"Itt kaptam valamit..." - visszajelzések

Az Együttmûködô Kommunikációt négy hónapja ismerem. Az elmúlt idôszakban egyaránt beszámolhatok közérzetem javulásáról, önbizalmam erôsödésérôl, valamint rövidebb-hosszabb visszaesésekrôl. Közérzetjavulásom oka leginkább a másoknak és önmagamnak adott empátiából fakad, visszaeséseim pedig a régi gondolkozási sémáimba való visszatérésekbôl.

A kettô gyakori váltakozásából adódó dinamizmus észrevehetôen megmozgatta mentális rendszeremet. Az EMK-val elért sikerek és a régibôl eredô nehézségek tudatosodásából az a legfontosabb számomra, hogy láthatóvá vált a belsô szabadság lehetôsége, mely a választás szabadságából és a figyelem irányának tudatos megválasztásából és megváltoztatásából áll. Az is egyértelmûvé vált számomra, hogy mennyire nehéz egy új módszer elfogadtatása a már kialakult gondolkodási sablonok ellenében vagy azok mellett.

Kicsit konkrétabban: közérzetem javulását abban látom, hogy sokkal többet vagyok „otthon magamban”, kevesebbet foglalkozom azzal, hogy mások mit mondtak, gondoltak, gondolhattak. Az utóbbi idôben egyre inkább fókuszba kerültek saját szükségleteim, s bár újabb nehézségeket vetettek fel, éppen ezért felhívták figyelmem az együttmûködés fontosságára, a másik érzéseinek és érdekeinek tudomásul vételére. További változás, hogy elmém megoldó-üzemmódjából gyakrabban vagyok képes kilépni, s olyankor felszabadult elengedettséget érzek.

Az utóbbi idôszakban nôtt az önbizalmam, a kudarcokból fakadó visszaeséseken az önmagamnak adott empátia segített. Talán a legspirituálisabb tapasztalatom az EMK során az ôsbizalom érzése, és biztonsága. A korábban érzett elveszettség-érzés helyett egyre gyakrabban érzek valahová tartozást.

Az utóbbi idôben képes vagyok figyelni olyan kollégára is, aki addig nem érdekelt, aki iránt közömbös vagy kerülô magatartást vettem fel, s nyitottabbá váltam fel- fedezni az ô igazságát. Egy kollégámmal, akivel fal volt közöttünk vagy bennem, elindult egy óvatos párbeszéd.

A rendszeres „köszönöm” alkalmazásával diákjaim irántam való tisztelete is észrevehetôen jó irányba változott. A negatív kritikák elfogadása csökkentette a bennem lévô feszültséget. A módszert, mely sokszor idegen ruhának tûnt, erre az ôsbizalomra építve talán képes leszek „testre szabni”.

Az EMK eddig számomra leghasznosabb része az önmagam iránti empátia alkalmazása. A másokkal elmulasztott lehetôséget helyrehozandó sokszor képes voltam belsô párbeszéddel helyreállítani a keletkezett hiányt. Kitûnô példa erre, hogy a korábban a barátnômtôl hónapokig követelt intimitás erôsödött, miután három héten keresz- tül tudatosan megadtam magamnak belsô párbeszéddel és nagyobb figyelemmel.

Apró lépések, kisebb csodák és jelentôsnek tûnô visszaesések egymásra következô folyamatában is megmaradt a bizalmam a módszerben. Mindezek ellenére továbbra is fennállnak nehézségeim:

• a másikra figyelés, a meghallgató „zsiráf” közbe-nem-vágás művészetének gyakorlásában, a visszajelzésekben
• a bennem lévô „sakál” félelmei iránt adott empátiában
• a másikban lévô „sakál” felé forduló empátiában
• a módszer, figyelés, tudatosság felgyorsult kommunikációban való alkalmazásábanMindezekkel együtt hálás vagyok a mások által is visszajelzett pozitív változásokért, s bízom abban, hogy megtalálom a módját annak, hogy e módszer ne csak egy szoros ruha legyen, egy rám nem illô felszín, hanem úgy váljon eszköztáram részévé, hogy mellette önmagam maradhassak, s mindehhez az idônként felsejlô összetartozás tu- data legyen az alap.