EMK – az együttérzés nyelve

Eddig az “Erőszakmentes” Kommunikáció nevet használtuk^

Erőszakmentes… kétséges elnevezés — vannak, akik örülnek neki, vannak, akiket taszít. Mintha arra utalna a név, hogy megszabaduljunk, „mentesüljünk” valamitől, amiben felnőttünk, ami mindennapjaink része – mint amikor az „agressziv gyereket” kiküldik az osztályból…

Az EMK azonban egy alternatív lehetőség az erőszakhoz való viszonyunkban. Tekinthetjük az EMK-t egy “kommunikációs harcművészetnek”, amelyben a támadást az éber jelenlét erejével fogadjuk, és két ember közötti “tánccá”, áramló energiacserévé alakítjuk.

Együttérzés önmagammal és másokkal – magával az erőszakkal is!^

Az “erőszakmentes” szó a szanszkrit “ahimsza” szóra vezethető vissza. Mahatma Gandhi — aki az erőszakmentességet így jellemzi, „az állapot, amikor az erőszak elhagyja a szívet” — életével ezt tanítja: „Magam legyek a változás, amit a világban látni szeretnék!” Ezt az utat járva az EMK, elsajátítható nyelvi eszközöket kínál, amelyekkel megszólíthatom a bennem és körülöttem lévő fájdalmat, tehetetlenséget, haragot — melyek erőszakban fejeződnek ki — és a kommunikáció által megértést, elfogadást, együttérzést, tanulási lehetőséget vihetek az élet minden területére.

Pozitív gondolkodás – vagy empatikus odafordulás a teljesség mindkét pólusa felé?^

Ha a pozitív gondolkodás a kellemetlentől, félelmetestől való elfordulást jelenti, akkor beszűkül a világ számunkra, és elszigetelt, ellenséges pólusokra hasad. Az EMK hozzáállását Kurt Tepperwein szavai fejezik ki:

“A pozitív gondolkodás azt jelenti, hogy felismerem: minden ami van, engem szolgál, és nekem segít, még akkor is, ha kifejezetten kellemetlen vagy fájdalmas. Ennél fogva minden jó. Úgynevezett negatív nem is létezik, csupán olyan kellemetlen jóról beszélhetünk, amelynek bekövetkeztét én tettem szükségessé.”

Rumi (XIII. századi szúfi költő) szavai az EMK egyik mottójaként tükrözik azt a hozzáállást, amely segít az önmagunkban és a világban felismert mindkét oldal — jó és rossz, helyes és helytelen, fény és árnyék… — elfogadásában:

„Túl a jóról és rosszról alkotott nézeteken, van egy rét – ott találkozom veled.”

Mostantól az “Együttműködő Kommunikáció” nevet használjuk^

Az “Erőszakmentes Kommunikáció” elnevezés közismertté vált, mégis sokunkban újra és újra bizonytalanságot ébresztett, mert szerettünk volna egy olyan nevet, ami kifejezi azt a tudatosságot és együttérzést, ahogy az EMK az erőszak mögötti érzések és erőforrás-szükségletek felé fordul. Most elérkezett a pillanat, hogy új nevet válasszunk: az Együttműködő Kommunikáció név közelebb áll ahhoz a szellemiséghez, amire az EMK gyakorlata törekszik.

Az “Erőszakmentes” kifejezés utal arra, hogy mi az aminek az elengedését gyakoroljuk, mi az, aminek határt szabunk az EMK gyakorlatával. Az “Együttműködés” kifejezés új távlatokra hívja fel a figyelmet: a kapcsolatokban lehetséges információ és megértés áramlására – a szeretet áramlására utal. Mindkét kifejezés fontos jellemzője az EMK-nak: az egyikben mintha a folyó medrét, partját látnám, a másikban az  áramló vizet.

“Erőszakos az, aki önmagát szolgálja”^

- írja Műller Péter Ji King Jóskönyvében (236. old,)

Hozzátehetnénk még az EMK gyakorlata alapján: erőszakos az, aki “tudja” vagy tudni véli, hogy mi a jó a másiknak, anélkül, hogy teret adna annak, hogy kifejeződhessen a másik fél belső igazsága.

Amikor valakiről magamban vagy hangosan kimondom az ítéletet, hogy “erőszakos”, magam is a passzív vagy aktív erőszak útjára lépek. Az ítélet behatárol, korlátoz, akadályozza a kapcsolatteremtést, megértést, együttérzést.

Az EMK gyakorlata az EGYÜTT-et szolgálja!^

“Indulj, de ne válj indulatossá! Törj a célod felé, de ne fejetlenül!” (Müller Péter: Jóskönyv, 154. old)

Az EMK nyelvén így is kifejezhetnénk: “Törj a célod felé, de tudd, hogy csak EGYÜTT érhetünk célba!”

