Összehasonlító tanulmányok

EMK az önismereti utak áramában és tükrében^

“Diád” gyakorlat^

A diád (dyad) szó gyökere ^

– a “kettő, kettősség, másság”. Ezt a módszert 1968-69-ben dolgozta ki két kutató egymástól függetlenül — az egyik az USA-ban, a másik Anglában Ellentétben az EMK-val, ez a módszer nem “utcai használatra” való, hanem gyakorlásra, elvonulásra — legyen az tíz perces, félórás, órás, több napos vagy több hetes folyamat.

A diád gyakorlatokban párokban vagyunk, és váltakozva beszélünk önmagunkról. Nem reagálunk egymás mondanivalójára.

A módszer forrásairól bővebben:

1. Charles Berner 1968-ban fejlesztette ki az önfejlesztő technikát, amit “Intenzív megvilágosodás”-nak nevezett el. Berner részecske-fizikusként és a Zen buddhizmus gyakorlójaként azzal kísárletezett, hogy hogyan lehetne fókuszolni és felhasználni azokat az energiákat, amelyek két ember találkozásánál látrejönnek. Vajon lehetséges-e ezeket az energiákat felébreszteni, és az ön-felfedezés útját járva felhasználni?

Angolul itt olvashatsz a témáról: http://www.members.shaw.ca/murei/history.htm
http://www.charlesberner.org/Design/manual.html

2. John Heron, Angliában élő pszichológus, tréner, szociológus és több könyv szerzője, szintén a ’60-as évek végén dolgozta ki a “co-counselling” elnevezésű technikát, amely szintén két ember találkozásán, és közös önismereti kutatásán alapszik. Ez az önismeretet és önsegítést fejlesztő technika volt az alapja számos társaságnak és mozgalomnak, amiket szintén Heron kezdeményezett és hozott létre:  Association of Humanistic Psychology Practitioners (humanisztikus pszichológusok társasága), Co-counselling International (nemzetközi co-counselling társaság), Institute for the Development of Human Potential ((emberi képességeket fejlesztő intézet), New Paradigm Research Group (új paradigmákat kutató csoport), Research Council for Complementary Medicine (kiegészítő, alternatív gyógyászatot kutató tanács).

Angol nyelvű honlapok: http://www.human-inquiry.com/jhcvpubl.htm
http://www.jwelford.demon.co.uk/brainwaremap/heron.html

A gyakorlat jelentősége:^

• Lehetőségünk van arra, hogy önmagunkba mélyedjünk a másik ember értő-érző figyelmének terében. Ellentétben azzal, ahogy a hétköznapi beszélgetésekben mondanivalónkat a másiknak szánjuk, a diádban úgy beszélünk a másikhoz, mintha gondolkodásunkat kihangosítanánk. Ezért nincs értelme annak sem, hogy a másik visszajelezze, milyen ezt neki hallani, mit érez és mit gondol róla. A diád így teret ad (csapongó) gondolataink fókuszálásának.
• Amikor a hétköznapi beszélgetésekben szimpátiával jelzem a másiknak, hogy értem és együtt érzek vele, hiszen voltak és vannak hasonló élményeim, akkor a szinkronba kerülés igyekezete motivál. Ilyenkor azonban a másik ember figyelme kénytelen-kelletlen elterelődik önmagáról, elveszti kapcsolatát önmagával. A diádban a hasonló élmények felelevenítésekor nem vesszük el egymástól az önmagunk felé fordulás terét, mégis — a hasonló élmények felelevenítése segít abban, hogy szinkronba kerülünk, és ezen keresztül megéljük az empátiát!
• Hasonlóan ahhoz, amikor figyelemmel követjük a be- és kilégzést, és érzékeljük, hogy lelassul és elmélyül a lélegzet… a diádban, az oda-vissza váltakozó beszéd és hallgatás folyamatában, egyre mélyül a figyelem, őszinteség, bizalom…egyre inkább teret kap az intuíció!
• Lehetőségünk van arra, hogy érzékeljük és csiszoljuk magát a figyelem minőségét.
• A diád gyakorlatban nincs empatikus visszajelzés egymás felé — nem aktívan, hanem befogadóan figyelünk egymásra, miközben váltakozva, újra és újra meghallgatjuk egymást. Mindkét fél tudatosan vállalja a közös munkát, és folyamatosan tartja fenn a figyelmet — az előzetes megegyezés szerinti időtartamig.

