"Itt kaptam valamit..." - visszajelzések

“Érdemes mindenre időt hagyni…”

A legfontosabb tanulság számomra, hogy érdemes mindenre időt hagyni. Ez azért is fontos, mert az én felpörgetett, impulzív életemre ezideig abszolút nem volt jellemző. Mindig csak akkor éreztem jól magam a bőrömben, ha mindent – sokszor egyszerre több dolgot is – gyorsan elintéztem, ha az agyam úgy pörgött, mint a villanyóra sütés idején.

Ugyanakkor az emberi kapcsolatok mindig is fontosak voltak számomra, nagy empátiával rendelkező embernek ismerem magam, de most már tudom, hogy az igaz mély kapcsolatokra idő is kell. A tréning első két napján kifejezetten idegesített — a második két napon pedig már jól esett a csend, sőt annyira befelé tudtam nézni, hogy sajnáltam, ha valaki megszólalt, mert akkor úgy éreztem, hogy szükségem lett volna még egy kis belső békére.

A mindennapokban is megpróbálom alkalmazni az EMK-t. Szókincsemmé vált például a “megtenné-e”, “mit érzel most?”, “köszönöm”, “tehetetlenséget érzek” kifejezések. Ez utóbbit főleg szívesen használom, hiszen rengeteg önpusztító kifejezést — amit magam ellen használtam — (dühös vagyok, alkalmatlan vagyok, meg kellett volna tennem, de nem voltam rá képes stb.) töröltem a szótáramból. Azt tapasztalom ugyanis, hogy a “tehetetlenséget érzek” kifejezés további érzések, szükségletek megfogalmazására késztet, és ez mindenképpen előreviszi a kommunikációt.

Rendkívül hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettelek. Nagyra becsülöm azt a késztetésedet, hogy át akarod adni másoknak is azt a tudást, amit hosszú-hosszú évek alatt megszereztél. Nem sok ember mondhatja el magáról, hogy nem sértődik meg a kritikán, de te ilyen vagy. Sőt, meg is köszönöd! És képes vagy az állandó változásra, változtatásra. Példát mutatni arra, hogy semmit, sohasem késő elkezdeni. Ehhez és még sok máshoz szívből kívánok Neked jó erőt, egészséget, kitartást. Szegényebb lettem volna, ha nem ismerlek meg.

Üdvözlettel: Budásné Kis Edit, Békés, 2009. ápr. 4.