Az EGYÜTT, az nem egybeolvadás!^

Chuck Spezzano “Ha fáj, az nem szerelem” című könyvében (Bioenergetic Kiadó, 95-97. old) így ír az egybeolvadásról: “Ha valakivel egybeolvadunk, akkor nem érzékeljük a természetes határokat kettőnk között. Nem tudjuk, hol van a saját középpontunk… Az egybeolvadás meggátol abban, hogy beszéljünk azzal, akivel egybeolvadtunk, mert olyan közel érezzük magunkhoz, hogy azt hisszük, bizonyos dolgokat nem mondhatunk el neki…  úgy érezzük, megbántaná őt az, amit elmondunk, és azt nem bírnánk elviselni. Érzelmeink ilyenkor rendkívüli módon felnagyítódnak. Ami neki fáj, az nekünk fáj, ha ő szenved, mi szenvedünk. Ha dühös, akkor majd felrobbanunk, ha ránk dühös, az még szörnyűbb…  Az egybeolvadás nem teremti meg a növekedés, gyógyulás és gyarapodás érzését, a szeretet igen. Az egybeolvadásban valamilyen szinten mindig úgy érezzük, mintha éheznénk.”

Khalil Gibran „A Próféta” című könyvében (Édesvíz Kiadó 24.-27. old.) így ír erről:

„Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék.
Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között.
Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegből.
Kínáljátok egymást kenyeretekből, de ne ugyanazt a cipót egyétek.
Daloljatok, táncoljatok együtt, és vigadjatok, de engedjetek egymásnak egyedüllétet.
Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra rezdülnek.
Adjátok át a szíveteket, de ne őrizzétek egymás szívét.
Mert szíveteket csak az élet keze fogadhatja be.
És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel:
Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól.
És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik.”

A “felségterületek” tisztelete^

Konfliktus vagy kommunikáció — mindkét esetben, pillanatról pillanatra, két pólus, két szemlélet, értékrend áll szemben egymással. Együttműködni akkor tudunk, ha egymás határait, “felségterületeit” tiszteletben tartjuk, és empátiával fordulunk egymás belső igazsága felé. Az EMK eszközöket kínál ahhoz, hogy a két pólus — esetleg egymástól eltérő — belső igazsága nem kioltsa, hanem erősítse egymást.

Ezeken az oldalakon is olvashatsz erről: http://emk.hu/internetes-tanulas/tudatossagunk-utja és http://emk.hu/internetes-tanulas/fuggoseg-fuggetlenseg-integritas/

Odaadás – elfogadás^

“Üres vagyok… megtermékenyíthető. Nincs bennem előítélet, vélemény, magam gyártotta kép Rólad – olyannak látlak, és fogadlak el, amilyen vagy. Engedem, hogy hass rám, anélkül, hogy hatásod alá kerülnék. Szívemben megjelenik lényednek hű tükörképe – anélkül, hogy befolyást gyakorolnál rám….
Odaadom magam, belém jöhetsz – de uralkodni nem tudsz fölöttem, mert nem gyengeségből, hanem erőből engedtem, hogy bennem élj!”

Írja Müller Péter a “Jóskönyv” Összehangolódás című fejezetében (223. oldal).

A kapcsolódásnak ez a kifejeződése összhangban van az EMK gyakorlatával.

Nehezen viselt külső és belső nyomás alatt^

Előfordul, hogy akadozva, nehezen, vagy tartalmatlanul kommunikálunk családtagjainkkal, ismerőseinkkel, munkatársainkkal… Kényelmetlen a velük való mindennapi együttlét és beszélgetés, összetűzéseink vannak… Van olyan ember, akire haragszunk, akit legszívesebben elkerülnénk…

Az ilyen esetekben lehet, hogy mindketten öntudatlanul, vagy tudatosan is támadó fellépést mutatunk, miközben mindketten úgy érezzük, hogy a másik „leugat”… Ilyenkor mindkét fél úgy érzi, hogy „őt nem értik meg”. Nem látunk kiutat az összeütközésből, elégedetlenségből és megbomlott összhangból.

Minél tovább tart egy ilyen kommunikációs „vonalhiba”, annál súlyosabb következményei vannak az együttműködésre nézve. Mindennapi életünkben gyakran és szembeötlő módon tapasztalhatók az úgynevezett „kommunikáció” ilyen, mindenkit kimerítő és terméketlen formái. A romboló kommunikáció egészen addig tart, amíg valamelyik fél képessé és hajlandóvá nem válik arra, hogy empátiát tanúsítson.