(Egy kedves barátom házassági válsága idején reggelente a gyerekei ébredése előtt 1-1 órát gyakorolta ez a feleségével hónapokon keresztül. Helyreállt közöttük a harmónia! –Hava)

Tréningeink során

– gyakran használjuk a diád technikát 10-12 perces gyakorlatban, majd azt követően áttérünk az EMK aktív figyelmének gyakorlására: kölcsönösen visszajelezzük, amit a diádban hallottunk a másiktól, és pontosítást kérünk egymástól.

Segít a diád az EMK gyakorlóknak, amikor elakadnak!^

Ha elakadsz a kommunikációban valakivel, mert mindketten saját igazatokat véditek, és alig, vagy egyáltalán nem tudtok egymásra figyelni, meghívhatod a társadat arra, hogy kipróbáljátok ezt a technikát!

– “Úgy látom, hogy nem nagyon tudunk egymásra figyelni. Volna kedved 10 percet rászánni, hogy másfél percekben  váltakozva meghallgassuk egymást? (Később lehet növelni a 10 perces gyakorlatot 20-30, vagy akár 60 percre.)

Ahogy az EMK tréningeken is tesszük, Ti is kipróbálhatjátok, hogy a diád sorozat után áttértek az EMK kölcsönös empatikus visszajelzésére — ha már úgy érzékelitek, hogy kiépült a kölcsönös bizalom, tudtok egymásra aktívan figyelni, és szeretnétek kipróbálni, mélyülhet-e tovább az összekapcsolódás.

Próbáld ki ezt valakivel!
Várjuk visszajelzésedet! Kapcsolat

Hogyan működik a technika?^

1. Változat — Stopper órás változat

Ketten (“A” és “B”) leülnek egymással szemben. Nem túl közel és nem túl távol egymástól. Egy kérdést fognak feltenni egymásnak, aminek a megválaszolására mindketten egyenlő időt kapnak, 1-2 percet. Stopper óra jelzi az idő leteltét. “A” felteszi a kérdést “B”-nek: pl. “Elmondanád, mi van most benned?” “B” magába mélyed és beszél. Ha esetleg kifogy a mondanivalójából, akkor hallgat. Ez az ő ideje. “A” csak figyel, nem jelez vissza. Figyelmét, tekintetét adja a másiknak. A metakommunikációs visszajelzéseit is minimálisra csökkenti. Az idő leteltével a beszélő befejezi az elkezdett mondatot, mindketten megköszönik egymásnak, és “B”, aki eddig beszélt, felteszi a kérdést “A”-nak, aki eddig hallgatott. Ez a ritmus váltakozik oda-vissza. A másik szavaira csak annyiban lehet reagálni, hogy pl. “amit az imént hallottam, arról eszembe jut, hogy….”

2. Változat “haladóknak” — Belső időmérés

Ez a változat annyiban különbözik az előzőtől, hogy a beszélő egyetlen témát mond el egyszerre, majd jelzi, hogy “Ennyi”. Mindketten megköszönik egymásnak, és szerepcsere következik. Aki eddig beszélt megszólítja partnerét, aki eddig hallgatott: “Elmondanád, mi van most benned?” Ez a kérés segít mindkettőjüknek a szerepcserében.

Lezárás:

Befejezésül learathatjuk együttlétünk gyümölcsét, “ünnepelhetünk”: elmondhatjuk egymásnak, hogy érezzük magunkat most, milyen szükségleteink elégültek ki!

Byron Katie: “A Munka”^

Byron Katie, amerikai előadó és szerző, az önvizsgálat útját tanítja, amit egyszerűen “A Munka”-nak nevez.

