"Itt kaptam valamit..." - visszajelzések

“El se megyek a következőre…”

Azért jelentkeztem erre a tanfolyamra, mert a címe fogott meg: “Erőszakmentes, együttérző kommunikáció.” Tudni kell rólam, hogy heves vérmérsékletű ember vagyok, és gondoltam „ez pont jó lesz nekem.” Meg kell, hogy valljam, hogy az első találkozás után úgy gondoltam, el sem megyek a következőre.

Annyira nem értettem az egészből egy kukkot sem. Kavarogtak bennem a dolgok, összevisszaságot éreztem. De ezek a dolgok mind megváltoztak bennem a negyedik nap végére. Ebben az esetben is igaz a mondás; “Ne ítélj elsőre!”

Egész tanfolyam alatt, amikor a gyakorlati példákon keresztül magyaráztad a dolgokat, egyre jobban megértettem, hogy miről is van szó. A lányomnál sajnos nem tudtam még alkalmazni ezeket a dolgokat. Azokon a napokon, amikor a tanfolyamon voltunk, utána teljesen nyugodt voltam, nem volt veszekedés itthon. Másként reagáltam le a dolgokat, mint ahogy szoktam. Nekem is furcsa volt és a lányom is megjegyezte, hogy nem vitatkoztunk, és hogy „olyan más vagyok”. Sajnos ezek elmúltak másnapra, és kezdődtek a viták elölről. Egy-egy veszekedés után lelkiismeret furdalásom van, hogy „most is ugyan úgy kellene viselkednem” mint a tanfolyami napokon. De ez most még nagyon nehéz! Ehhez minden nap szükségem lenne egy találkozásra VELETEK! Ami persze lehetetlen.

Örülök, hogy részese lehettem ennek a tanfolyamnak, szívesen ajánlom bárkinek, hisz az lenne a legjobb, ha minél többen megismernék ezt a módszert. Még egyszer; nagyon köszönök mindent, hálás vagyok neked, hogy megismertettél egy új dologgal, és kívánom, hogy minél többen ismerjenek meg TÉGED!!!!!!

J. R. Bea, Dunaújváros, 2007. 12. 13.