"Itt kaptam valamit..." - visszajelzések

“Amit mindig is kerestem…”

Amikor úgy döntöttem, hogy belefogok az EMK tanfolyamon való részvételbe, akkor még nem is sejtettem, hogy milyen hatással lesz rám ez módszer. Kezdetben csak arra számítottam, hogy a másokkal való kommunikációmban majd javulás áll be, de arra álmomban sem gondoltam, hogy először is bennem magamban, saját magam megértésében és önkommunikációmban, sőt alapfelfogásomban és látásmódomban történik majd gyökeres változás.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy na most már szinte profi módon EMK-zom, és minden adott konfliktusomat magammal és másokkal remekül megoldom, de egyet biztosan: tudom, hogy megoldhatom a helyzetet ilyen módon, és csak rajtam áll. Ha valamit elrontottam, akkor is újra kezdhetem, és nincs reménytelen eset. Indulhat a “kettes csapó”!

Az EMK megismerése egy bizonyos fajta megértést hozott az életembe. Rájöttem, hogy ahhoz, hogy valakivel szót értsek, nem kell feltétlenül egy értékrendet vallanom vagy azonos érzelmi állapotban lennem. Elegendő, hogy empátiát adok, azaz tiszta figyelmet, és végig lépegetem a lecsupaszított megfigyelés, érzelemfeltárás és közlés, szükséglettisztázás és közlés lépcsőit, amíg a kérés kapujáig eljutok. Persze most már azt is értem, hogy nem mindegy kinek az oldalán kezdem a megfigyelést, és hogyan folytatom a másikon ahhoz, hogy végül repülni is tudjon a párbeszéd. Számomra a legnehezebben megoldható feladat :

Empátiát adni (,mert ilyen módon sohasem próbáltam. Nem figyeltem tudatosan az emberekre, mit mondanak, csak érzelmileg hangolódtam rájuk.) A beszélő társhoz “átmenni”, és a puszta ténymegfigyelésből következtetni az érzéseire és a mögötte rejlő szükségletre, s mindezt kommunikálni felé, a pontos megértésig. Számomra ez nagyon nehéz, mert idáig vagy azonnal éreztem, és értettem valakit a kommunikációm során, vagy reménytelennek tartottam a kapcsolódást. Ilyenkor mindig “önsakáloztam”, hogy milyen önző és alkalmatlan vagyok mások megértésére, ők pedig engem nem tudnak, és akarnak megérteni.

Nem könnyű a jó kérés feltevése. Mert visszakérdezni sértés nélkül nem egyszerű. Olyat kérni itt és most, ami igazán megvalósítható szintén nem egyszerű, pláne, ha magamtól kell kérnem, mert olyan a helyzet. Ha pedig a másiktól kérek megvalósíthatót, és ő elutasít, nehéz tudomásul venni, hogy ő is mondhat nemet.

Ennek ellenére velem csodát tett az EMK, bár talán ez a világ felé, kapcsolataimban még nem látszik igazán, de végre megértettem:

Nem kell feladnom magam a kapcsolataimban, mondhatok nemet, és kiállhatok az igazamért, s nem kell ettől rosszul éreznem magam. Önbecsülést kaptam.

Az erősebb győz: igaz, de csak az állatvilágban, és ott sem mindig! Az erőszak és kiabálás visszaszorult az életemben, még a kérés nélküli szelíd utasítások száma is csökkenőben van. Szabadabban döntök, és másokat is hagyok dönteni.

Könnyebben fogadok el más véleményt, és el tudok engedni dolgokat. Lassan rájöttem, hogy mivel nem várom el, hogy megváltozzon más értékrendje, talán épp ezért mégis finomodik, közeledik az enyémhez, és az enyém is másokéhoz.

Végül lehet, hogy tévedek, és nagyképűen hangzik, de rátaláltam, azt hiszem, ez a szeretet nyelve, amit mindig is kerestem, melynek legmélyebb pontja a teljes elfogadás az emberi kommunikáció útján, hiszen a szívet célozza meg, mely mindannyiunkban közös.

Összefoglalva: Magánéletemben édesanyaként, feleségként és gyermekként, valamint munkahelyemen tanárként az EMK megismerése gyökeresen megváltoztatta gondolkodásmódomat és kapcsolatteremtő magatartásomat. Ugyan sok hibát vétek, de már tudom a hibákat, és tudom, hogyan rendezzem ezeket, ha akarom.

T. T. Csilla, Budapest, 2008. nov.10.