Byron Kathleen Reid (vagy ahogy megszólítják “Katie”) 1942-ben született. harmincas éveiben mély depresszióba esett. Üzletasszony és anya volt, aki egy kisvárosban élt Kaifornia déli sivatagában. Elmondja, hogy majdnem egy évtizeden keresztül egyre mélyebbre jutott a félelem, düh, öngyűlölet és folyamatos öngyilkos gondolatok közepette.Az utolsó két évben alig hagyta el a hálószobáját. Aztán egy reggel 1986 februárjában, fordulóponthoz érkezett, amit úgy nevez “felébredés a valóságra”.

“Rájöttem, hogy amikor elhittem a gondolataimat, szenvedtem, és amikor nem hittem el őket többé, nem szenvedtem többé. És ez minden ember igazsága! A szabadság ennyire egyszerű! Rájöttem, hogy a szenvedés szabadon választható. Boldogságra találtam magamban, ami azóta sem tűnt el, egyetlen pillanatra sem!”

Önvizsgáló módszeréről, Byron Katie azt mondja, hogy szavakban testesíti meg azokat a szavak nélküli kérdéseket, amik megjelentek benne azon a bizonyos februári reggelen. Azok, akiket az önvizsgálat egyszerű és erőteljes folyamatán keresztülvezet, úgy találják, hogy az életről, az emberekről, önmagukról alkotott feszültséggel teli gondolataik és hitrendszerük radikálisan megváltozik.

Allison Adato, újságíró leírása szerint, hamarosan keresni kezdték az emberek Katie-t, hogy megtudják tőle, hogyan találhatnák meg a boldogságot, amit láttak benne. Jöttek az emberek a városból, majd hamarosan szélesebb körből is, hogy találkozzanak vele, sőt együtt is éljenek vele! Ahogy az emberekben “A Munka” hatására végbemenő átalakulások híre elterjedt, Katie további meghívásokat kapott, hogy előadásokat tartson szerte Amerikában, majd Európában és a világ más tájain. Nemcsak a nagyközönség előtt, hanem börtönökben, kórházakban, templomokban, erőszakot túlélt emberek számára fenntartott menhelyeken, vállalatoknál, egyetemeken, iskolákban, intenzív elvonulásokon, és “A Munka Iskolája” című 9 napos tréningjén tanítja módszerét.

Byron Katie semmilyen valláshoz vagy hagyományhoz nem tartozik. Honlapján a következő szöveget olvashatjuk:

A Munka semmit nem ér a válaszaid nélkül. A Munka alkalmazkodik bármilyen programhoz, és felerősíti azt. Feléget mindent, ami nem a Te igazságod. Átéget mindent, hogy elérkezzünk az igazsághoz, ami mindig is várt ránk.

Angol nyelvű youtube videokat láthatsz honlapunkon itt.

Letöltheted: (www.thework.com oldalról)

Byron Katie: Kivonat a “Négy kérdés” című könyvből

Byron Katie: MUNKALAP

Byron Katie: “A MUNKA” eszközök az ÖNVIZSGÁLAT gyakorlathoz

Az EMK és ”A Munka” gyakorlata közötti párhuzam^

A Munka gyakorlata az önvizsgálat és önismeret egyéni útját kínálja.

Az EMK a kommunikáció útja, amely gyakorlat közben, a partnerek kölcsönös egymásra hatása által csiszolja az önvizsgálatot és önismeretet. Marshall Rosenberg útravalóul ezt az üzenetet adja nekünk: “Láss engem szépnek, keresd bennem a legjobbat!” — és a “legjobb”: az ”élet-juice”, ami érzéseink és erőforrásaink tudatosságából fakad.

Mindkét gyakorlat során olyan gondolkodási mintákra és képességekre teszünk szert, amelyek életünk szerves részévé válva fejtik ki jótékony hatásukat. Az EMK alkalmazásában a “Tudatosságunk Útja”  oldalakon, valamint a “Tréning Keretek” oldalon az “Alaptémák vázlata” címen részletesen is szó van ezekről a képességekről.