Az erőszak, a konfliktusok társadalmi életünk, mindennapi életünk részeivé váltak. Néha mi vagyunk ezek szereplői, néha a családtagjaink, barátaink, kollégáink, ismerőseink közötti konfliktusok kereszttüzében állva próbálunk közvetíteni. Munkánk során is számos olyan helyzet adódik, amikor nehéz azokat az elveket megvalósítani, amelyekben elméletben hiszünk. Teljesítményt várnak tőlünk mások is, mi magunk is. Előfordul, amikor úgy éljük meg, hogy olyasmit várnak tőlünk, ami ellentmond belső igazságunknak – mindez komoly feszültségeket okoz bennünk, és néha akaratlanul vagy akaratlagosan olyan döntéseket hozunk, amiket utóbb megbánunk.

Értékeinkkel összhangban^

Mindennapi életünkben számtalanszor nézünk szembe olyan helyzetekkel, amikor felvetődhet bennünk a kérdés:

…Hogyan érvényesíthetném magamat?
…Hogyan oldhatnám meg konfliktusaimat?
…Hogyan értsem meg, mi van a másikban?
…Hogyan teremthetnék harmóniát életemben?
…Hogyan tölthetném fel erőforrásaimat?

Az EMK segítségével egy olyan nyelvet sajátíthatunk el, amellyel feloldhatjuk a nehéz helyzetekre jellemző gondolkozási mintáinkat, kommunikációs blokkjainkat. Lehetőségeket teremthetünk arra, hogy felszínre hozzuk értékrendünket, miközben mások szükségleteit, értékeit is becsben tartjuk. Kölcsönös tiszteleten alapuló, hatékony, eredményes kommunikációt kezdeményezhetünk, és feloldhatjuk a konfliktus helyzeteket.

A tapasztalatok arra mutatnak, hogy a pillanatról-pillanatra gyakorolt éber figyelem és tudatos jelen-lét lelkiállapotunkra és egészségünkre is jótékony hatással van — teljesebbé teszi életünket.

Az EMK olyan eszköz, amely mindenki számára hozzáférhető, elsajátítható. A kulcs az empátia — a beleérzésen alapuló megértés — és az őszinteség. Ezzel a tudatossággal elkerüljük a gondolkodásunkban gyakran alkalmazott ítéletet, diagnózisalkotást és értelmezést. A hibáztatás, a bűntudat és a szégyen helyét felelősségvállalás és együttérzés veszi át.

Azt szokták mondani, „számolj tízig, mielőtt cselekszel”. Tekinthetjük az EMK folyamatát e népi bölcsesség egy változatának. A tízig számolás helyett négy lépést teszünk gondolatban és/vagy kimondott szavakkal:

1. Mi történt, mit figyelek meg – az adott élethelyzetben és a gondolkodásomban?
2. Mit érzek, amikor ez történik és amikor így gondolkodom?
3. Milyen erőforrásom, szükségletem hiányát vagy kiteljesedését érzékelem?
4. Milyen konkrét fizikai lépést tehetek vagy kérhetek magamtól és/vagy a másik embertől?

Az EMK tudatossága segítségünkre van^

• feszültségek, problémák és konfliktusok megoldásában,
• minden résztvevő számára legelőnyösebb választások megszületésében,
• harmonikus emberi kapcsolatok kialakításában,
• fájdalmas érzések feloldásában,
• érzelmeink (mint például, az öröm és a bánat) és értékeink (mint például, az autonómia, a megbecsülés, a nyugalom) egyre teljesebb megélésében — ezáltal a bennünk áramló élet egyre teljesebb megélésében,
• a őszinte „igen” vagy „nem” döntések kimondásában,
• bensőséges, mély kapcsolatok kialakulásában,
• kérések kifejezésében, mindkét fél szabad akaratának tiszteletben tartásával,
• az életet tápláló hála és a köszönet maradéktalan kifejezésében,
• az élet apróbb-nagyobb tanulási lehetőségeinek hatékony megélésben.

Az EMK az önismeret útja^

“Ellenséges világban” élünk?^

“Rossz emberekkel vagyok körülvéve!… Szeretteim sem értenek meg, rosszul bánnak velem!… Védenem kell magam az élet farkas-törvényei között!… Kellett volna… Nem kellett volna… Nem lett volna szabad…”

Ha nyíltan vagy rejtetten ilyen és ehhez hasonló gondolatokat találunk magunkban, nem csoda, hogy mi magunk is ösztönösen az “üt, fut vagy megdermed” reakciókkal válaszolunk egy-egy élethelyzetre.

