"Itt kaptam valamit..." - visszajelzések

Pedig csak “kukán” álltam…

Eddig egyáltalán nem használtam az EMK-t, amit persze rögtön meg is cáfolok, hisz a tanfolyam óta megnyílt a fülem a kommunikációra, és felismerem a kommunikációs buktatókat, “látom”, ahogy két ember ( én is!) elbeszél egymás mellett, “látom”, hol csúszik el a megértés.

És már felismerem magamban is ezeket a buktatókat, és egyre inkább zavar, mikor “látom”, ahogy az én figyelmem sincs ott a beszélgetésben, csak sokszor tanácstalan vagyok, hogy ugyan mit is kéne ilyenkor mondanom? Miután egyre inkább zavart, hogy már nem tetszik a “sakál beszéd”, de “zsiráful” se tudok, múlt hétvégén döntés született bennem, hogy igenis ki fogom használni a beszélgetési szituációkat gyakorlásra.

Az életem ettől a pillanattól felfordult. Sorba kaptam a “rázósabbnál rázósabb” helyzeteket, és sokszor csak annyit tudtam tenni, hogy szóltam magamnak: “figyelj az EMK-ra!” Ez azt jelentette, hogy nem mentem bele, hogy elvigyen a beszélgetés “sakálék” felé, de ez azt is eredményezte, hogy legtöbbször csak hallgattam, mert arra már nem jöttem rá, ugyan mit is válaszolhatnék

Érdekes volt megtapasztalni, hogy már erre is mennyire másképp reagálnak az emberek. Az indulatos helyzetek maguktól elcsitultak, pedig úgy éltem meg, hogy csak “kukán” álltam, és még olyan is előfordult, hogy a végén az illető már maga mentegette a helyzetet, amit eleinte támadott, vagy akire mérges volt

Olyan is előfordult, hogy érzelmileg érintett a dolog, és emiatt “kukultam” meg, de eljutottam odáig, hogy ki mertem jelenteni, hogy ez engem olyan mélyen érint most, hogy egyáltalán nem tudok rá mit mondani, és hogy ha jövő héten vissza térünk rá, akkor már én is megértőbb leszek. Nagyon büszke voltam magamra, ugyanakkor persze cudarul szenvedtem a helyzettől Végül a kozmetikusnál ki tudtam beszélni magam Folyton azt kérdeztem magamtól, vajon mire lenne most szükségem, ebben a fájdalmas helyzetben? És rájöttem, hogy csak egy emberre, aki meghallgat. És a kozmetikusom ilyen ember. Mondtam is neki, hogy most csak hallgasson meg, nem kell tanácsokat adni, vagy sajnálni. Erre is nagyon büszke voltam

Wórum Judit (Kecskemét) 2006.06.08