EMK-levelezéseim

Egy pedagógus írja:

Az egyik csoportban az előző órákon projektmunkát végeztünk. Az elkészült egyéni projekteket készülünk felragasztani egy csomagolópapírra, hogy az osztályterem falára feltegyük. Az egyik fiú a legelején közölte:

Diák: Én nem akarom, hogy a projektemet feltegyük.
Pedagógus: Nagyon meglep ez engem, szomorúságot érzek, hogy nem engeded felragasztani. Miért döntöttél így?
Diák: Csak nem akarom!
Pedagógus: Megnéztem a munkádat, sok energiát fektettél bele, ott lenne a helye a többi között.
Diák: Jó lesz az az enyém nélkül is!
Pedagógus: Csalódott vagyok, hogy így gondolod, megérted azt, hogy miért érzek így?

A fiú hallgatott, de a hallgatása mögött érződött, hogy elgondolkodik. Én így folytattam:

Pedagógus: Te is a csoportba tartozol, mindannyiunknak fontos, hogy a Te munkád is ott legyen a többi között.
Diák: De az enyém nem is olyan jó.
Pedagógus: A Te munkád is ugyanolyan fontos, ugyanolyan örömet szerez a többieknek, mind az osztálytársaidé. Keressünk hozzá képeket, jó?
Diák: Na jól van, akkor tegyük fel!

Hava válasza:

Tetszik, hogy kifejezed az érzéseidet (meglepetés, szomorúság, csalódottság),

Nagyon tetszik, hogy érték számodra és a csoport számára a fiú munkája. Ezzel hangot adsz a következő értékeknek:

  • a közösséghez tartozás,
  • feltétel nélküli megbecsülés,
  • a befektetett munka értékelése,
  • minden csoporttag munkájának az ünneplése.

Van néhány dolog, amiben továbbléphetünk, ha mindkét fél helyzetét meg akarjuk ismerni, és egyenrangú esélyekkel – együttműködően akarunk kommunikálni:

Azon a ponton, amikor a Pedagógus harmadszor fejezi ki, hogy mi van benne, és ezt mondja: ”Csalódott vagyok, hogy így gondolod, megérted azt, hogy miért érzek így?” – lehetőség van arra, hogy megnyíljon a Diák felé. Ilyen lehetőségeket látok:

1. Lehetőség – amikor a Pedagógus kifejezi az érzéseit és értékeit, és megkéri a beszélgető partnerét, hogy visszajelezne-e. Ezzel segíti azt, hogy valóban azt fejezze ki amit szeretne és a másik valóban azt hallja meg, amit ki szeretett volna fejezni.

Pedagógus: Csalódott vagyok, hogy így gondolod, mert érték számomra, hogy mindenki, aki a csoporthoz tartozik, megmutathassa a munkáját a “világnak”. Ezzel ünnepeljük a sok energiát amit te is és mások is belefektetetek. Szeretném tudni, sokerült-e olyan világosan kifejeznem magam, ahogy szerettem volna. Elmondanád mit hallottál most tőlem?

2. Lehetőség – amikor a Pedagógus