Eddig egyáltalán nem használtam az EMK-t, amit persze rögtön meg is cáfolok, hisz a tanfolyam óta megnyílt a fülem a kommunikációra, és felismerem a kommunikációs buktatókat, “látom”, ahogy két ember ( én is!) elbeszél egymás mellett, “látom”, hol csúszik el a megértés.
Szeretném kifejezni mély hálámat Neked, azért a sok tanításért, őszinte szeretetért, melegségért, amit vasárnap kaptam, mert biztonságra, önbizalmam erősítésére, az EMK mélyebb megértésére volt szükségem, s mindezeket megkaptam. Sok és mélyről jövő AHA! élményem volt, amelyek egy lavinát indítottak el bennem. Azóta is újabb és újabb igazságokra jövök rá, s teszem őket tudatos énem részévé.
Szia Hava! Jaj, olyan nagyon-nagyon örülök, lelkes vagyok és feldobott, hogy ünneplésül gyorsan írok Neked! 
Örülj Te is velem! Ma együtt voltunk emk-t gyakorolni, akik hetente szoktunk. Ez a negyedik együttlétünk volt. Hétről hétre olyan visszajelzéseket kapok, amiből látom, hogy tényleg át tudtam adni nekik valamit az emk-ból. És hogy ez segít nekik.
Egy angol tanárnő barátnőmmel beszélgettem, aki elmondta, hogy amikor új csoportot kap, olyan pánik szerű szorongás fogja el, hogy készülni sem tud. Az első találkozások után javul a helyzet, de rövid csoportoknál számít minden óra, és nem kellemes ilyen szorongásban dolgozni.
A táborra való jelentkezéskor kicsit visszatartott az az információ, hogy gyerekek is lesznek a táborban és velük közös programok. Én nagyon ritkán kerülök gyerekekkel kapcsolatba, és azon ritka alkalmakkor is teljes bizonytalanság és tehetetlenség volt bennem, hogy hogyan viszonyuljak a gyerekekhez.
Péntek este összegyűlt egy kis társaság Bende Rita hívására a Margit-Szigeten, az este egyik részében Jónai Éva Hava és társai, Borbély Lívia és Redő Juli, bemutattak egy Erőszakmentes Kommunikációs gyakorlatot. Teljesen őszintén bevallom, hogy semmi kedvem nem volt hozzá, azt gondoltam, “hiszen én ezt már tudom, tudom, hogy a testem mindent elárul, tudom, hogy elég a testemre figyelnem, és egy csomó mindenre ráláthatok magamból”. Szerencsére mégis belementem a gyakorlatba, ami a jól végigvezett lépéseivel egészen megdöbbentő eredményt hozott.
Kedves Hava! Szeretném megosztani Veled az örömömet. Húsz év szünet után december óta újra tanítok! Az elmúlt években gyakran éreztem úgy (gyerekeim iskoláztatása kapcsán), hogy ha a tanárok ismernék az emk-t, sok “kezelhetetlen” gyerek válna kezelhetővé, sikeressé az állandó elmarasztalás helyett. Közben a kisördög folyton azt kérdezte bennem: „ha te lennél ott, te képes lennél másképp csinálni?”
Nagyon mély élmény volt számomra ez a vasárnapi tanfolyam. Megkönnyebbültnek érzem magam, már világosabb előttem, sosem igazán engedtem meg, fogadtam el, hogy vannak és lehetnek érzésem és szükségleteim, és hogy azt hittem erősnek kell lenni, hogy nem engedhetek meg magamnak ‘gyengeséget’.
Már ma több olyan helyzet adódott az iskolában, amit egészen már szinten tudtam értelmezni, és “kezelni”, a gyerekek meg csodálkozva csöndbe lettek Azon igyekeztem, hogy meglássam, milyen szükséglet vezérelheti egy-két “rendbontó” gyerek viselkedését, és a nap végére sokkal kevésbé fáradtam el mint máskor.
Nagyon bizakodó vagyok, hogy meg tudnám tanulni ezt az EMK-t , és vágyom rá.
Fábián Nóra pedagógus, Zsámbék (2009 május 18)
Szeretném megköszönni, hogy lehetőséget teremtettetek erre az izgalmas, érdekes tanfolyamra! Egy másik világot, egy vonzó életminőséget láttam meg. Azt bizton állítom, hogy vannak szavak, szófordulatok, amiket máris száműztem a szótáramból, de a teljes tudatossághoz még nagyon sok gyakorlásra lesz szükségem. Arra fogok törekedni, ami a legnagyobb felismerés számomra, hogy az emberek közötti hidat mindig szemem előtt tartsam. Azonnali látványos eredmények helyett azt építsem, óvjam. A másik, számomra nagyon értékes felismerésem, hogy az empátia adását önmagamon kell kezdenem! Amíg saját érzéseimmel és szükségleteimmel nem vagyok tisztában, addig nem tudok őszintén nyitni a többiek felé. A harmadik, hogy ha empátiát szeretnék kapni, sokszor először nekem kell adnom.
F. Anna, 2009. jun. 17.
Az EMK megtanított , hogy mindenkinek joga van másként gondolkodni, mert hát miért is kellene egyformán! Természetes, hogy lehet gondolati értelmezési különbségünk. Megtanultam, hogy még a legjobb szándék ellenére is történhetnek félreértések, melyek az igények, elvárások egyeztetésének hiányából fakadhatnak. Ezért már én is “visszakérdezek”, jól gondolom-e, jól értem-e az adott szituációt. Mindez nagy odafigyelést, türelmet igényel, de azt figyeltem meg, hogy türelmesebbé, megértőbbé is tesz. Az EMK-nak köszönhetően a szükségletemet, igényemet már én is megfogalmazom, ettől egyértelműbb lett környezetemmel a kommunikációm. Aztán még arra jöttem rá, sosem tudhatom, ki, miért viselkedik úgy egy bizonyos helyzetben, pillanatban — ezért az itéletektől, sztereotípiák alkotásától is igyekszem megszabadulni.
S. Ági Karcagról 2009. jun. 10.