Ezekben a gondolatainkban kulcsot találunk ahhoz, hogy empátiával forduljunk a bennünk levő csalódottsághoz, keserűséghez, tehetetlenséghez és fájdalomhoz — legelőször magunkban gyógyítsuk ezeket. Ha megteremtjük a békességet, derűt és egyensúlyt gondolatainkban és érzelmeinkben, készen állunk arra, hogy nyugalommal fogadjuk a másokban levő haragot és keserűséget.

“Az EMK-val erőszakmentesen tudom elérni, amit szeretnék!”… ?^

Érdekes ellentmondás feszül ebben a gondolatban… elvárásban!

Ha kitartok amellett, amit én gondolok, én szeretnék – szemben azzal, amit a másik szeretne, akkor – sajnos – nem lehetek erőszakmentes!

“Vagy igazad van, vagy szeretet van!”

– állítja a “Csodák Útja” című önismereti kurzus. (A Csodák Könyvéről itt is olvashatsz)

A SZÜKSÉGLETTŐL az ERŐFORRÁSIG^

Az utóbbi években egyre tudatosabban használjuk az EMK harmadik lépésének elnevezésére az ERŐ, ERŐFORRÁS, ÉRTÉK, ÉLETMINŐSÉG, FORRÁS-SZÁNDÉK kifejezéseket az SZÜKSÉGLET szó helyett. Chuck Spezzano “Ha fáj, az nem szerelem” című könyvében (Bioenergetic Kiadó, 89-90. old.) így ír erről:

A legkönnyebb módja annak, hogy egy hiányt begyógyítsunk, az az, ha megadjuk azt, amiről úgy érezzük, hogy hiányzik. A szükségleteink egy kapcsolatban azokat a dolgokat jelzik, amelyeket a mi feladatunk megadni. Általában az a leggyakoribb panaszunk a szüleinkkel kapcsolatban, hogy nem adták meg azt, amire szükségünk volt – de amire szükségünk volt a szüleinktől, az pontosan ugyanaz, amit nekünk kell nekik megadnunk. Ha megadjuk nekik azt, amiről úgy gondoljuk, hogy elvártuk tőlük, akkor az igényünk kielégül.

Arra várni, hogy, hogy valaki más elégítse ki a szükségleteinket, az egyik legnagyobb összeesküvés saját fejlődésünk ellen, ami megakadályoz bennünket abban, hogy előrelépjünk. A szükségleteink egy kapcsolatban megmutatják nekünk — ha hajlandók vagyunk észrevenni — hogy mi az, amit adnunk kell. Ha megtesszük ezt a vezetői lépést, és megadjuk másoknak azt, amiről azt hittük, hogy nekünk van rá szükségünk, azzal mindenki nyer. Azzal, hogy adunk, egyúttal kapunk is.

Assisi Szent Ferenc nevéhez fűződő ima így fejezi ki ezt az élet szemléletet:

Ó, uram, segíts, hogy ne vígasztalásra vágyakozzam, hanem, hogy én vígasztaljak;
Ne megértést keressek, hanem, hogy én értsek meg másokat;
Ne magamnak keressem a szeretetet, hanem, hogy én szeressek …
Mert aki ad – az kap,
Aki megbocsát – az nyer bocsánatot…

A teljes vers itt található

Két pólus összekapcsolódásából megszülető teremtő folyamat^

Az Együttműködő Kommunikáció elnevezés egyértelműen utal arra, hogy az EMK a partneri összekapcsolódásban kialakult döntések — idegen szóval konszenzusok — útja. A konszenzus elérésének folyamatában addig kommunikálunk, amíg meg nem találjuk a minden résztvevő értékeit, érdekeit képviselő — győztes-győztes — megoldást. Az EMK folyamata éppen arra összpontosít, hogy felszínre hozza az ellentétben álló stratégiák mögött rejlő közös értékeket. Ha ezeket felismerjük és megértjük, információ-, megértés- és gyakran szeretet-áramlást élhetünk át. Együtt felfedezhetünk valamit, amit egyedül nehezebben tudnánk, vagy egyikünk sem tudna! Ilyenkor szinergia alakul ki közöttünk, (az energiák összeadódása – amikor a részek összességének értéke nagyobb, mint a matematikai összegük: “1+1=3… végtelen”) ami ihletett, felemelő megoldási lehetőségeket kínál. A szinergia két pólus összekapcsolódásából megszülető teremtő folyamat!

“ÉLET-JUICE”^

Pillanatról-pillanatra tudatában lehetünk annak, hogy mi él bennünk, és mivel járulhatunk hozzá az élet szépségéhez önmagunk és mások számára.

Tréfásan úgy szoktuk mondani, hogy ilyenkor “ÉLET-JUICE” áramlik bennünk!