Mindkét gyakorlat során felelősséget vállalok saját szabadságomért és jólétemért. Mik a hasonlóságok és eltérések a két megközelítésben?

• Az EMK gyakorlatában személyes felelősségvállalásom úgy működik, hogy az élet történéseit nem a bennem megjelenő gondolati és érzelmi reakcióikkal hozom szoros kapcsolatba, hanem azzal a képességemmel, hogy képes vagyok felismerni saját erőforrás-szükségleteimet, és ezek alapján hozzam meg döntéseimet. A kommunikációs folyamat akkor működik hatékonyan, ha legalább az egyik partner képes és hajlandó arra, hogy személyes felelősséget vállaljon érzelmeiért és erőforrás-szükségleteiért — önmagát függetlenítse, és ne a másiktól várja erőforrásai kielégítését.
• A Munka gyakorlatában az önmagamnak feltett kérdések az élethelyzetekre adott gondolati reakcióknál lépnek közbe — megkérdőjelezik azok érvényességét.

Figyeljük meg részletesen a két folyamatot:

Az EMK első lépésénél, egy helyzet, esemény, emberi tett objektív MEGFIGYELÉSE van fókuszban. Második lépésben megfigyelem, MIT ÉRZEK… hol érzem a testemben… és tudatosítom, milyen szó felel meg leginkább ennek az érzésnek?

Sok EMK-t gyakorló tapasztalata azt mutatja, hogy –

• nem mindig egyszerű megtalálni egy erős érzelmeket kiváltó helyzetben az objektív, konkrét megfigyelést,
• ha a helyzet gyakran ismétlődik, a beszélő nehezen tud elvonatkoztatni az előző alkalmaktól, és VALÓBAN az itt-és-most-ban történő egyszeri esetre figyelni.

Vajon miért?

Ha alaposan megfigyeljük ami történik bennünk, észrevehetjük, hogy egy-egy helyzetben azonnal igyekszünk kielégíteni egyik alapvető szükségletünket — a dolgok értelmének megtalálását. Elménk folyamatosan működik, és igyekszik “tudni”, mi mit jelent és miért van, stb. A válaszul megszülető értelmezésre érzelmekkel reagálunk. Megtörtént eseményekből tanulságokat vonunk le, és a tanulságok, valamint az eseményhez kötődő érzelmek automatikusan irányítják életünket. Valójában tehát nem az eseményekre reagálunk érzelmekkel, hanem az eseményekről alkotott gondolatokra, régi “tanulságokra” és régi érzelmekre.

A külvilág jelenségei, történései tehát folyamatosan összekeverednek a hozzájuk kötődő gondolati és érzelmi reakcióinkkal. Az önismereti munka első mozdulata, ezeknek a megkülönböztetése.

Az EMK tanítása során Marshall Rosenberg időnként utal arra, hogyan figyeli saját “sakál gondolatait”… aztán elvégzi velük a belső átalakító munkát. Mire elérkezik oda, hogy reagáljon az eseményekre, már ezek a gondolatok nem állnak az útjában annak, hogy belső, stabil, szeretetteljes középpontjából, empatikusan reagáljon. Éveken át tartó gyakorlással a “belső sakál és zsiráf hangok közötti tolmácsolás-üzemmód ” egyre spontánabbá, gyorsabbá, egyre inkább sajátunkká válik.

Az EMK tanításában kialakult egy olyan gyakorlat, amely szerint egyrészről az eseményről teszünk megfigyelést (KÜLSŐ MEGFIGYELÉS), pl. “Tegnap a szomszédom a fejemre rázta a szőnyeget”, másrészről azt is megvizsgáljuk, milyen gondolatok vannak bennünk (BELSŐ MEGFIGYELÉS) pl. “Azt gondolom róla, hogy önző, figyelmetlen alak”. Így vállalunk felelősséget saját gondolatainkért és érzelmeinkért.

