Vegetálás helyett ÉLNI kezdtem…

Szia Hava! Jaj, olyan nagyon-nagyon örülök, lelkes vagyok és feldobott, hogy ünneplésül gyorsan írok Neked! :) Örülj Te is velem! Ma együtt voltunk emk-t gyakorolni, akik hetente szoktunk. Ez a negyedik együttlétünk volt. Hétről hétre olyan visszajelzéseket kapok, amiből látom, hogy tényleg át tudtam adni nekik valamit az emk-ból. És hogy ez segít nekik.

“Fürdök” az örömben, mert megerősít, mert az emk-ba és a haladásba vetett hitemet táplálja. Reményt ad, hogy egyre többször és egyre nehezebb helyzetekben is sikerül úgy együtt lennem a szeretteimmel, ahogy szeretnék.

A mai alkalom után azért vagyok ennyire feldobva, mert sikerült empátiát adnom többször, és nagyon jó volt. Úgy sikerült, hogy megkóstolhatták az emk által kínált emberi találkozás édességét. Azért izgultam eddig mindig, hogy ez menni fog-e. És ment. Sikerült az is, hogy jókor és jól nyíljak meg én, de ez volt a könnyebb. A másikkal való együttlétben az segített, hogy amikor láttam, hogy napok óta nem állok jól empátiában, és közeleg a gyakorlócsoport ideje (“Úristen, hogy jövök én ahhoz, hogy gyakorlócsoportot tartsak, amikor ennyire nem megy?”), szorongatottságomban muszáj volt kitalálni valamit, ami képessé tesz az empátiára. És akkor eszembe jutottak azok az élményeim, amikor csupaszon a másikból vagy magamból jövő energiákat érzékeltem, és “ültem fel ezekre a hullámokra”. A szavak meg, amennyire kellettek, jöttek maguktól. A nyári táborban volt ilyen először, akkor volt ez új nekem, azóta volt többször is. Eszembe jut még az az eset, amikor ősszel a tréningen gondolatolvasós gyakorlatot végeztünk, az erősítette még meg bennem finoman ezt a megtapasztalást. Szóval ez az élményem egy pillanat alatt bekapcsolta bennem az empátia funkciót. :) ))))) Ami azért volt különösen finom, mert vegetálás helyett hirtelen ÉLNI kezdtem… folyamatosan érezni magam. Hmmmm….! Fincsi!

O. Ági, Budapest, 2009 június 4.