másban különbözik a sussexi intézménytől. Egy olyan, 11-16 éves diákokat oktató általános középiskoláról van szó, mely minden tantárgyat tanít, de nem szakosodott ezek egyikére sem.

„Rengeteg afro-karibiai tanulónk van, akik kulturális különbségeikből adódóan gyakran agresszívnek tűnnek” állítja Ms. Wheeler. „Gyakran hiányzik belőlünk az a képesség, hogy különböző szituációkban azt fejezzük ki, amit valóban gondolunk. Az EMK megtanított arra, hogy úgy hallgassak másokra, ahogyan azt szerettem volna, hogy tanáraim hallgassanak rám. Sokkal inkább emberként, mint tanárként figyelek.”

Ms Wheelert személyes okokból kifolyólag vonzotta az EMK, de hamar észre kellett vennie, hogy újonnan szerzett tudása a tanításhoz való viszonyulását is megváltoztatta. „Mint sokan mások, én is úgy nőttem fel, hogy a nyelvet egyfajta versenyző, agresszív módon használtam,” mondja. „Nem szembesültem azzal, hogy ez a nyelvhasználat nem belső értékeimet fejezte ki.” Állítása szerint az EMK segített megérteni saját mozgatórugóit, csakúgy, mint a tanulók szükségleteit. „Büszkélkedtem azzal, hogy dicsérettel motiválok, nem pedig büntetéssel”, folytatja. „Hatalmas változást jelentett a tanítási módszeremben annak elfogadása, hogy az igazi szükségleteinkért nagyobb odaadással tudunk dolgozni mint a jutalomért.”

Pat Dickinsonnal ellentétben, Jane Wheeler még nem használta az EMK-t az osztályteremben, annak ellenére, hogy az iskola két tanfolyamon való részvételét is kifizette. Nagyon óvatosan fogalmaz, nehogy úgy hangozzon, mintha az összes kérdésre tudná a választ. „Nem az én feladatom, hogy mások elképzeléseit megváltoztassam, bár a módszernek kétségtelenül jó volna helyet biztosítani mind a tanárképzésben, mind a tantervekben.”

Marshall Rosenbergnek ez csak a kezdetet jelentené. Ő az EMK-t egy sokkal radikálisabb megközelítés alapjának tekinti, mely új kommunikációs képességek tanításán túl magát az oktatás struktúráját tenné próbára. Amit ő „életet szolgáló” vagy „kölcsönös oktatásnak” nevez, az azon a meggyőződésén alapszik, mely szerint: „Senkinek sem taníthatunk semmit, pusztán lehetőségeket ajánlhatunk másoknak, hogy elsajátítsák azokat a dolgokat, melyek számunkra már értékesnek bizonyultak.”

Ez a felfogás radikálisan megváltoztatja a tanár és diák közti kapcsolatot: egyenlőkként dolgozhatnak együtt. „A pedagógus nem azt mondja meg a diáknak, hogy mit tanuljon, hanem javaslatokkal áll elő arra vonatkozólag, hogy mit érdemes elsajátítani, így közösen hoznak döntést. A cél a tanulók közti független, együttműködő kapcsolat fenntartása, a versengés háttérbe szorítása.”

Izraelben néhány iskolában ezen elképzelések egy része megvalósulni látszik. Az EMK nemcsak a vitás helyzetek kezelésében használatos, az iskolák tanulói lehetőséget kapnak arra is, hogy eldöntsék, kitől akarnak tanulni, és 60 százalékuk választása egy másik diákra esik. „Felmérések bizonyítják, hogy az a tanuló, aki nemrégen tanult valamit, hatékonyabban képes ezt a tudást visszaadni társainak, mint maga a tanár” mondja Dr. Rosenberg. „Az osztály összes tagja tanárként és diákként is közreműködik, így mindenkinek érdeke a többi tanuló tanulmányi előmenetele is.”

Ez a forradalmian új módszer ilyen mértékben még nem honosodott meg a Burgess Hill-ben, ahol néhány pedagógusnak fenntartásai vannak a „zsiráfnyelvvel” kapcsolatban. Azok, akik viszont hisznek a folyamat eredményességében, azt észlelték, hogy hozzáállásuk mind a maguk, mind munkájuk irányában megváltozott. „Bárcsak hamarabb sajátítottam volna el ezt a módszert, hiszen az életem más területein is nagy hasznát vehettem volna” mondja Rachel Williamson, frissen nyugdíjazott angoltanár. „Az EMK használata megváltoztatta a tanári munkámat és az osztályhoz való viszonyulásomat. Ez a nyelvhasználat egyenlő esélyeket biztosít az a kommunikációban résztvevő felek között. A módszer azért működik, mert igazi empátiát hoz létre.”

Marshall Rosenberg: Erőszakmentes Kommunikáció, az együttérzés nyelve (Nonviolent Communication – the Language of Compassion) című kiadvány angolul a PuddleDancer Kiadó gondozásában jelent meg 1999-ben, (magyarul „A szavak ablakok vagy falak” címen az Agykontroll Kft. adta ki 2001-ben) Az író „Az életet szolgáló oktatás, nevelés” (Life-enriching Education) című könyve 2003-ban jelent meg (magyarul „Így is lehet nevelni és tanítani” címen 2005-ban, Agykontroll Kft.).