Byron Katie úgy tartja, hogy legintimebb kapcsolatunk saját gondolatainkhoz fűz — ezek mindig velünk vannak. Itt kereshetjük a kulcsot a feszültség, konfliktus, szenvedés feloldásához. “A Munka” első két lépésében az értelmező, ítélkező gondolatokat vesszük górcső alá: “Azt mondod magadnak, hogy a szomszédod önző és figyelmetlen alak.”

1. Első lépés: Vizsgáld meg, hogy A GONDOLATOD IGAZ-E..

Ez a kérdés hétköznapi gondolkodásunkat szólítja meg. Ilyenkor gyakran “igaznak” látjuk ítéletünket — összekeveredik a külső valóság a belsővel.

2. Második lépés: TÖKÉLETESEN BIZTOS LEHETSZ BENNE, HOGY IGAZ?”

Ennél a kérdésnél továbblépünk kutatásunkban, és “megemeljük a tudatunkat” egy másik szintű rálátásra. Ezen a ponton már nyitottabbak lehetünk arra a felismerésre, hogy szubjektív gondolatunk esetleg nem felel meg a teljes igazságnak. Ezzel a lépéssel felelősséget vállalunk személyes nézőpontunkért.

Byron Katie egyértelműen kijelenti, hogy minden “kellene” elvárással kapcsolatos gondolat elrugaszkodik a valóságtól, hiszen a valóságban nem az történik! Amikor tehát azt gondolom, hogy “kellene” vagy “nem kellene”, akkor éppen vitába szállok az igazsággal. Amikor más dolgába avatkozom (más ember, Isten illetve a valóság), szintén az igazságot vonom kétségbe — mások igazságát. Az igazsággal “perbe szállni” pedig nem erkölcsi kérdés, hanem — mint az önvizsgálat következő lépésére adott válaszokból is kiderül — kimerítő és szenvedést okozó.

3. “A Munka” következő (harmadik) lépésében — az EMK második lépéséhez hasonlóan — azokat az ÉRZELMEK-et vizsgáljuk, ahogyan saját gondolatunkra reagálunk. Mivel az előző lépések során általában pontos fogalmat szerezhettünk a külső valóság és a belső közötti lehetséges eltérésről, ennél a pontnál valóban képesek vagyunk felelősséget vállalni érzelmeiért.

Az EMK-ban az érzelmek vizsgálatában nagy jelentősége van a fókuszolásnak — az érzelmekre irányuló figyelemnek, és az érzelmekhez leginkább illő szavak tudatosításának. A Munka segítő kérdések sorozatával járja körül az érzelmek és a belőlük fakadó viselkedésminták hatását életünkre.

4. A Munka negyedik lépése az EMK harmadik lépésével hozható  párhuzamba: ezen a ponton idézzük fel, mi az az áhított életminőség, erőforrás, amire szükségünk van. Így szól ez a kérdés: “HOGY ÉLNÉL, KI LENNÉL E GONDOLAT NÉLKÜL?” A segédkérdések pedig gyakran továbbvezetnek oda, amit az EMK-ban a negyedik, záró kérdéseként — a kérés, felajánlás, tett lépéseként — ismerünk: “Milyen lenne az életed? Hogyan reagálnál a másik emberre — hogy beszélnél hozzá, hogy viselkednél vele?”

5. “A Munka” utolsó fázisa eltér az EMK lépéseitől. Így szól az instrukció: Fordítsd meg a gondolatodat — például vonatkoztasd magadra vagy változtasd ellentétére — és nézd meg, melyik az a megfordított kijelentés, ami legalább olyan igaz vagy még igazabb mint az eredeti gondolat. Tapasztalatom szerint, az EMK a kommunikáció ide-oda áramlásával juthat el azokhoz a felismerésekhez, amelyek A Munka gyakorlatában ezen a ponton megszületnek.

Hogyan egészítiik ki “A Munka” eszközei az EMK gyakorlatát?^

Folytatás következik…